Fradi újság (1996)
1996 tavasz / 8. szám
14 FRADI ÚJSÁG fl FRADIBÓL Szeiler József, a Ferencváros LABDARÚGÓCSAPATÁNAK KAPUSA MÁR TÖBBSZÖR KERÜLT OLYAN HELYZETBE, AMELY ARRA KÉNYSZERÍTETTE. HOGY NYUGDÍJBA ÁTGONDOLJON MINDENT - ÉS A MINDENNAPOK RUTINFELADATAIT FÉLRETÉVE EGYVALAMIVEL FOGLALKOZZON: SAJÁT ÉLETÉVEL. Szeiler József úgy nyolcévesen mondta először, hogy kapus szeretne lenni. Nem légből kapott ötlet volt: nagybátyja a Bp. Építőkben védett. Nagyon tetszett neki, ahogy a nagybácsi szökellt és vetődött, azonban ő az úttörő-olimpiákon rendre a mezőnyt erősítette. Mégis, amikor tizennégy évesen leigazolta a Vegyiművek, kapusként vették számításba. (Mellette a Kőbányai Lombik NB ll-es csapatában röplabdázott...)- Talán többre vittem volna, ha mezőnyjátékos maradok, hiszen ruganyos voltam és gyors, de mit tehettem volna? Kapus akartam lenni... Tizenöt éves korában a Vegyiművek felnőttcsapatában kapott lehetőséget. A fellépés eredménye az lett, hogy a Fradi megfigyelője, Szigeti Ferenc észrevette a kapuban ügyeskedő Szeilert, és azonnal áthívta a zöld-fehérekhez. Tizennyolc évesen a Fradi tartalék kapusa lett - Zsiborás Gábor mögött. Meglepően jól alakult minden, akár a mesében. A realitás azonban nem szereti a vidám történeteket. A moszkvai ifi Európa-bajnokság után, amelyen a magyar válogatott (a kapuban Petryvel és Szederrel) aranyérmes lett, súlyos sérülést szenvedett.- Tizenhat hétig volt a csuklóm gipszben, sokan azt hitték, ebből már nem lesz védés. De én nagyon akartam... Az Eb-győztes csapat tagjaként joggal készülhettem a vb- re is, sőt, a kapitány is úgy gondolta, van esélyem. Behívott a csapatba. Repestem a boldogságtól... Nem sokáig, súlyos autóbelesetet szenvedtem... Agyrázkódás, csukló-, láb- és ujjtörés. Sportolás elfelejtve - örökre. A baleset nyáron történt, a következő év januárjában jelentkezett a sportorvosnál, mondván, itt az ideje, hogy lepecsételje az igazolást. A doktor a hasát fogta a nevetéstől, fiam, mondta, örüljön, hogy tud járni. Fél év múlva már a tartalékcsapatban védett, majd azt ajánlották, próbáljon szerencsét egy kisebb együttesnél, ahol ismét magára találhat. A Volán után a Pénzügyőrt erősítette, de amikor 1988-ban Zsiborás sérülése miatt visszahívták a Fradihoz, azonnal ment...- Ilyen ajánlatot nem hagy ki az ember. Mindenem a Fradi... Sokan megkérdezik, hogy miért vállalom már évek óta a másodhegedűs szerepét... Nekem mindennél többet ér az a negyvenkét bajnoki meccs, amit a Fradiban védtem, a Magyar Kupa- és a Szuperkupa-győzelmek, a bajnoki címek. Elképzelhető, hogy más csapatban több lehetőséghez jutnék, hogy már behívtak volna a válogatottba is... Sokat gondolkoztam ezen, de mindannyiszor arra jutottam, hogy nem bírok elszakadni a Fraditól... Én innen szeretnék nyugdíjba menni. A határozott kijelentések mögött sok-sok kétkedés húzódik meg. Szeiler József a Skorpió jegy szülötte, akire az a jellemző, hogy nem ismer ellentmodást, aki mindig tudja, hogy mit akar. Nem olyan régen mégis pszichológus segítségét kérte. A lélekbúvár a hosszú beszélgetés után csak annyit mondott: „Uram, magával nincs semmi baj, jól viseli a nehézségeket, sőt, más terheit is megpróbálja a saját vállán cipelni. Mit kíván még önmagától?” Igen... Mit is kívánhat még magától az az ember, aki két, majdnem végzetes baleset után egy újabb veszélyes ellenséget gyűrt le. Körülbelül két évvel ezelőtt tört rá a baj. Először azt hitték, sérv, ám az egyik vizsgálat során kiderült: daganat. Rosszindulatú daganat. Műtét. Majd egy újabb. Ma már a hererák is a legyőzöttek sorában van, erre Kíra születése a legjobb bizonyíték. A történtek ismeretében nem meglepő, hogy már nincsenek ellenfelei, csak céljai.- A TF középfokú edzői tanfolyamán már túl vagyok, most a sportmenedzseri szakra járok. A szakedzői jövőre indul, azt is el szeretném végzeni. A brókervizsgám már megvan, és egy felsőfokú vendéglátó-ipari diplomát is szereztem. Ha volt egy kis időm, mindig tanultam... Számos példa bizonyítja, hogy sok egykori sikeres sportoló nem találja meg a helyét a civil életben. Én nem akartam így járni... Ha befejezem a focit, először egy kisebb csapatot irányítanék, aztán a Fradi egyik utánpótlásgárdája mellett szeretnék dolgozni. Negyvenévesen pedig a Fradi labdarúgó-szakosztályának vezetője lennék a legszívesebben. Biztos, hogy nem elhamarkodott dolog kijelenteni: a boldogtalanság sohasem a nélkülözésből, hanem inkább a nagy bőségből ered. A Szeiler család a baleseteket követően is együtt maradt, a betegseg sem törte meg a harmóniát. A sportban megélt kudarcok sem robbantották szét az egységet... A budafoki családi házban, Szedereken kívül, lakik még más is. Az albérlő nem látható, nem hallható, nincs szaga és nincs formája - de jelen van. Ez kétségtelen. Tamás Rita (Nemzetközi Sportmagazin)
