Fradi újság (1996)

1996 tavasz / 10. szám

13 A labdarúgás mindig is meghatározó volt a Ferencvá­ros kebelén belül. Kiváló játé­kosok egész sora húzta magá­ra a zöld-fehér mezt. Most olyan valakiről szól írásom, aki sokat tett a Fradi-utánpót- lás kineveléséért. Az edzők - különösen ha nem az első csapatnál dolgoznak - gya­korta háttérben maradnak. Ők a „gyémántcsiszolók” a „mű­helymunkások", akiket sajnos gyakorta és méltatlanul haj­landóak vagyunk elfeledni. Dr. Szováthy Ferenc sokat tett azért, hogy serdülő edző­ként későbbi kiváló játékoso­kat indítson útjára. A „nehéz, elnyomatásos” 50-es évek közepén kezdett el tevékeny­kedni a labdarúgásban. Az ÉDOSZ- majd a Kinizsi-kor­szak is tántoríthatatlan fradis- tának tartotta meg őt. A legen­dás Logodi Laci bácsi (van-e fradista, ki nem ismeri), szó­val minden idők utánpótlás­vezetőjének volt jó barátja. Az ő invitálása hozta Szováthy dr.-t a szakmába és eredmé­nyei önmagukért eszélnek. 1964 és 1974 között többször nyert serdülő bajnokságot korosztályos csapataival és az 1968-as Serdülő Kupa döntő­FRADI ÚJSÁG Régi fradisták dicsérete jében is diadalmaskodott a zöldekkel, szűkebb hazája Bu­dafok tehetséges focipalántái­val szemben! Ízelítőül néhány név egykori kiváló tanítványai közül: a remek védő Giron Zsolt és Tepszics Ignác, kik a A kép bal szélén dr. Szo­váthy Ferenc, jobb oldalon Logodi László 70-es években később a Fradi oszlopai lettek és a tragikusan fiatalon elhunyt Zsiborás Gá­bor, a legendás franzstadti ka­pus. Dániel és Nagy is felke­rült később az első csapat ke­retébe, akár a tehetséges, de nagyon rapszodikus Homon- nay. Nem korlátozódott tevé­kenysége csupán a szakmára- számára a klubszeretet és ennek továbbadása legalább olyan fontos volt. Műveltsége, széles látóköre tiszteletet ví­vott ki játékosai körében és edzőkollégáinak táborában is. 1971-ben a Ferencvárosi Tor­na Club kitüntetéssel ismerte el munkásságát. A későbbi időszak remek játékosai közül Murai, Koch Robi és Onhausz is megfor­dult a keze alatt. A látványos játék híve volt, nem szerette taktikai elemekkel „gúzsba kötni" ifjú tanítványait. Egy idő után sajnos egészségi ál­lapota hátráltatta a munkában, a sok utazás és plusz idő miatt lakóhelyén Budafokon vállalt edzői állást. A szakmai tudás nem korlátozódott kizárólag a zöld-fehér mezre, hiszen a pa­tinás piros-feketékkel is sike­res időszakot mondhatott ma­gáénak. Többek között a Hon­véd, az Újpest skalpja is a má­sodosztályú gárda övére ke­rült és a Népstadionban a Ser­dülő Kupa döntőjében csak az egykori „tanítványok”, a zöld­fehérek előtt hajtottak fejet. Nemcsak a labdarúgásban, jégkorongban, kézilabdában is szenvedélyesen szurkolt a Ferenváros sikeréért! Beteg szíve végül is 1988-ban dob­bant utoljára. Kihunyt egy, a Fradiért lobogó kebel, ám családja nem maradt „után­pótlás” nélkül. Unokája, Zsófi, a most 15 esztendős teenager hatalmas Ferencváros-rajon- gó. Szobájában imádott nagy­apja képei mellett a régmúlt és jelenkor zöld-fehér nagy­ságainak képei is megtalál­hatók! Az ifjú hölgy nem maradhat el egyetlen labdarúgó- vagy kézilabda-eseményről sem, tápig zöld-fehérben lelkesen szurkol kedvenceinek. Barát­nőivel mazsorettcsoportot szervezett és a kézilabdader­biken így is próbálja lelkesí­teni kedvenc csapatát. Hja, kérem, a nagyapai örökség kötelez! Dr. Szováthy Ferenc az idén lenne 77 éves. Igazi ferencvárosi volt, emlékét ke­gyelettel és tisztelettel őrzi mindenki, aki a zöld-fehérek milliós táborába tartozik és aki eddig nem ismerte mun­kásságát remélem, ha a buda­foki temető felé jár, egy cso­kor (zöld-fehér) virággal leró­ja tiszteletét az előtt az ember előtt, aki a legnehezebb idők­ben is fradista maradt! Füzesi Péter Emlékmérkőzés egy gyúró tiszteletére GÓLOKKAL TISZTELGETT A FRADI Jászárokszállás-Ferencváros 0-17 (0-9) Jászárokszállás, 2000 n„ v.: Jancsó. Gólszerzők: Albert 5, Nagy Zs. 4, Kopunovics 3, Arany 2, Pa­ling, Keller, Kislőrincz. Tegnap délután a Ferencváros tartotta megszállás alatt Jászárok­szállás városát. A focisták érkeztére majdnem kétezer polgár jött össze és alkotott élő karimát a helyi fut- ballpálya körül. Dóka György, az FTC egykori gyúrója emlékére jött össze a nép. A hajdan Árokszállás­ról induló zöldszívű masszőr miatt, aki tíz évig a Széchenyi fürdő, húsz évig pedig a Fradi-öltöző közössé­gét kenegette, ápolta. Ezalatt öt baj­noki aranyat és két olimpiai bajnoki címet préselt ki a fáradt műszóik­ból, és a Sport-érdemérem ezüst fokozatáig vitte. A tegnapi meccs előtt pedig özvegye vehette át a Já­szárokszállás posztomusz díszpol­gára címet. A gólok közötti röpke szünetekben több jelenlévő is fel­elevenítette emlékeit a néhai derék sportemberről, aki oly kicsi volt, hogy „jegenyének” becézték. Novák Dezső szeme párás lett a Dóka György, a nagy példakép... neve hallatán: - Becsületes, jó gyú­ró volt - emlékezik. - Szinte bele­halt a Fradiba. Sajnos '76-ban ez meg is történt, nagyon hirtelen ment el közülünk. Minden játékos megbecsülte, könnyebben elvisel­tük tőle, ha kínozott minket. Engem egyszer ő gyógyított meg. Azt mondta: Dezső, ne hagyd megmű- teni magad! Akkor többé nem lesz Bodnár József, a nagy utód... focista belőled. Hallgattam rá, és megérte, mert ezután rendbehozta a lábam. Dr. Fenyvesi Máté még ma is emlékszik a kezére, meg is tapogat­ja a nyomát a combján. Állítja, hogy mindenkinek megpuhultak a rostjai Dóka Gyuri tenyere alatt. Bodnár József, a Fradi mai gyú­rója ezúttal dupla mennyiségű ék­szert visel, és szebbre fonta őszülő copfját. - Mindenkinek tudnia kell, hogy a Fradi masszőrje nem igazol­hat át másik csapatba, csakis a mennyországba. Ebben az öltöző­ben dolgozni a szakma csúcsa, a válogatottság nem érhet fel vele. Dóka György nagytekintélyű ember volt egy igazi sztárcsapatban. Nem semmi ez, kérem, még ma is emle­getik a nevét az Üllői úton. Hogy ki volt ő? Ezt senki sem tudja, tán csak én sejtem, aki imát mormolok mindig, ha átlépem az öltöző kü­szöbét. Biztos vagyok benne, hogy ő is így tett egykor, ezért is jutott a mennyországba. Farkas János, az emlékmérkő­zés főszervezője még ifjú korából ismerte az aranykezű mestert: - Apámmal nagy barátok voltak. En­gem gyerekfejjel sokszor becsem­pészett a meccsekre. Szerény, és sajnos szegény ember is volt, talán túlságosan is az. A kedves özve­gyének segíteni szerettünk volna ezzel a találkozóval. Közép-Európa legnépszerűbb csapata ezalatt remek játékkal és gólokkal, pontosan 17-tel adózott Gyuri bácsi emlékének. A vendég­látó árokszállásiaknak - akik pedig igazán becsületesen hajtottak - csak egy helyzetük akadt, de az - mint az egyszeri férj - kimaradt. A show-hoz hozzátartozott, hogy a ta­lálkozó utolsó tíz percében pályára lépő Fradi-kapus, Szeiler József parádés dolgokat művelt, a sok gól ellenére a két hanyattvetődéses ol­lója aratta a legnagyobb közönség- sikert.

Next

/
Oldalképek
Tartalom