Fradi újság (1996)
1996 ősz / 4. szám
15 FRADI ÚJSÁG A Ferencváros kerékpáros-szakosztálya hagyományosan az egyik legeredményesebb társaság a magyar bringások között. A Stollwerck-FTC kerekeseiről, örömeikről és gondjaikról Illés Bálint vezetőedzővel beszélgettünk.- Jelenleg nyolc felnőtt férfi és női versenyzőnk van- magyarázta a szakember.- A szűk létszám ellenére ott vagyunk továbbra is a magyar élmezőnyben. Az országúti bajnokságon megnyertük a csapatve- renyt, és ugyancsak a Fradi volt a legjobb a hegyi OB csapatai között is. Ez egyértelműen azt bizonyítja, hogy egységes, jó csapatunk van, amelynek tagjai képesek egymásért küzdeni. A Coca-Cola Tour de Hongrie-n két „idegenlégióssal” megerősítve, a Blikk című napilap támogatását is élvezve szintén a Fradi nyerte a csapatok versenyét. Ez utóbbi nagyon értékes siker, mert rendkívül erősek voltak az ukránok, akik a huszonhárom év alatti válogatottal vettek részt a körversenyen, és nagyon jó csapatuk volt az olaszoknak is. (A pálya OB-re lapzárta után került sor - M. S.)- Immár évek óta nincs utánpótláskorú versenyző a Fradiban, így lesz ez a jövőben is?- Nézd, az egész magyar kerékpársport igen nehéz helyzetben van, és ezen belül az utánpótlásnak különösen sanyarú a sorsa. A szponzoroktól és a kluboktól származó pénzből több mint bűvészmutatvány minőségi felnőtt versenyzőket és jó utánpótlást is fenntartani. Egyre kevesebb szülő tudja vállalni, hogy finanszírozza gyermeke sportolását. A kerékpár nem olcsó sportág. Szóval egyelőre nincs szó arról, hogy ismét legyenek ifjúsági stb. kerekeseink.- A fiatalok mennyire szívesen választják manapság a kerékpározást?- Régebben fogékonyabbak voltak a sportág iránt. Magyarán, kicsi a választék és nagyon nehéz tehetségeket találni. Az igazi utánpótlás-neveléshez szükség lenne megfelelő orvosi háttérre is, de pénz hiányában erről csak ábrándozhatunk.- Mennyiben más a Fradi helyzete, mint a többi magyar kerékpáros-szakosztályé?- Lényegében mindany- nyian a túléléssel próbálkozunk. A mai gazdasági helyzetben nem könnyű szponzort találni, de mi nem is vagyunk erre berendezkedve. Mi a szakmához értünk, és igyekszünk a lehetőségekhez képest a maximumot kihozni az emberekből. A klub változatlanul számít ránk, és rengeteget jelent a Stollwerck támogatása. Sajnos még messze vagyunk attól, ami nyugaton van, azaz, hogy a cégek keresik meg a kerékpársportot. Ott ugyanis óriási reklámhordozó a kerékpározás. A televízió, a rádió, az írott sajtó sokat foglalkozik a sportággal, és sikerült is felkelteni az emberek érdeklődését. Minden országban az a sport népszerű, amit a média azzá tesz. Nálunk a kerékpár nem tartozik a menedzselt sportágak közé. Amíg mi nyolc-tíz millió forinttal gazdálkodunk egy évben, addig az osztrákok harminc-negyven millióból, természetesen schillinggel, és akkor még nem szóltam az olaszokról, franciákról, németekről.- Abból, amit most elmondtál, sejthető, hogy miért nőtt a távolság az utóbbi években a magyarok és a többiek között.- Mi magyarok már ott tartunk, hogy a világbajnokságra kvalifikáló versenyekre sem tudunk elmenni. Sőt, már idehaza is egyre kevesebb versenyre jutunk el. Ráadásul a szövetség összeomlása után az idén senki sem foglalkozott a válogattottak menedzselésével. Félő, hogy bármennyire is igyekszünk a Fradiban a minőséget képviselni, visszacsúszunk a hazai szürkeségbe.- Elég szomorú képet festesz a magyar kerékpársportról. Miben bízhatunk a jövőt illetően?- Jelenleg a lelkesedés, és néhány megszállott ember viszi előre a sportágat. Egyelőre nem tehetünk mást, mint túlélni a mát, és ki kell várnunk, amíg nálunk is üzleti alapon lehet működtetni a kerékpározást. Biztos vagyok abban, hogy tőkével két-há- rom év alatt visszapedáloz- hatnánk magunkat a nemzetközi mezőnyben oda, ahol korábban voltunk, és utána megkezdhetnénk a felzárkózást. Ha jutna elegendő pénz a fiatalokra, a versenyeken való részvételre, az edzőtáborokra, azaz a szakmai munkára, helyünk lenne a második vonalban, a nagy kerékpáros nemzetek mögött. (margay)
