Fradi újság (1996)
1996 tavasz / 6. szám
I FRADI ÚJSÁG FMDISTflK a Magyar Kupáért... Tél a nyárban - azaz jégkorongmérkőzés ragyogó napsütésben, kellemes időben. Nem, nem a Budapest Sport- csarnokban, hanem Székesfehérvárott. Bizony, igen fucsa volt rövidnadrágos, pólós embereket látni a jégpálya felé sietve. A Magyar Kupa döntőjét ugyanis április 22-én rendezték, és bár nem sokkal korábban még havazott sokfelé, a meccs napján már javában tombolt a nyárias tavasz. A kiírás értelmében csak magyar útlevéllel rendelkező játékosok szerepelhettek a kupamérkőzéseken, így a fináléban mind a Ferencváros- Whirlpool, mind a Dunaferr nélkülözte idegenlégiósait. A Fradiban csatasorba álltak a nagy „öregek”, Szajlai és Kiss T. is. A nézőtéren többségben voltak a piros-fehér zászlósok, a fradisták törzsszurkolói azonban ezúttal sem hiányoztak. Nagy iramban kezdődött a mérkőzés, az első perceket a dunaújvárosiak fölénye jellemezte. így aztán nem volt meglepő, hogy már a harmadik percben gólt értek el. Ezután azonban Juhász lehúzta a rolót, remek védések sorozatával idegesítette a Dunaferr játékosait. Koleszár játékvezető a zöldek idegrendszerét tette próbára, hiszen az idény során már megszokott módon követték egymást a ferencvárosiak a büntetőpadon. Különösen Dobos volt „túl sokat” a jégen; akkor is ő kapott büntetést, amikon zokon vette, hogy Borsos hátba vágta az ütővel, meg akkor is, amikor a Dunaferr kapuja előtt többen „megsimogatták” a másik fejét, és nem ő volt a kezdeményező. Az első harmadban jobb volt a Dunaújváros - ezt még a fradisták is elismerték a funkcióját vesztett melegedőben. Ám azt sehogyan sem értették, miért kell a jobbik csapatot még segíteni is... A második harmad kiegyenlítettebb játékot hozott. Már nem csak szórványos ferencvárosi támadásokat láthatott a közönség, hanem látványos, kidolgozott akciókat is. A helyzetkihasználás viszont most is épp olyan volt, mint télen: hiába alakították ki sorra a helyzeteket Hudákék, a lövések rendre mellé, fölé szálltak, vagy elakadtak Berényi- ben. A harmincadik perc döntőnek bizonyult: egy ferencvárosi támadás során fogásért járt volna a kiállítás az egyik újvárosi játékosnak, ám a bíró természetesen továbbot intett, és az ellenakció végén gólt lőtt a Dunaferr. A háromgólos hátrány ugyan nem behozhatatlan a hokiban, de a mai Dunaújváros ellen meglehetősen nehéz feladat. Néhány perc múlva aztán végre örülhetett a Fradi-tábor, a fiatalok összjátékának eredményeként Sándor Szilárd talált közelről a kapuba. A gól felpörgette a zöldeket, egyre- másra gördültek a veszélyes támadások a dunaújvárosi kapu felé. Aztán jött a menet- rendszerű emberhátrány, és már oda is lett a lendület. Természetesen szó sincs arról, hogy a ferencvárosi kiállítások mind jogtalanok lettek volna. De néhány esetben erősen kétséges volt az ítélet helyessége, már csak azért is, mert ugyanilyen esetben a másik oldalon rendre néma maradt a síp. A Dunaferr gyorsabb, jobb csapat, és kisebb- nagyobb bírói támogatás nélkül is valószínűleg nyert volna a kupadöntőben. A harmadik harmad előtti szünetben még bizakodtak a lerándult ferencvárosi szurkolók, és már felsejlett beszélgetéseikben a következő idény. Ki jön itthonról és külföldről, ki lesz az edző-ezek a témák foglalkoztatták leginkább a drukkereket. A meccs szüneteiben különböző díjakat adtak át az 1995—96-os bajnoki idény legjobbjainak. A hátvédek között Nagy Zoltán, az idegenlégiósok közül Alekszej Polja- kov találtatott a legjobbnak. A még ifjúsági korú Hoffmann Attila háromszor is kikorcsolyázott a jégre. A fiatal, rendkívül tehetséges csatár lett az ifjúságiak gólkirálya, és ő vehette át a Leveles- valamint a Kósa-kupát is. A serdülő kapusok közül az a Szuper Levente kapta a díjat, aki a szezon elején kényszerűségből két mérkőzésen is védett az OB l-ben - kitűnően! Visszatérve a kupadöntőre, a harmadik harmad elején végleg eldőlt a mérkőzés. Ismét egy elengedett szabálytalanság, és a magyar hoki talán legjobban cselező játékosa, Ancsin János szép szóló végén belőtte a negyedik Duna- ferr-gólt. Ami ezután történt, már csak formaság volt. A ferencvárosiak várták a meccs végét jelző dudaszót, míg a kupagyőztes dunaújvárosiak sorra dolgozták ki, és - Juhász jóvoltából-hagyták ki a gólhelyzeteket. Néhány másodperccel a vége előtt ismét lázba jött a Fradi-tábor - no, nem a játéktól. Közvetlenül előtte ugyanis jókora csetepaté kerekedett Dra- gomir és az újvárosi Baróti között. Mások is bekapcsolódtak, különösen a Dunaferr kettese, Vargyas volt igen vehemens. Hazafelé az M7-esen azt fejtegették a ferencvárosi szurkolók, hogy vajon mi értelme van az MK-döntő után egy héttel a Szuper Kupáért játszani, amikor a bajnokságot és a Magyar Kupát is a Dunaferr nyerte. Szakmai értéke ugyanis így nincs... Az optimisták már a következő idényt várják, hogy vissza lehessen vágni a Duna- ferrnek, azaz, a Fradi visszahódítsa a bajnoki címet. Nos, nem lesz könnyű... (m) ny nov I r Novák Dezső fradisták társaságában. Balról: a Gal- góczi-házaspár, Mucha, Novák, Simon „Könnyebben veszem a levegőt”- Némileg jobban, avagy kevésbé rosszul érzi magát a Vasas legyőzése után?- Természetesen könnyebben veszem a levegőt, mert egyértelmű, versenyben maradtunk a bajnoki címért. Úgy vélem, ha végleg nem is, de kevés híján elszalaszthattuk volna az egyik utolsó lehetőségünket.- És ön is elszalaszthatta volna? Valóban a Fradi volt edzőjével dis- kuráinék, ha a Fáy utcában is kikapnak?- Lehet, hogy sokakat meglep, de az én személyemet egyáltalán nem érintette volna egy sajnálatos újabb kudarc. A korábbi mondataimat félreértelmezték, ugyanis szó nem volt arról, hogy esetleg távozom. Tudniillik házon belül nem csináltak kabinetkérdést az elmúlt hetek botlásai miatt - pontosabban velem kapcsolatban nem.- Azt elárulja, ha nem is került szóba, azért ugye eszébe jutott egyszer-másszor, hogy mi lenne, ha másnap fogná magát és leiál Ina a kis- padról?- Komolyan egy pillanatig sem. Ezt az örömet nem szerzem meg azoknak, akik csak erre várnak, s rögvest mások nevét skandálják, hogyha egy mérkőzésen hibázik a csapat.- Vajon kik ezek az emberek?- Fogalmam sincs, nem mutatkoznak be egyesével. Csupán annyit tapasztalok, hogy egyetlen bajnoki vereség után edzőváltást követelnek. Én ellenben kitartó ember vagyok és utálok befejezetlenül hagyni egy munkát, tehát maradok. Az engem támadók számára hihetetlenül hangzik, ám akkor is kijelentem: ezzel a gárdával még mindenképpen ünnepelni akarok.- A bizakodás most netán annak tudható be, hogy rátalált a csapat hibáira és korrigált, vagy csak hivatalból optimista és még mindig értetlenül áll a pocsék teljesítmény előtt?- Nincs miért pesszimistának lennem, s nem volt miért keresgélni az okokat, mert állítom, maga a probléma sem létezett a valóságban. Egy olyan hétköznapi eset esett meg a közelmúltban a csapattal, ami minden számottevő együttes életében bekövetkezik. Más együttesekkel is előfordul ilyesmi, s hogy példálózzak, elég néhány magyar klub időleges botladozását említeni. Persze tudom, a Ferencvárost nem hasonlíthatom össze egyikkel sem, csakhogy észre kell venni: nálunk is emberek dolgoznak. Egyik futballistámat sem kapcsolhatom be reggel hatkor, hogy este hatig robotoljon, sőt még kilencven percre sem. Amennyiben valami csoda folytán gépek lennének, akkor sem győznénk örökké, mert a legjobb szerkezet is meghibásodhat. Ganczer Gábor
