Fradi újság (1996)

1996 ősz / 8. szám

12

FRADI ÚJSÁG

A

ligha térhet be bárki is úgy az Üllői úti székházba, hogy előbb-utóbb ne botlana bele Szever Jánosba, azaz „Johnyba”. Az ilyen típusú emberekre szokták mondani a frappánsabbak, hogy régi bútordarab. S valóban, a Ferencvárosnál dolgozók és a gyakori vendégek is mindannyian tudják, nélküle valahogy nem lenne teljes a „berendezés”.

Interjúalanyunk nem egy ifjú suhanc, sőt, már abban a korban jár, hogy dukál neki a „Johny bácsi” megszólítás. Mégis tegeződtünk - elnézést érte, de ezzel a „bácsival” a magamfajta harmincasoknak is nehezére esne a magázódás.- Honnan ez a Johny" becenév?- Majdnem ötven - te jó ég! - évvel ezelőtt, ’48—52-ig doboltam egy Kairó nevű dzsessz-zenekarban. Tánciskolákban és kisebb klubokban játszottunk, Rákoshegyen a Casinóban volt az állandó klubunk. Ma már fehérneműket készítenek abban az épületben, így is hívom csak, bugyigyár. Imádtak bennünket a csajok, nagyon nagy királyoknak számítottunk abba az időszakban. No, ebben a társaságban ragadt rám a Johny név. Egyébként a zenésztársaim közűi ketten Nyugat-Euró- pába, ketten Amerikába disszidáltak és most odakint dőzsölnek. Én meg ugye itthon maradtam.- Pedig ki tudja, mire vihetted volna a tengerentúlon... Gondolom fiatal - bocsánat, még fiatalabb - korodban kézilabdáztál.- Tévedés. Futballoztam, előbb Rákoskeresztúron, majd később a másodosztályban is megfordultam, a Pénzügyőr és a BVSC gárdájában. De a kézilabdát már akkor is szerettem.- Emlékszel még, mikor és hogyan kerültél a klub közelébe?- Kijártam a Körcsarnokba a női Budapest válogatott meccseire. Az egyik győzelem

után még emeletes tortát is hozattam a lányoknak. Ezt a csapatot az a Cserfai Tibor edzette, aki itt a Ferencvárosnál a szakosztályvezetői tisztséget töltötte be akkoriban. Amikor egyik napról a másikra edzőtárs nélkül maradt, nekem szólt először, hogy segítenék-e neki. Nem is gondolkodtam a válaszon. Aztán egyszer csak jött egy malőr. Kántor a Postásból átigazolt a Fradiba, s az ügyletet végig én intéztem, mivel világéletemben zöld-fehér szív dobogott a mellemben. Mindezt igencsak nehezményezték a Postásnál, panaszkodtak rám, ezért le kellett mondanom arról, hogy a Budapest válogatottnál tovább tevékenykedjek. Tibi vigasztalásul felajánlotta, hogy ezentúl az Üllői úton segédkezzek. így a 70-es évek közepétől technikai vezetőként és utánpótlás szakágvezetőként kezdtem el szorgoskodni az egyesületnél.- Két évtized alatt számtalan bajnoki cím, kupagyőzelem, különböző tornagyőzelmek részese lehettél. Ha választanod kellene, melyik sikert tartod a legnagyobbnak?- Flűha! Azt hiszem, mivel mindegyik diadal egyformán kedves a számomra, képtelen lennék bármelyiket is külön kiemelni. Az én személyes sikereim egyébként sem a parketten születtek.- Hanem a pályán kívül, a kulisszák mögött?...- Pontosan. Büszke vagyok arra, és ezt szerénytelenség nélkül kijelenthetem, hogy a szakmában én vagyok az egyik legjobb „leányrabló”.- Ezt meg hogy érted?- Úgy, hogy rengeteg kislányt csak különféle furfangok bevetésével sikerült idecsábítanom az Üllői útra.- Említenél néhány példát?- Hogyne, nagyon szívesen! Vegyük először mondjuk Steid Zsuzsát. Ötször utaztam le érte Sárdbogárdra, a szülei nem akarták, hogy nálunk folytassa. A szakosztályvezetőjük egy munkásőr volt, aki megfenyegetett, hogy ha oda még egyszer beteszem a lábam, akkor lelő. Amikor aztán rábeszéltem mindenkit, hogy csakis Zsuzsa érdekeit szolgálná ez az átigazolás, s az elnöktől el is hoztam az aláírt szerződést, az autómból szétnyitott inggel kiszóltam a munkásőr elvtársnak, hogy ide ló'jj! Még élek.- Szarka Évával is megszenvedtél. ..- No, ő sem tartozott a legkönnyebb esetek közé. Két évig hitegetett, hogy eljön Soltvadkertró'l. Már edzett is a csapattal, de egy gyakorlás után egyszerűen hazaszökött. Aztán kis idő múlva olvastam, hogy kiestek az osztályukból. Fogtam magam, autóval lementem hozzá, hogy minden hivatalos papírt elintéztem, csak jöjjön már. Akkor már

nem tiltakozott, egy szerelésbe került a klubnak. Pádár Ildikó helyett Berzsenyi Mária edző valaki mást akart felhozni Egerből a csapathoz. De Ildit sem akarta elengedni a klubja. Amikor az édesanyjával együtt hárman bementünk az elnökhöz, majdnemhogy üvöltve zavarta ki kettejüket a szobából. Majd már lehiggadva megkötötte velem a 30 ezer forintos megállapodást. De nekem köszönhető, hogy Lövi Dóra, Vavrik Hajnalka vagy Hoffmann Olga is a Ferencvároshoz került.- Tehát van némi közöd ahhoz, a mai első csapat az európai klubcsapatok legszűkebb elitjének a tagja. Mi is jelenleg a konkrét titulusod a szakosztálynál?- Hát igen... Németh András ugyan elhívott az ifiktől, hogy foglalkozzak a felnőttekkel is, de tisztséget nem osztottak rám. Nem mintha hiányozna. Az az igazság, hogy még fizetést sem kapok a munkámért, csak és kizárólag kocsipénzt, azt viszont mindig érzem, mert éreztetik velem. Dr. Szívós úrtól és helyettesétől, Deák Lászlótól megkaptam az erkölcsi megbecsülést. De nem is azért csinálom már több évtizede... A külföldi utak közül is csak Dániába utazhattam ki a gárdával, mert segítettem a fizetési feltételek könnyítésében. Meg az is jól esett volna, ha egy-két játékos a számtalan interjú során legalább utal rá, hogy azért annak idején én is egyengettem a jövőjét...- Csak nincs benned egy kis sértődöttség?- Szó sincs róla, imádom ezeket a lányokat és ezt a társaságot. Mindent megteszek érte, ellenszolgáltatás nélkül. Nyugdíjas vagyok, ma már a kézilabda, aztán a családom, a fiam Csaba és az unokám, Kristóf és Kormos nevű pumi kutyám tölti ki az időmet. Németh Andris jelöli ki csapattal kapcsolatos feladataimat, én meg örömmel végrehajtom valamennyit.

Nekem ez az életem...

naszály

„Nekem

w w

.,

..... ■

e

zaz

életem”