Emlékalbum - 25 éves a Fradi Újság (1995)

Emlékalbum 2.

43 A FRADI HÍRADÓTÓL A ZÖLD SASOKIG re, nála könnyebben indult. Ter­mészetesen még hosszú idő szük­séges ahhoz, hogy gyökeret verjen a csapatban. Ehhez sok segítséget kaphat játékostársaitól. Dómján László előtt más cél lebeg. Érthető, hiszen a huszonöt éves kapuvédő előtt a sportág oly egyénisége áll, mint Géczi István. Úgy tűnik, ez egy kicsit bénító- lag is hat Domjánra. Nemcsak az edzője, ő maga is elmondta, egye­lőre még teli van gátlásokkal. Pe­dig... Hát igen, itt van az az átkozott „pedig”, ami sajnos nem lehet érv. Mert hiába tudják, állítják róla a szakvezetők, sőt maguk a játéko­sok, hogy jó kapus; hiába igazolják ezt a korábbi NB I B-s és az után­pótlás válogatott mérkőzéseken lá­tottak - a sportban fennáll az a sa­játos, egyben csodálatos dolog: mindig ma, az adott napon, a ver­senyeken, mérkőzéseken kell pro­dukálni. Nem akarom öregíteni a ferenc­városi öregfiúk csapatát, hiszen fiatalok ők mindannyian. Mert, hogy Gulyás Géza frizurájában már néhány ősz hajszál található, hogy Mindszenti Pali ritkábban használja a hajkefét, mint 20 évvel ezelőtt... Viszont Rákosi Gyuszi épp olyan örökmozgó, mint fény­korában, Novák Dezső gyors, mint a villám (és ontja a gólokat), Dal­noki változatlanul sziklakemény, Fenyvesi Máté meg ugyanolyan ördöngősen cselez, mint a nagy­szerű emlékű rangadókon. Mindezt láttam az FC Aarau el­leni mérkőzésen is háromezredma- gammal. Úgy feltörték ezek a de­rék öregfiúk az egykor híres svájci reteszt, mint annakidején Toldi Gézáék. És rúgtak vagy tíz gólt, nem is akármilyeneket. Meghívások tömege Beszélgetek a vezetőkkel, a já­tékosokkal. Elsősorban az érdekel, hogyan alakult meg - pontosab­ban: miként alakult újjá - az öreg­fiúk csapata, hogyan születnek a hazai és külföldi nemzetközi talál­kozók, a vidéki „portyák”, hogyan fogadják őket Csehszlovákiában és Kecskeméten, Svájcban és Já­És nem is kellett sok idő ahhoz, hogy Dómján meghálálja a bizal­mat. Géczi sérülése miatt Zala­egerszegen ő került a Ferencváros kapujába. Elég hamar az élvonalba jutott. Gyorsabban mint ahogy gondolta volna... Dómján azok közé a labdarúgók közé tartozik - sajnos az ilyenből van a kevesebb akiket szerény­ségük miatt az edzők szívesen ál­lítanak példaképül. Félreértés ne essék, nem azt akarjuk mondani, hogy ezt az emberi erényét elve­szítse. Dehogy! Mi csak amellett kardoskodunk, hogy bizonyos vo­natkozásban változzék meg. Egy kapus, egy jó kapus elképzelhetet­len önbizalom, egy kis egészséges „vagányság” nélkül. A Ferencvárosban nagy lehető­ségek vannak. Komoly célok le­beghetnek mind az idősebbek, mind pedig a fiatalok előtt. Min­den rajtuk múlik. Gyárfás Tamás (1973) noshalmán, az NSZK-ban és Szek- szárdon. Az öregfiúknak külön „szakosz­tályuk” van, Hirschpold Árpád a szakosztályvezető, Dékány Ferenc dr. az edző és dr. Hajba Kálmán az orvos.- Büszkén mondhatom - magya­rázza lelkesen Hirschpold és sza­vaiból kiveszem azt a végtelen szeretetet, amit a csapat iránt érez -, hogy szinte elhalmoznak minket meghívásokkal. Mindenütt az or­szágban sok régi Fradi-szurkoló van, aki valamelyik helyi sportkör vezetőségi tagja. Meghívnak, megszervezik a mérkőzést, s nem ritka, hogy nyolc-tízezer néző előtt játszunk. Külfölddel némiképpen hasonló a helyzet. Először vagy mi szereplünk odakinn, s utána jön ide az ellenfél, vagy fordítva. A csapatot nem volt nehéz összehozni, hiszen az első hívó szóra, a pársoros, kedves hangú körlevélre jelentkeztek a régi fra- disták. így edzenek Rudasék Szó kerül arról, hogy milyen edzésekkel készülnek, milyen a felszerelésük. Dékány dr. - aki nemcsak edzője, hanem játékosa is a csapatnak - elmondja:- Persze nem tartunk heti hat edzést, nem vonulunk edzőtábor­ba, de azért hetenként kétszer-há- romszor kijövünk edzésre. Sajnos, gyakran vannak sérültjeink, ami bizonyos tekintetben érthető is. Kik is vannak tulajdonképpen az öregfiúk nagy keretében. Nos, a csapatképen látható játékosokon kívül Rudas, Simon, Szabó, Schlé- ger, Tolonics, Sztakó, Dékány dr., sőt a veterán Lázár Gyula is, a „ta­nár úr”, ahogy kiemelkedő labda­rúgó-tudás alapján annakidején nevezték. Később azt mondja Dékány doktor:- Úgy érzem, sikerrel valósítjuk meg elgondolásainkat: ápoljuk a ferencvárosi hagyományokat, a ré­gi FTC-játékosok együtt tartásával megőrizzük a baráti szellemet és valamelyest talán öregbítjük a pá­lyán az egyesület jóhírét. Nagyon jó szerelést kapunk az egyesület­től, az elnökség valóban magáévá tette terveinket, segíti munkánkat. Harót János, az egyesület ügyve­zető elnöke:- így van, ahogy Árpi és Feri mondja. A fiúk a pályán és a pá­lyán kívül példamutató magatar­tást tanúsítanak, a veszekedés, a hangos vita ismeretlen fogalom náluk. És nem panaszkodnak, ha netán éppen rosszra fordul az idő­járás, amikor játszaniuk kell. Szeg­halmon végig esett az eső a mér­kőzésünkön, mégsem kérte senki a lecserélését. Taktikai okokból ter­mészetesen két-három játékost cserélt az edző. És a több mint 4000 főnyi lelkes közönség is mindvégig kitartott. Találkozás Ocwirk-kal Rudas Feri meséli:- Néhány régi jóbaráttal, isme­Egyesületünk elnöksége 1974. március 2-re hívta össze az FTC 46. küldöttközgylűését, amelyen 300 szavazati joggal bíró egyesü­leti tag vett részt 1655 sportoló képviseletében. A 60 meghívott vendég között képviseltették ma­gukat pártolótagjaink is. Bizonyára felvetődhet a kérdés: az egyesület megalakulása óta 75 év telt el, ennek ellenére miért csak a 46. küldöttközgyűlésre került sor. Ennek az a magyarázata, hogy sok esetben csak két-három éven­rőssel is összetalálkoztunk, sőt egyik-másik ellen játszottunk is. Svájcban Fatton és Pernumian, Ausztriában Zeman, Hahnemann és Ocwirk barátunkkal újítottuk fel a régi ismeretséget. Ocwirk példá­ul jól emlékezett a felszabadulás utáni első magyar-osztrák találko­zóra, amelyet 2:0-ra nyertünk az Üllői úti pályán. Gyetvai hozzáteszi:- És amelyiken te rúgtad, 1 Les­ből, az első gólt. Ami egyben a ma­gyar válogatott felszabadulás utáni első gólját jelentette. Két „idegen”, de mégis jóbarát van a társaságban. Mindketten vé­gignézték a svájciak elleni találko­zót. Az egyik Zsengellér Gyula, az Újpest egykori híres csatára, a má­sik Béres András, a kispestiek húszegynéhány év előtti, szél­vészgyors jobbszélsője.- Én múltkor, mint tiszteletbeli fradista, játszottam FTC-öregfiúk csapatában - újságolja Zsengel­lér.- Hej, régen, milyen nagy csatá­kat vívtunk egymással! Ellenfelek voltunk, de mindig barátok. És Lá­zár Gyuszival, majd jóval később Rudas Ferivel a válogatottban nem egyszer együtt küzdöttünk. Béres, aki a belgiumi Antwer­penben él és menedzserként műkö­dik, mondja: - A Feijenoordnak, a Beerschotnak és több más külföldi nagycsapatnak már kötöttem le mérkőzéseket, sőt a Fradi első csa­patának is. Kár, hogy a belgiumi nagyegyesületeknek nincs öreg­fiúk csapatuk. Dékányék különben már játszot­tak Belgiumban is, sikert arattak, s a hírek szerint az újabb meghívás már úton van Budapestre. Szűcs László (1973) ként hívták össze az egyesület ve­zetői a küldötteket. Most az elnöki beszámoló az FTC 1973. évi munkájáról számolt be. Az előző évek gyakorlatától el­térően, előre elkészítve, szép kiál­lítású füzetben kapták meg a meg­hívottak a beszámolójelentést. így mindenkinek alkalma volt az ab­ban foglaltakat alaposan tanul­mányozni. Bizonyos, hogy ez is hozzájárult ahhoz, hogy a küldött- közgyűlés vitájában értékes hozzá­szólások voltak, sok hasznos ja­vaslat hangzott el. Csak névleg öregfiúk A küldöttközgyűlés után

Next

/
Oldalképek
Tartalom