Emlékalbum - 25 éves a Fradi Újság (1995)

Emlékalbum 2.

35 A FRADI HÍRADÓTÓL A ZÖLD SASOKIG Szellő Tamás állatorvosnak ké­szül. Azt mondják, varázslatos csuklója van, de még meg kell ér­nie a nagy küzdelemre. Debreczeni Zsolt, közgazdász. A csapat Benjáminja. Kitűnően bevált a bajnoki mérkőzéseken, a góllövés a legfőbb erénye. Kövecses Zoltán, angol nyel­vész. Higgadt, gólerős játékos. Hozzájuk csatlakozik a Vasas Izzótól átigazolt Győré Lajos, aki­vel fokozódik az együttes átütő ereje, továbá a keret tagja még a saját ne­velésű Gerendás György, Füri Gábor, Mikó András, Konka Zsolt, aki egy-egy alkalommal már szin­tén bevetésre kerülhet.- Bízunk abban, hogy idén za­vartalanabb lesz a bajnokság, s nem fordul elő olyasmi, hogy mér­kőzéseket újra kell játszani - mondják. - Azt is el kell érni, hogy az MNK döntője semleges uszodá­ban legyen. Megpályázzuk ebben az évben a bajnoki címet, s hogy zavartalanul készülhessünk, ta­vasztól kibéreljük a Dagály-fürdő eddig kihasználatlan 50x25 méte­res medencéjét. Ez arra is jó lesz, hogy még szélesebb alapokra he­lyezzük az utánpótlás nevelését. Szittya Károly, egykori játékosunk foglalkozik majd a gyerekekkel, s nemcsak jó időben, hanem télen is, mert az a tervünk, hogy a meden­cét sátortetővel befedjük. Várszegi János (1972) Tavaszi álmok álmodója 1- Tudja az én történetem pofon- egyszerű. Annyi az egész, hogy I9l0-ben kezdtem el az elemi is­kolát. No hát ez az iskola törté­netesen az Üllői út és a Hunyadi út sarkán állott. Tulajdonképpen ez minden... Mert hát a többi ma­gától jött: mi más vonzhatta a gye­rekembert az Üllői úton, mint az FTC!? Én is lehorgonyoztam a zöld-fehér színeknél. A szívembe zártam egy életre. Azzal a szívvel másztam fel a Fradi-pálya menti fákra is: hol az egyiken, hol a má­sikon kuporogtam végig minden mérkőzés első félidejét. A másodi­kat már a lelátóról néztem. Weisz Pista bácsinak, az akkori pálya- igazgatónak legyen hála... O ugyanis a szünetben mindig kinyit­tatta a kapukat. Mi, kis legények is bemehettünk. 2 Mielőtt tovább engednénk Sza- badkay Ferenc emlékeinek és val­lomásának szófolyamatát, szögez­zük le mindnyájan, önmagunkban, hogy - tökéletesen ismerjük. No, nem őt magát, hanem hűséges, szívben, gondolatban, munkában végképp egy közösség mellé le- horgonyzott típusát. Szabadkay Ferencet én sem is­mertem személyesen. Első ismer­tetőjegyeit egy telefon membránja közvetítette.- Most éppen szabadságon va­gyok... - mondta.- Akkor hát tárgytalan a megbe­szélésünk?- Dehogy. Itt vagyok én most is a Zombori úti utánpótláscentru­munkban. Tudja, hogy van az... Ha az ember a sportban, a sportért él, nem szabadul onnan álmában sem. 3 A Zombori úti FTC-létesítmény gondnoka, napi négy órás szerző­déssel - a nyugdíj mellett. Azon­kívül az atléták szakosztályvezető­je. Ez számára a boldogság neto­vábbját jelenti, hiszen annak ide­jén maga is atléta volt.- 1920-ban a tavaszi mezei edzések idején kezdődött közép­távfutó pályafutásom a Ferencvá­rosban. Még azon a tavaszon sor került az első versenyre is - aztán megállás nélkül folytattam 1927- ig. Láttam és átéltem egyet s mást. Ma egyetlenegyben vagyok igazán biztos: téved az, aki azt állítja, hogy a Fradiban soha nem volt kü­lönösen jó atlétikai élet. Hát tes­sék... Előttünk az asztalon az 1926-os kiadású sportévkönyv. Ténye vi­tathatatlan: az előző esztendőben az FTC a harmadik helyet foglalta el az egyesületek sorrendjében. És az 1926-os esztendőre szóló minő­sítés szerint a négy elsőosztályú szakosztály egyike - az FTC volt. 4 Az az évkönyv mást is elárult. Szabadkay Ferenc volt a befutó­ember az országos bajnoki ezüst­érmet szerzett 4x 1500-as FTC-vál­tónak, egyénileg pedig mind 1000, mind 2000 méteren az első öt kö­zött állt a rangsorban.- Hát ez nem volt jó szakosz­tály? - mondja, becsukva az emlékidéző könyvet. Csak nehogy azt gondolja, hogy magam miatt tartom jónak az egészet. Nem, nem én voltam a legjobb, még a Fradi­ban sem. Mintegy százhúsz atlétá­ból állt a szakosztály. 5 Gondolatváltás. Változik az idő­pont is: 1970. Az FTC közgyűlése kimondta, hogy megszünteti az at­létikai szakosztályt, csupán a sportiskolában tartja meg a sport­ágat. És attól kezdve várja a feltá­madást.- Bizony, az elmúlt év kicsit ke­serű volt. Itt állt a sportiskolás szakosztály - talán tréfásan hang­zik - hat versenyzővel és két edző­vel. Vitencz Géza, a sportiskola akkori igazgatója azonban cseppet sem volt elégedett ezzel. De hát minek is regéljem el az egész tör­ténetet? 1971-ben három ifjúsági aranyjelvényes atlétánk volt, 1972-ben pedig - tíz! A serdülők és az ifik összesen négy országos bajnokságot nyertek. És az én szá­momra az mond valamit, hogy ak­kor, a húszas évek közepén száz­húsz tagja volt a szakosztálynak - és most ugyanannyi van! 6 „Néha-néha visszatérnek a tava­szi álmok” - mondja az édesbús dal. Azt ugyan nem kérdeztem meg Szabadkay Ferenctől, hogy ez a dal a kedvencei közé tartozik-e- de biztos vagyok benne. Miért? Mert az egész lényéből az ő egykori tavaszai térnek vissza- álomszerűén. S azt egybemossa a mával. Látja az egykori százhúsz atlétát - és a maiakat. A fiatalokba beleálmodja egykori, Üllői fákon kapaszkodó gyermek-önmagát. Szekeres István (1973) Jeges észrevételek Sátor alá került a Millenáris, de ezzel még nem került tető alá a ma­gyar műkorcsolyázás ügye. Még mindig több a korcsolyázó - még­ha szám szerint oly kevés is -, mint a jégfelület. S Almássy Zsuzsi visz- szavonulásával nagy űr támadt a világszínvonal és a magyar me­zőny között. Az FTC szakosztályá­ban eddig is szorgos munka folyt, s Vida Gábor edző lankadatlan igyekezettel dolgozik ma is, mun­káját a jobb jövő reménye hajtja. Vida Gábor nevét a műkorcso­lyát szeretők értékes eredménylis­tákon ismerhették meg. 1951-ben Főiskolai Világbajnokságon egyé­ni ezüstérmes, 1953-ban Szöllösi- vel párban magyar bajnok és főis­kolai világbajnok. 1956-ban Euró- pa-bajnokságon hetedik. Jószeri­vel az utolsó mohikán, aki páros­ban még a mezőny rangosabbik feléhez tartozott, s utána hosszú csend, majd 1965-ben edzőként bukkant fel újra. Természetesen mellékállásban, hiszen mérnök, s főfoglalkozását tekintve az Aszfaltútépítő Vállalat építésveze­tője. Tanítványai közé sorolhatja Szentmiklóssy Zsuzsát, Horváth Zoltánt, a Jakabfy-Kondi kettőst, Almássy Zsuzsát és a legfrissebb magyar bajnokot, Varga Verát. Mintegy nyolc versenyzővel fog­lalkozik, néhány nagyon tehetsé­ges utánpótlást mondhat magáé­nak a zöld-fehér szakosztály.- Hogyan zárult az idei jeges­idény ?- A meglehetősen „zord” ma­gyar lehetőségek között azt hiszem - eredményesen. Varga Vera ma­gyar bajnokságot nyert, s ezzel megismételte három évvel ezelőtti teljesítményét.- Nem titok, hogy ő a televízió mellől nézte végig az idei Európa- és világbajnokságot. Mit jelent ez egy bajnoknevelő edzőnek?- Bizony nem könnyű helyzetet. Varga Vera tizenkilencedik évé­ben van, sok áldozatot hozott, ne­héz körülmények között állt helyt, s magyar bajnoksága mellett talán ezt is lehetett volna honorálni. Most próbálom rábeszélni, hogy ne hagyja abba. A nagy nemzetkö­zi tekintélynek örvendő szakem­berek véleménye is azt hangsú­lyozza, hogy nem lehet egyértel­műen a korcsolyázás fejlődését korosztályi problémákra szűkíteni.- Véleménye szerint a műkor­csolyázás új szabályai kedvezően befolyásolják a korcsolyázás fejlő­dését?- Inkább azt mondom, hogy be­folyásolhatnák... Ha a pontozók is az új helyzetnek megfelelően pon­toznának. De sajnos úgy tűnik, hogy ebből a sportágból a relativi­tást és a szubjektivizmust nem le­het kiküszöbölni. Talán, ha majd egy komputerbe táplálják be az adatokat, eseményeket, akkor lesz optimális rend. Arra pedig azt hi­szem, még egy keveset várni kell... Bizony, a számítógépek egyelő­re mással vannak elfoglalva, már

Next

/
Oldalképek
Tartalom