Fradi újság (1996)
1996 ősz / 3. szám
11 FRADI ÚJSÁG Fradi-szurkolókkal Svédországban Hegyen, völgyön, tengeren Augusztus 5. hétfő 21.30 A Keleti pályaudvar parkolójában, csoportokban beszélgető emberek. Autóbuszra várnak, amely majd elviszi őket Svédországba az IFK Göteborg— Ferencváros Bajnokok Ligája selejtező mérkőzésére. Valaki megszólal: Fia nem jön a busz, lassan indulhatunk gyalogszerrel, hogy azért odaérjünk. Ezt akkor mindenki tréfának vette, de mint utóbb kiderült, néhány órával később a Fradi-pá- lyánál várakozóknak ez korántsem volt olyan tréfás. 21.45 Befutott a Hungária Express magyar-svéd utazási iroda Volvo luxusautóbusza. Megkönnyebbült sóhajok után a beszállás és helyfoglalás pillanatok alatt megtörtént. Az indulással azonban még várni kellett, mert a pestló'rinci fradisták csoportja hatalmas zöld-fehér transzparensei feszített ki a busz oldalához és kattogtak a fényképezőgépek, villogtak a vakuk. A csoportunk vezetője, tanácstalanul nézi mindezt, mivel olyan szavak is szerepelnek egy halálfej kíséretében, ami biztosan büntetést vonna maga után az UEFA részéről. Tekintetünk találkozik és ekkor azt hittük, nehéz napok elé nézünk az út során. Óvatosan, minden szót alaposan megfontolva figyelmeztetjük az egyik hosszú hajú fiatalembert, aki láthatólag amolyan szellemi vezére a csapatnak: Tudjátok, mennyi büntetést fizethet ezért a Fradi? Talán a visszavágót sem rendezheti az Üllői úton. A válaszától újabb megdöbbenés vár ránk. Trágár durva megjegyzés helyett, halk szavú, intelligens magyarázat következik: Ezt mi sem akarjuk. Ez csak a fotózás kedvéért van. Úgy szerkesztettük meg, hogy ha félbehajtjuk már csak a „szalonképes” szöveg látszik majd. Hát így is lehet! 22.20 ÉS (EZ) A BUSZ ELINDULT! A társaság „országos jellegű". Érkeztek Körmendről, Debrecenből, Békéscsabáról, Kecskemétről, Vecsésről és persze a főváros is képviseltetve van. Ilyenkor is lemérhető, hogy milyen népszerű a Ferencváros, szerte az országban. Hátul, a lőrinciek már „hangulatban" vannak, a többiek halkan beszélgetnek, vagy alvás ürügyén bóbiskolnak. Gyorsan elérjük Rajkát, a magyar-szlovák határt. Augusztus 6. kedd. Tovább... tovább... és tovább. Ez az út már csak ilyen. Drezda határában úgy dél körül egy rövid pihenő. Benzinkút, McDonalds. A többség azonban inkább a hazaira szavaz. A jó ízű lecsó még hidegen is nyerő. Szendvicsek, sörök, üdítők kerülnek elő, dobozos és üveges kivitelben. Gyorsan eltelik ez a pár perc. Két fiatal sofőrünk közül Laci ismét a „lovak közé csap", míg társa Józsi pihen egy keveset. Most már nincs megállás a tengerig. Este fél tizenegykor indul a komp Sassnitzból, amit feltétlenül el kell érnünk. Délután négy óra körül járhat az idő, az utasok nagyobbik része jóllakot- tan szunyókál. Ekkor megszólal a rádiótelefon. A csoport vezetője: Sánta György szól a készülékbe: Úton vagyunk, most hagyjuk el a berlini körgyűrűt és tartunk a tenger felé. A vonal másik végén Volly György, a Mai Nap munkatársa köszöni meg a tájékoztatást, aki az újságokban megjelent hirdetések alapján annak próbált utána járni, kik csapták be oly rútul azt a több száz szurkolót, akik hiába várták autóbuszaikat a Fradi-pálya előtt. Ekkor tudtuk meg, hogy egy „úr", a csapat iránti érdeklődést kihasználva milyen kárt okozott szurkolóknak és korrekt utazási irodáknak, szervezőknek, akik örömmel és a nála befizetett összegnél olcsóbban juttatták volna el őket Norrköppingbe. Az eset tehát adott témát egészen este kilenc óráig, amikor is megérkeztünk Sassnitzba a Rü- gen-szigeti kikötőbe. 21 45-kor behajóztunk a hatalmas, hétemelet szintű kompra. 22.30 Indulás, irány: TRELLE- BORG! A kompon már többen vagyunk „zöld-fehérben". Két másik busz is befutott, és voltak akik mikrobusszal, személygépkocsival tartottak a mérkőzés színhelyére. Sajnos ezek között már akadtak „más” fradisták is. Remélhetőleg csak azért viselkedtek úgy ahogy, mert magasra emelkedett szervezetükben a maligán fok, mert ha józanul is ilyenek, csak ártanak a Fradinak. Szerencsére, a hajón utazó külföldiek nem értették az elhangzó „szófüzéreket", de csendes szemlélődésük azért sokat elárult. A többség, köztük a „mieink" gyorsan ülő, illetve fekvőhelyet kerestek maguknak és megpróbáltak legalább szende- regni a hullámok hátán. Augusztus 7. szerda Hajnali fél háromkor kötünk ki. Folytatódik a robogás, immár svéd földön. Laci és Józsi felváltva és kitartóan nyomják a pedált. A meccs napjának reggelén a magnóból Fradi-indulók ébresztik a társaságot. Haladunk a „köppingek" útján. Először Jön aztán Lin, végül a célállomás Norr, természetesen Köpping. Az iroda Svédországban élő tulajdonosa az autópálya kijáratánál vár bennünket és előttünk haladva bevezet bennünket a városba, egyenesen a stadionhoz. Délelőtt fél tizenegy van, és végre MEGÉRKEZTÜNK! A „főnök" kiosztja a meccsjegyeket, megmutatja melyik bejáratot használhatjuk. Felhívja a figyelmet, hogy bár a Göteborg csapatát angyaloknak becézik híveik, ők maguk korántsem azok. Ez is az oka annak, hogy stadionjuk betiltása miatt most ők is „vendégként" lépnek pályára Norrköppingben. Kerüljük el a provokációkat és vigyázzunk magunkra, egymásra. Míg a társaság talpig zöld-fehérbe öltözve nekivág a kisvárosban a sétának és a környék „felfedezésének”, autóbuszunkat „felsőbb utasításra” egy hotel eldugott hátsó udvarába kormányozzák gépkocsi- vezetőink. Jobb az óvatossság! Mert ugye mindannyian abban reménykedünk még ekkor, hogy győz a Fradi és a „hűvös" (és dühös) svédek esetleg járművünkön vesznek elégtételt a vereségért. Egy vendéglő előtt azért belebotlunk kék-fehér csíkos hazai fiatalokba. Jól megnézik a zölde- lőket, de semmi több. Jó jel?! Hat órakor a stadionnál vagyunk ismét. Zöldben pompázik a környék. Találkozunk olyanokkal is, akik a hoppon maradottak között voltak kedden hajnalban, de ettől sem riadtak vissza. Autókkal, repülőgéppel az utolsó pillanatban ők is megérkeztek. A magyaroknak fenntartott szektor az egyik kapu mögött, a szöglet- zászló és az öt és feles oldalvonala közé esik. Szépen telik a nézőtér ezen része, de szemben átlós irányban is kéklik a göteborgi „B” közép. A transzparensek kifeszítése a kerítésre van most soron. Két srác átmászik a szomszédos szektorba, mert az ő feliratuknak itt már nem jutott hely. A svéd rendőrök elnéző mosoly kíséretében nyugodtan, de határozottan intézkednek. Szeiler Józsi kiszól a gyerekeknek, hogy melyik feliratot vegyék le, mielőtt baj lenne belőle, végül Havasi Mihály segítségével le is kerül a nem kívánt szöveg. A Fradi-tábor többsége helyeslőén megtapsolja ezt, akiké a transzparens azok fütyülnek és szidják a tapsolókat. „Polgárháborúra” szerencsére nem kerül sor. Kezdődik a mérkőzés és ez a lényeg, ezért utaztunk kétezer kilométert. Huszonöt percig élvezzük, hogy jobbak vagyunk. A pályán és a nézőtéren egyaránt. Aztán... se itt, se ott. A fiúk odalent szenvednek, idefenn szitkozódnak, mindenki sorra kerül A-tól Z-ig. (Aranyostól Zavadszkyig, pedig utóbbi igazán nem sok okot adott erre.) Hiába, ez csapatjáték, mindenki benne van. Vége. Szomorúan hagyjuk el a stadiont. Félóra múlva mindenki ott van a busznál, senki sem hiányzik. Ennek igazán örülünk, egyéb okunk úgy sincs az örömre. Úgy gondoltuk, hogy a visz- szaút lesz igazán pompás, csupa móka, kacagás. Helyette? Csendesen alszik a többség, aki ébren van, annak a dobozos sör is keserűbb lett. Az előzetes terv szerint Mal- mőben vártuk volna meg a reggelt és délelőtt ünnepeltünk volna egy kicsit. Most mindenki azt szeretné, hogy minél hamarabb otthon legyünk. Augusztus 8. csütörtök Hajnali öt órakor érkezünk Trelleborgba. Déli egy órára szóló kompjegyünket átíratjuk a háromnegyed hétkor induló Rostockba induló kompra. Ez három órával hosszabb tengeri utazást jelent, így egyfolytában hét órát ringatózunk a habokon. Ellenszolgáltatásként viszont Rostockból végig autópályán haladunk végig, Németország keleti felén. Berlinnél még megállunk egy áruháznál a körgyűrűn, aki vásárolni akar, megteheti. Amikor innen tovább indulunk, váratlanul elhangzik egy kérdés az autóbuszon: Mikor játsszuk az első bajnokit Siófokon? Érkezik a válasz: Szombaton ötkor, a tv is közvetíti, A kérdező furcsán néz rá. Engen nem a TV érdekel, hanem az hogy melyik vonatfal induljak le. Ott kell lenni, biztos javítani akarnak a fiúk. Mire elhagyjuk Prágát, már a visszavágó is szóba kerül.- Sok a három gól, legalább rúgtunk volna egyet.- Nem olyan jók ezek a svédek, ha nem kapunk ilyen „levente"-gólokat be lehet hozni a hátrányt. Helyben vagyunk. Oldódik már a szerdai sokkhatás, legalább a szurkolók között. Vajon a játékosoknál mikor? Bízunk benne, hogy augusztus 21-ig mindenképp. Elvégre Fradi-szív is van a világon! Hangay György TECHEM Kft.
