Fradi újság (1996)
1996 tavasz / 9. szám
3 FRADI ÚJSÁG A Fradi tekekiralynoje Ágota tiszteletére rendezett összejövetelen dr. Szívós István gratulál a háromszoros világbajnoknak. Balról: dr. Fürediné Meisl Annamária szakosztályvezető, Juhász László vezetőedző, Kovácsné Grampsch Ágota, dr. Szívós István, az FTC ügyvezető elnöke, dr. Szerdahelyi Péter, az FTC elnöke, aki köszöntő beszédben is méltatta világbajnokunkat. Virágok, aranyak, ezüst - Ágota edzőjével, Juhász Lászlóval Nem sok hiányzott ahhoz, hogy a májusi prágai teke-világbajnokságon Kovácsné Grampsch Ágota, az FTC—Ybl Tervező versenyzője megcsinálja a „Grand Slam”-et. Ugyanis mindössze két (!!!) fán múlt, hogy nem lett négyszeres világbajnok. (gy „csupán" háromszor hallgatta meg a Himnuszt a dobogó legfelső fokán állva.- Egy ilyen káprázatos siker után talán kissé bugyutának tűnhet a kérdés: mire számítottál a rajt előtt?- Edzőmmel, Juhász Lászlóval nagyon sokat dolgoztunk az elmúlt hónapokban, de valahogy nem igazán jöttek az eredmények. Nem dobtam rosszul, viszont nem sikerült semmi sem úgy, ahogy azt tőlem általában elvárják. Hogy ezek után mit vártam magamtól? Egy világbajnokság mindig más, mint a többi verseny, az addigi jó vagy gyengébb forma gyakran semmit nem jelent. Korábban négy vb-aranyat nyertem, de párosban egyet sem, így szerettem volna ezt a „hagyományt” megtörni. Csapatban éppen tíz éve voltunk elsők, szóval, jó lett volna már újra az élen végezni. Az egyéniről nem gondolkodtam, az menet közben alakult ki.- Két fa tekében körülbelül annyi, mint a futásban két századmásodperc. .. Márpedig a csapatversenyben ennyi döntött a szlovének javára.- Végig mi vezettünk, méghozzá biztosan. Ám a szlovének ötödik dobója az egész világbajnokság legjobb eredményét érte el, ötszáztíz fát, és így mindössze egyetlen fa előnnyel kezdtem gurítani. Az utolsó tíz dobás közül ellenfelem négyszer is kilenc bábut döntött el. Még így is jók lettünk volna, ha a legvégén legalább hetest dobok, mert egyenlő állásnál jobb tarolással mi nyerünk. Kiszedtem a középső öt fát... Bizony, elsírtam magam utána.- Hogyan sikerült túltenned magad a történteken?- Nagyon nehezen. Úgy éreztem, hogy az én kezemben volt a csapat sorsa, és elbuktam. Persze, mindenki azt mondta, hogy ez közös vereség volt, hiszen mindannyian hibáztunk. Egy biztos: ilyen helyzetben még sohasem voltam. Mindig nyerő pozícióban léptem dobóállásba, függetlenül attól, hogy éppen hányadik helyért küzdöttünk.- Gondolom, nagyon jól jött a páros előtti három nap pihenő.- Igen, szükség volt egy kis szünetre. De az embernek tudnia kell kezelni a múltat, átlépni rajta, akár jó, akár rossz emlék az számára. Párosban Vecseri Erikával, aki korábban szintén a Fradiban tekézett és most Németországban él, nyerni akartunk. Eddig ötször indultunk együtt vb-n, és a legjobb eredményünk egy ötödik hely volt.- Most azonban az első helynél nem adtátok alább.- Egy verseny alatt nem nagyon lehet egyenletesen dobni. Hol egyikünk volt némi hullámvölgyben, hol másikunk, és akinek éppen jobban ment, az húzta magával a rosszabb periódusban levőt. A nap végén mi voltunk az elsők, de másnap még voltak hátra riválisok. Megbeszéltük Lacival,-hogy nem megyünk ki a csarnokba, nem idegeskedünk, mert délután már kezdődött az egyéni verseny. Aztán Csányi Béla telefonált, hogy mi nyertünk.- Egy ilyen hírrel a tudatban hogyan lehet rendesen összpontosítani?- Nagyon örültem a győzelmünknek, de azonnal „elraktam" magamban, mert tudtam, hogy az egyéniben ismét produkálnom kell. Úgy látszik doppingolt az aranyérem ténye, mert az egyéniben kifejezetten jól játszottam. Mivel másnap is dobnom kellett, nem akartam kihajtani magam. Mondta is Csányi Béla, amikor átvettem a vezetést: nem ám röpködni!- Pedig megtehetted volna, hiszen a páros után az egyéniben is a dobogó tetejére állhattál.- Kétségtelen, hogy csodálatos érzés volt kétszer egymás után hallani a Himnuszt. De nem volt szabad elengednem magam. Tizenkét fa előnnyel a első helyen jutottam be az egyéni ösz- szetett döntőjébe a szlovén lány előtt, és ezt meg akartam tartani.- Aztán sikerült ráijesztened a magyar táborra...-Bár az első kör után már huszonnégy fával vezettem, a második teli sorozatban elolvadt az előny. Azt hiszem, ekkor jött ki rajtam a fáradtság. Túllendültem azonban a holtponton, összeszedtem magam, és az utolsó hat dobásra már biztossá vált a győzelem. Ennek ellenére nem lazítottam, megpróbáltam a lehető legteljesebb odafigyeléssel gurítani. Végül harminc fával nyertem, ami egész szép kis előnynek számít.- Két évvel ezelőtt már lemondtak rólad a BKV Előrében, aztán világbajnok lettél, és átjöttél a Fradiba. Itt pedig valósággal szárnyalsz. Szerinted minek köszönhető ez a remeklés?- Juhász Laci személyében nagyon jó edzőm van, és már annak idején, a válogatottnál is örömmel dolgoztam vele. Sokat jelent a közösen elvégzett szakmai munka. Itt a Fradiban szívesen fogadtak, bíznak bennem, és ez is szükséges ahhoz, hogy az ember sikeres legyen. Tizennyolc évet töltöttem az Előrében, és éreztem, hogy váltanom kell. A legjobb helyre jöttem...- Egy ilyen eredménysor után mi a következő cél?- Azért van néhány. Európa Kupát nyerni a Fradival, aztán bajnokságot, majd Világ Kupát. Két év múlva pedig Celjében lesz a világbajnokság, és ott ismét gazdára várnak az aranyérmek. Jó lenne Szlovéniából is hazahozni legalább egyet. Margay Sándor