Emlékalbum - 25 éves a Fradi Újság (1995)
Emlékalbum 2.
45 A FRADI HÍRADÓTÓL A ZÖLD SASOKIG Igazi Fradi-bravúr lenne... Régen még soha nem volt olyan gazdag, zsúfolt, eseményekben bővelkedő az asztaliteniszezők idénye, mint az elmúlt hónapokban. Egymást követték a különböző hazai és nemzetközi versenyek, s a szereplésből - igaz csak szerény eredményekkel - az FTC női játékosai is kivették részüket. Számukra az itthoni erőpróbák, az egyéni és csapatbajnoki viadalok és a Vásár Városok Kupája kapta a legnagyobb hangsúlyt. S közben egy szép megemlékezésre is sor került... Köszönjük Erzsiké! Még a magyar bajnokságon történt, hogy a döntők alkalmával az eredményeket közlő dr. Diner Gábor a következőket mondta: „Felhasználva a bajnokság nagy nyilvánosságát, a Magyar Asztalitenisz Szövetség nevében köszönetét mondunk az aktív versenyzéstől visszavonuló Jurikné Heirits Erzsébetnek a sportágban elért nagyszerű eredményeiért és átadjuk az elnökség ajándékát.” Óriási taps köszöntötte a nézők körében is mindig népszerű Erzsikét, az FTC 109-szeres válogatottját, aki játékosként húsz évet töltött el a sportágban, két Európa- bajnoki aranyérmet szerzett, világ- bajnokságokon kétszer volt bronzérmes, s többször segítette a zöldfehér együttest az országos bajnoki cím megszerzéséhez. S pár héttel később, a klub közgyűlésén, néhány percre ismét az érdeklődés középpontjába került: ünnepélyes keretek között átadták a Magyar Népköztársasági Sport Érdemérem ezüst fokozata kitüntetést. Mindig derűs arca most egy kicsit szomorú lett. Talán sajnálja a búcsút?- Bizony így igaz, mert két évtizeden keresztül elválaszthatatlan kapcsolat fűzött az asztalitenisz sporthoz, életemet el sem tudtam képzelni a rendszeres játék nélkül. Különösen az utolsó tizenhárom esztendő volt szép, amelyet a zöldfehérek nagy családjában töltöttem, s most legfeljebb az vigasztal, nem szakadok el a klubtól, örülök, hogy továbbra is számítanak rám. Tudom, nincs könnyű helyzetben a szakosztály, mert a fiataloknak még kell néhány év, hogy „beérjenek”, a távolabbi jövőt viszont feltétlenül biztatónak látom. Ezután Pénzes György és Kerekes Imréné edzőkkel a szakvezetői hármas egyik tagja lesz. Feladata az ifjúságiakkal, a serdülőkkel való foglalkozás. Hogy milyen elképzelésekkel látott munkához, azt is elmondta:-Igaz, én a védekező játékstílust képviseltem, de haladva a sportág fejlődésével, ma már elsősorban a támadásra tanítom a fiatalokat. S ők talán előnyös helyzetbe is kerülnek, mert nekem sokat és keményen üthetnek, „otthon vagyok” még a labdák visszaadásában... Búcsúzáskor még csak egyet kérdeztünk: elégedetten fejezi be versenyzői pályafutását?- Sok mindent elértem, sok győzelmet arattam, de például magyar egyéni bajnokságot egyszer sem sikerült nyernem. Ezt nagyon sajnálom. Akadtak nemzetközi diadalaim, így például az egyik legsikeresebb sorozatom volt, amikor 1962-ben a válogatott kínai útján 11 híres és kiváló ellenfelem közül kilencet legyőztem. Büszke vagyok arra is, hogy az utolsó két évben szereplésemmel hozzájárulhattam a Vásár Városok Kupájának megnyeréséhez. Edzői gondok „Egyik szemem sír, a másik nevet... Körülbelül ezzel a régi mondással foglalhatom össze érzéseimet” - mondta Pénzes György edző, amikor csapata, szakosztálya helyzetéről beszélgettünk. A magyarázatra sem kellett várnunk:- Jurikné visszavonulása nagy vesztesége csapatunknak, s jó idő eltelik majd, mire sikerül pótolnunk. Örvendetes viszont, hogy a tőle megszokott szorgalommal, lelkesedéssel és nagy-nagy szívvel veszi ki részét a fiatalok oktatásából. Kérésünkre az edző számvetést készített. A jelenlegi gárdának Poór Éva, Petrányi Zsuzsa és Szendy Kati a fő erőssége, mellettük elsősorban a feltörő fiatalokra és a csapathoz idén átigazolt Volenticsné Székely Terézre számíthatnak. A fiatalok közül Mong Angéla tavaly óta sokat fejlődött, amit mutat, hogy az országos ranglistán az 50. helyről a 31-re lépett elő. A 16 éves lány tehetsége alapján további, ugrásszerű javulásra számíthat. Szabó Bea 17 éves, Farkas Ildikó 16 és Urbár Edit 13 éves, tehát előttük a jövő. S ott van Farkas Ildikó az úttörő olimpia bajnoka is.- Női szakosztályról lévén szó, nekünkszakvezetőkneksincsköny- nyű helyzetünk, hiszen a lányok - remélem nem sértődnek meg - kicsit szeszélyesebbek, érzékenyebbek mint a férfiak -, folytatta Pénzes György. - De, hogy „átvészeljük” a különböző problémákat is, nagy segítséget kapunk a szakosztály irányítóitól: Deáki Imre, Csontos István, Tóth Lajos, Juhász Gyuláné és Farkas György időt, fáradtságot nem kímélve tevékenykedik körülöttünk. Mi ezt elsősorban eredményekkel, mégpedig jó eredményekkel szeretnénk viszonozni. Az első A rúgófal és rúgófolyosó a harmincas években az angol labdarúgó csapatok népszerű segédeszköze volt az edzéseken. Alkalmasnak bizonyult arra, hogy a csatárok a visszapattanó labdákat minden helyzetből, állítgatás nélkül újra rárúgják s ezzel mindkét lábuk lövőkészségét tökéletesítsék. Nálunk a Törekvés honosította meg először ezeket a segédeszközöket (az „akasztófával” együtt), Feleki László kollégánk javaslatára, az angol Arsenal csapatánál tapasztaltak nyomán. Azt viszont kevesen tudják, hogy évtizedekkel a mesterségesen előállított rúgófal előtt már használtak ilyen segédeszközt magyar labdarúgók. Schlosser Imre, minden idők egyik legnagyobb magyar csatára, az FTC hajdani sokszoros válogatottja mesélte egyszer:- A kilencszázas évek elején még a régi FTC-pályán, a külső Soroksári úton edzettünk és játszottunk. Az egyik kapu mögött háromemeletes bérház tűzfala magasodott. Akkoriban edzőnk még Intéző... Ez a szó régi „dribli- ket”, soha meg nem történt eseteket, eltúlzott adomákat juttat eszünkbe. Mert az intéző valahogy, valamilyen formában mindig a játékhoz tartozott, s a játék mindig szolgál váratlan fordulatokkal. A régi legendás intézői foTermek és tervek A Fradi asztal iteniszezők Mester utcai „fellegvára” jól ismert a sportágban, s az is, hogy eddig a 26 fős gárda gyakran elég szűkös körülmények között edzett, gyakorolt. Ezért fogadta nagy örömmel a szakosztály, hogy ugyanennek az iskolának az emeletén hetenként három alkalommal még egy helyiség is a rendelkezésükre áll, így összesen kilenc asztalon lehet játszani. Ez nagyon sokat jelent, s most már nem lehet akadálya annak sem, hogy az eddiginél több fiatalnak adjanak játéklehetőséget, újabbakat kapcsoljunk be a szakosztály életébe. Kozák Mihály (1974) rúgófal nem volt, a magunk módszerei szerint tartottuk edzéseinket. Már bajnokcsapat tagjai voltunk, mégis szinte minden edzés végén külön gyakoroltuk a kapuralövést. Nagy szorgalommal rugdostunk kapura. A labda persze gyakran a kapu fölött vagy mellett süvített el, ilyenkor nagy csattanással pattant vissza a ház faláról. Mi pedig kapásból, igazítás nélkül lőttünk újra kapura. Aztán rájöttünk, hogy a háló sem kell, mert akkor a ténylegesen kapura ment lövések nyomán is visszajön hozzánk a labda. Biztosan tudom, hogy labdabiztonságunkat ebben az időben szereztük meg s jómagam ennek a módszernek köszönhettem, hogy a legnehezebb, legváratlanabb helyzetekben, minden állítgatás nélkül kapura tudtam rúgni a labdát. Az említett ház tűzfala így valósággal* célpontja lett a mi labdatűzünknek. Nem egyszer megtörtént, hogy a ház lakói lerohantak hozzánk a pályára és kértek bennünket: hagyjuk abba a lövöldözést. Sz. L. (1974) gások ma már csak beszélgetésekben élnek. A mai intéző más. Igaz, hogy az intézői munkakör mindig is szabad időből, szeretetből, lelkesedésből áldozott tevékenység volt és marad is. Ebben nem változott az intéző feladatköre. Társadalmi munkája: Intéző
