Fradi újság (1996)
1996 tavasz / 3. szám
17 FRADI ÚJSÁG KAPUS A kapusok többsége már pályafutása elején bekerül a ketrecbe. Vannak azonban olyanok is, akik csak később választják a céltábla-szerepet. Vavrik Hajnalka, az FTC-Polgári Bank 22 éves kézilabdakapusa az utóbbiak közé tartozik.- Sportiskolába jártam, ahol mindenféle sportággal foglalkoztam a kézilabda előtt - mondta. - Tizenegyéves koromban döntöttem a kézilabda mellett, és eleinte átlövőt és szélsőt játszottam. Ám nem igazán szerettem a futká- rozást, és egyszer beálltam a kapuba. Ez lett belőle.- Mikor, hol őrizted a kaput?- Tatán, a HAC-ban tizennégyéves koromtól védtem az NB ll-ben. Két év múlva kerültem a Fradi ifibe. Szerepeltem a juniorválogatottban is. Az előző szezonban Vácott, az NB l/B-s Terrában játszottam, kölcsönben. Tavaly nyáron visszahoztak, és néha én is szóhoz jutok az első csapatban. Ez nem kis dolog, hiszen Európa egyik legjobb klubcsapatába nagyon nehéz bekerülni. Az edzéseken és a meccseken is százszázalékos teljesítményt kell nyújtani.- Jó az, hogy négy kapus van a Fradiban?- Az edzéseken jobb párban dolgozni, mint egyedül, meg aztán így nagyobb a versengés, és ez mindenkit még jobb teljesítményre sarkall. Jóban vagyunk eymással, és ugye, ez nincs mindenhol így. Szeretek itt lenni, és remélem, még sokáig lehetek a Fradi játékosa.- Mi a titka a Ferencvárosnak?- Nagyon együtt van a társaság, tudunk küzdeni egymásért. A játékban pedig vannak olyan elemek, amelyeket senki más nem csinál, és ezzel az ellenfelek fölé nő a Fradi. Hoffmann Olga, az FTC-Polgári Bank másik fiatal kapusa (20 éves) szintén kalandos úton jutott el a kézilabdakapuig.- Háromévesen kezdtem tornázni, és négy éven át a szerek világában éltem - emlékezett. - Aztán sok mindent kipróbáltam, atlétizáltam, úsztam. Bár voltak jó eredményeim, igazán egyik sportág sem tetszett. Tizenkétéves voltam, amikor lementem egy kéziedzésre csupán azért, mert az osztálytársaim közül többen jártak oda. Innentől kezdve már szokványtörténet az enyém is: beálltam és bent ragadtam.- Nem is kellett sokat várnod az első NB l-es mérkőzésedre sem.- Veszprémi vagyok, és nagyon boldog voltam, hogy lejárhattam az akkor még NB l-es csapat edzéseire. Bar- talos Béla volt az edző, és egyszer, ha jól emlékszem, tizenöt éves voltam, be kellett ugranom az első számú kapus helyett. Aztán kiestünk, és az NB l/B-ben védtem tovább.- Mióta vagy a Fradiban?- Négy éve igazoltak le. Voltam ifjúsági válogatott, tavaly pedig játszottam a junioroknál is. Bár megszereztük a jogot, a szövetség anyagi okok miatt nem nevezett bennünket a brazíliai világbajnokságra. A múlt évhez fűződik első ferencvárosi NB l-es élményem is: április elsején, a Győr ellen kerültem be a csapatba.- Mitől ilyen jó a mai Ferencváros?- Lehet, hogy közhely, de így igaz: nagyon együtt vagyunk, a pályán és a pályán kívül is. Sokat járunk közösen szórakozni. Ha bárkinek bármi baja van, meg tudja beszélni a többiekkel. Ez a fajta közösség nagyon fontos egy csapatnál. Vavrik Hajnalka Hoffmann Olga Tímár János Amikor Mészáros Miklós 1994-ben a Ferencváros-Whirlpool jégkorongcsapatához került, joggal gondolhatta, hogy nem csak a kispadot fogja koptatni. Mint második számú kapus, sok mérkőzésen védett, gyakran hatvan percen át. Aztán tavaly novemberben történt valami...- A Dunaferr elleni első meccsen egy ütközésnél megrándult a nyakam - emlékezett. - Először azt hitték, csigolyatörés, de szerencsére megúsztam a dolgot, és két hét múlva már ismét edzhettem.- Ám azon a találkozón megsérült a másik kapus, Juhász is, és villámigazolással a Fradihoz került az orosz Poljakov.- Aljosa kitűnő kapus, mögötte nemigen jutottam szóhoz, pedig Juhász újabb sérülése miatt az idény nagy részében én voltam a cserekapus. Összesen háromszor játszottam, kétszer az UTE ellen és egy Magyar Kupa-mérkőzésen. Az esélytelenség kihatott az edzésmunkámra is, elszállt az önbizalmam, szóval, nagyon magam alatt voltam. Aztán sikerült túllépnem ezen.- A palánk mellől milyennek láttad a bajnokságot?- Egy szerencsésen összeválogatott Dunaferr némi bírói segédlettel nyert aranyérmet. Nálunk a csapat körüli viharok kicsit felkavarták a társaságot, de aztán sikerült kilábalni a hullámvölgyből.- A következő szezonban gyakrabban találkozhatunk majd a neveddel az összeállításban?- Remélem, hogy igen, bár sok függ az igazolásoktól. Szeretnék bizonyítani, s ezt a kispadon nem lehet. Megkerestek külföldről, nem tudom, mi lesz ezzel a lehetőséggel. Mindenesetre itt, a Fradiban jól érzem magam. Tímár János, a Ferencváros labdarúgócsapatának harmadik számú kapusa nem sokkal a tavaszi rajt előtt ünnepelte 22. születésnapját. Pályafutása kezdeteire így emlékszik vissza:- Rákoskeresztúron, a Hungarocamionban játszottam először. Édesapám is kapus volt, de azt mondta az edzőmnek, engem ne állítson be a kapuba. Ám ő rövidesen szólt apámnak, hogy ha csak feleannyi tehetség van benne, mint egykor benne, jó kapus lesz belőlem. Azóta védek.- Mikor kerültél a Fradiba?- Tizennégyéves voltam, amikor a tizenhetedik kerületi válogatottban védtem egy Fradi-napok alkalmából rendezett mérkőzésen a Ferencváros hasonló korú csapata ellen. Edzőjük, Somodi Lajos szólt néhányunknak, hogy menjük le a Fradi edzésére. Abból a társaságból csak én maradtam a Ferencvárosban.- Aztán jött a szamárlétra...- Igen, végigjártam a korosztályos csapatokat. Az ifi egyig Szűcs Lajossal vívtunk nagy csatát, ő most az UTE kapusa. Bevonultam, majd a katonaválogatott tagjaként Hollandiában is védtem. Amikor leszereltem, Nyilasi Tibor szerződést ajánlott, és én boldogan írtam alá.- Nincs könnyű dolgod, hiszen két remek kapus a ve- télytársad.- Mindkettejüktől sokat tanulok, jó velük együtt dolgozni. Óriási dolog lenne, ha egyszer előre tudnék lépni. Néhány előkészületi és kupamérkőzésen már álltam az első csapat kapujában, és csodálatos élmény volt. A Ferencvárosnál lenni így is nagyszerű, hogy tudom, egyelőre csak ennyi jut nekem. Majd később... Az oldalt írta: Margay Sándor
