Fradi újság (1996)

1996 tavasz / 3. szám

17 FRADI ÚJSÁG KAPUS A kapusok többsége már pályafutása elején bekerül a ketrecbe. Vannak azonban olyanok is, akik csak később választják a céltábla-szerepet. Vavrik Hajnalka, az FTC-Polgári Bank 22 éves kézilabdakapusa az utób­biak közé tartozik.- Sportiskolába jártam, ahol mindenféle sportággal foglalkoztam a kézilabda előtt - mondta. - Tizenegyéves koromban döntöttem a kézilabda mellett, és eleinte átlövőt és szélsőt játszottam. Ám nem igazán szerettem a futká- rozást, és egyszer beálltam a kapuba. Ez lett belőle.- Mikor, hol őrizted a kaput?- Tatán, a HAC-ban tizennégyéves koromtól védtem az NB ll-ben. Két év múlva kerültem a Fradi ifibe. Szere­peltem a juniorválogatottban is. Az előző szezonban Vá­cott, az NB l/B-s Terrában játszottam, kölcsönben. Tavaly nyáron visszahoztak, és néha én is szóhoz jutok az első csapatban. Ez nem kis dolog, hiszen Európa egyik legjobb klubcsapatába nagyon nehéz bekerülni. Az edzéseken és a meccseken is százszázalékos teljesítményt kell nyújtani.- Jó az, hogy négy kapus van a Fradiban?- Az edzéseken jobb párban dolgozni, mint egyedül, meg aztán így nagyobb a versengés, és ez mindenkit még jobb teljesítményre sarkall. Jóban vagyunk eymással, és ugye, ez nincs mindenhol így. Szeretek itt lenni, és re­mélem, még sokáig lehetek a Fradi játékosa.- Mi a titka a Ferencvárosnak?- Nagyon együtt van a társaság, tudunk küzdeni egymá­sért. A játékban pedig vannak olyan elemek, amelyeket senki más nem csinál, és ezzel az ellenfelek fölé nő a Fradi. Hoffmann Olga, az FTC-Polgári Bank másik fiatal kapusa (20 éves) szintén kalandos úton jutott el a kézilabdakapuig.- Háromévesen kezdtem tornázni, és négy éven át a szerek világában éltem - emlékezett. - Aztán sok mindent kipróbáltam, atlétizáltam, úsztam. Bár voltak jó eredmé­nyeim, igazán egyik sportág sem tetszett. Tizenkétéves voltam, amikor lementem egy kéziedzésre csupán azért, mert az osztálytársaim közül többen jártak oda. Innentől kezdve már szokványtörténet az enyém is: beálltam és bent ragadtam.- Nem is kellett sokat várnod az első NB l-es mérkő­zésedre sem.- Veszprémi vagyok, és nagyon boldog voltam, hogy lejárhattam az akkor még NB l-es csapat edzéseire. Bar- talos Béla volt az edző, és egyszer, ha jól emlékszem, ti­zenöt éves voltam, be kellett ugranom az első számú ka­pus helyett. Aztán kiestünk, és az NB l/B-ben védtem to­vább.- Mióta vagy a Fradiban?- Négy éve igazoltak le. Voltam ifjúsági válogatott, ta­valy pedig játszottam a junioroknál is. Bár megszereztük a jogot, a szövetség anyagi okok miatt nem nevezett ben­nünket a brazíliai világbajnokságra. A múlt évhez fűződik első ferencvárosi NB l-es élményem is: április elsején, a Győr ellen kerültem be a csapatba.- Mitől ilyen jó a mai Ferencváros?- Lehet, hogy közhely, de így igaz: nagyon együtt va­gyunk, a pályán és a pályán kívül is. Sokat járunk közösen szórakozni. Ha bárkinek bármi baja van, meg tudja be­szélni a többiekkel. Ez a fajta közösség nagyon fontos egy csapatnál. Vavrik Hajnalka Hoffmann Olga Tímár János Amikor Mészáros Miklós 1994-ben a Ferencváros-Whirlpool jégkorongcsapatá­hoz került, joggal gondolhatta, hogy nem csak a kispadot fogja koptatni. Mint második számú kapus, sok mérkőzé­sen védett, gyakran hatvan percen át. Aztán tavaly novem­berben történt valami...- A Dunaferr elleni első meccsen egy ütközésnél meg­rándult a nyakam - emlékezett. - Először azt hitték, csi­golyatörés, de szerencsére megúsztam a dolgot, és két hét múlva már ismét edzhettem.- Ám azon a találkozón megsérült a másik kapus, Ju­hász is, és villámigazolással a Fradihoz került az orosz Poljakov.- Aljosa kitűnő kapus, mögötte nemigen jutottam szó­hoz, pedig Juhász újabb sérülése miatt az idény nagy ré­szében én voltam a cserekapus. Összesen háromszor ját­szottam, kétszer az UTE ellen és egy Magyar Kupa-mér­kőzésen. Az esélytelenség kihatott az edzésmunkámra is, elszállt az önbizalmam, szóval, nagyon magam alatt vol­tam. Aztán sikerült túllépnem ezen.- A palánk mellől milyennek láttad a bajnokságot?- Egy szerencsésen összeválogatott Dunaferr némi bí­rói segédlettel nyert aranyérmet. Nálunk a csapat körüli viharok kicsit felkavarták a társaságot, de aztán sikerült kilábalni a hullámvölgyből.- A következő szezonban gyakrabban találkozhatunk majd a neveddel az összeállításban?- Remélem, hogy igen, bár sok függ az igazolásoktól. Szeretnék bizonyítani, s ezt a kispadon nem lehet. Meg­kerestek külföldről, nem tudom, mi lesz ezzel a lehető­séggel. Mindenesetre itt, a Fradiban jól érzem magam. Tímár János, a Ferencváros labdarúgócsapatának harmadik számú kapusa nem sokkal a tavaszi rajt előtt ünnepelte 22. szü­letésnapját. Pályafutása kezdeteire így emlékszik vissza:- Rákoskeresztúron, a Hungarocamionban játszottam először. Édesapám is kapus volt, de azt mondta az edzőm­nek, engem ne állítson be a kapuba. Ám ő rövidesen szólt apámnak, hogy ha csak feleannyi tehetség van benne, mint egykor benne, jó kapus lesz belőlem. Azóta védek.- Mikor kerültél a Fradiba?- Tizennégyéves voltam, amikor a tizenhetedik kerületi válogatottban védtem egy Fradi-napok alkalmából rende­zett mérkőzésen a Ferencváros hasonló korú csapata el­len. Edzőjük, Somodi Lajos szólt néhányunknak, hogy menjük le a Fradi edzésére. Abból a társaságból csak én maradtam a Ferencvárosban.- Aztán jött a szamárlétra...- Igen, végigjártam a korosztályos csapatokat. Az ifi egyig Szűcs Lajossal vívtunk nagy csatát, ő most az UTE kapusa. Bevonultam, majd a katonaválogatott tagjaként Hollandiában is védtem. Amikor leszereltem, Nyilasi Tibor szerződést ajánlott, és én boldogan írtam alá.- Nincs könnyű dolgod, hiszen két remek kapus a ve- télytársad.- Mindkettejüktől sokat tanulok, jó velük együtt dol­gozni. Óriási dolog lenne, ha egyszer előre tudnék lépni. Néhány előkészületi és kupamérkőzésen már álltam az el­ső csapat kapujában, és csodálatos élmény volt. A Fe­rencvárosnál lenni így is nagyszerű, hogy tudom, egye­lőre csak ennyi jut nekem. Majd később... Az oldalt írta: Margay Sándor

Next

/
Oldalképek
Tartalom