Emlékalbum - 25 éves a Fradi Újság (1995)

Emlékalbum 1.

26 A FRADI HÍRADÓTÓL A ZÖLD SASOKIG arányban a nyugatnémet Duisburg együttesétől. így ezüstérmesek let­tünk, s noha az arany azért mégis szebben fénylik, nem elégedetlen­kedünk. Legközelebb talán már az is sikerül... 1971 során megrende­zett különböző egyéni viadalokon is jó eredményekkel rukkoltak ki a lányok, Szendy Kati például a ti­zek előtt az Asztalos emlékver­senyt is megnyerte. De jövőre még többet szeretnénk. A női szakosztály 22 felnőtt, if­júsági és serdülő játékos alkotja, akiknek a Mester utcai iskola tor­naterme második otthonuk. Na­ponta több órát töltenek itt, az öt asztalon szinte szünet nélkül pat­tognak a labdák. Jurikné, Szendy Kati, Petrányi, JÓnyerné Németh Marika és Poor Éva alkotják az el­ső csapatot, nevük ismert, tekin­télyt szerzett. Mögöttük már sora­koznak az „újak”, a tehetséges, s feltörő fiatalok, a tizenévesek. Hogy csak néhány nevet említ­sünk közülük: Szabó Bea, Farkas Ildikó, Hadig Ágnes, Gódi Irén és Urbán Edit pár év múlva talán ugyanúgy „berobbannak” majd az élmezőnybe, mint Szendy Kati.- Úgy érzem, ilyen jó közösségi szellem még soha nem volt a szak­osztályban, s ebben döntő szerepet játszik, hogy megértő, fáradhatat­lan vezetőség irányítja, segíti munkánkat - folytatta az edző. - Elnökünk Deáki Imre, szakosz­tályvezetőnk Csontos István, és in­tézőnk Tóth Imre szinte minden kívánságát teljesíti sportolóink­nak, s az ő javaslatuk és a klub ál­dozatkészsége segített hozzá ben­nünket egy csaknem 50 000 forint értékű adogató gép beszerzéséhez is. Ez az ördöngős masina, amely 40 műveletet képes végrehajtani, óriási segítséget jelent a fiatalok játékának fejlesztésében, s kicsit könnyít az én edzői munkámban. Mert mit tagadjam: a 22 lánnyal való gyakorlás nem éppen könnyű feladat. Példás szellemű ez a szakosztály, sőt túlzás nél­kül lehet mondani, családias, mert Szendy papa, Farkas papa vagy Hadik papa éppen úgy szorgalmas látogatója az edzéseknek, hű szur­kolója a versenyeknek, mint a töb­bi szülő, hozzátartozó vgy férj. S ha még hozzászámítjuk a Fradi- szívet is, akkor igazán csak jót mondhatunk erről a kis közösség­ről az „ezüstkezű lányokról”. Egy megbeszélésen, amelyen az asztalitenisz sport sok szakembere vett részt és értékelte a klubokban folyó munkát, az FTC-ről többek között ezt mondták: „Lehet ott nem jól dolgozni, ahol olyan lel­kes sportember az első hegedűs, mint Jurikné Heirits Erzsi?...” Ebben a rövid megállapításban teljes igazság rejlett, mert Jurikné azóta, hogy először jelent meg a zöld asztalok mellett, mindig nagyszerű sportembeeri erények­ről tett bizonyságot. Nem fáradt? - kérdeztem a Ti­zek bajnokságának befejezése után.- Hát voltam már frissebb is... - mondta nevetve. - De hát az én stílusom fárasztóbbá teszi a mér­kőzéseket, hiszen csak ritkán tá­madok, a védekezés, a biztonság a fő erényem. így aztán míg mások­nak esetleg egy-egy találkozója csak 20 vagy 25 percig tart, én sokszor 1 órát is eljátszogatok... Még néhány év, aztán abbaha­gyom, s elégedetten tehetem ezt. A magyar válogatottban 109 alka­lommal szerepeltem, résztvettem Világ- és Európa-bajnokságokon, tíz év alatt háromszor bajnokságot nyertünk az FTC-ben, kétszer má­sodikak voltunk a Vásár Városok Kupájában, csak éppen a bajnokok tornáján nem sikerült igazán nagy eredményt kiharcolnunk. De talán egyszer még erre is sor kerülhet. Erzsi erőssége a szakosztálynak s a serdülő vagy ifjúsági lányok boldogan fogadják, ha azt mondja: „Gyere, ütögessünk egy kicsit”. Ilyenkor aztán rendületlenül állja a „kicsik” rohamait, szinte lehetet­len helyzetből és megszámlálha- tatlanszor adja vissza a labdát, s a vele szemben állók el sem akarják hinni: ilyen is létezik? Jurikné játszik... Jurikné gyere­ket nevel... Jurikné munkahelyén, a Növényolajipari Kutató Intézet­ben is helytáll. Feltétlenül megér­demli a megbecsülést, az elisme­rést, sokat, nagyon sokat tett a zöld-fehér színekért. Kozák Mihály (1972) ÚJ CSAPAT SZÜLETETT Tomboló öröm, tapsvihar a Sportuszoda lelátóin. Az éles őszi verőfénybe, a fejek felett diadallal leng, táncol a zöld-fe­hér zászló.- Baj-nok-esa-pat!- Baj-nok- csa-pat! - a fáradhatatlan torkú kórus harsogva köszönti a Fe­rencváros vízilabda bajnok együttesét. Az örökifjú nagy egyéniséget, Kárpáti „Gyuri­kát”, a gólkirály Felkai „Ró­kát”, Steinmetz kapust, a négy­méteres specialistát. És a mes­tert, Gyarmati Dezsőt. Mind­annyiunkat. Szép emlék volt, az 1968. évi bajnokság ünnepi záróakkordja. Egy korszak csúcspontja. 1968-69. A nagy veszteségek időszaka. 1970. az újrakezdésé, 1971. az átalakulásé. Egy teljes csapat mondott bú­csút a játéknak, illetve az FTC- nek, edzőstől együtt. 1968-ban év közben távozott a válogatott Szí­vós István. 1969-ben pedig a 169- szeres válogatott Kárpáti dr., aztán Bolváry és Ambrus akasztotta szegre a sapkát. A gólkirály Felkai László a Bp. Spartacusba, a mö­götte a góllövő listán a második Martin pedig a V. Izzóhoz igazolt át. Laukó II a Tatabányát válasz­totta. Éppen hét játékos. A sort Gyarmati Dezső, az egyik legjobb magyar edző zárta: a kolumbiai Caliba szerződött. Megkondultak a lélekharangok a nagymúltú csapat felett, amely a magyar vízilabda sport törté­netében kezdettől vezető szerepet játszott, s nem kevesebb, mint 18 elsőosztályú bajnokságot nyert. Aki azonban csupán a bajnoksá­gok végeredményét tükröző táblá­zatokból próbálna valamire is kö­vetkeztetni, nem jutna semmire. S ez az, ami a legértékesebb az egész átalakulásban. Hiszen az 1968. évi bajnokságot követően 1969-ben az FTC a második he­lyen végzett és a „halálraítélt” csa­pattal is a dobogóra jutott - har­madik lett. 1970-ben új kezekbe került a kormánykerék. S nem akármi­lyen kezekbe. Kapóra jött, hogy Goór István éppen Gyarmati kül­földre távozásával egyidőben ér­kezett haza négy évi tuniszi edzős- ködés után. A vízilabdát kissé kö­zelebbről ismerők jól tudják, hogy Goór, edzői pályáján nem egyszer, s nem is kétszer művelt már „mell­bevágó” dolgot. Hogy mást ne mondjunk, a Bp. Vörös Meteort felhozta az első osztályba. Azután Szolnokon - 1957-58-ban és 59- ben - egymás után három bajnok­ságot nyert a Tisza-parti gárdával. A Csepel Autóból is remek kis csapatot formált, mielőtt Afrikába tette volna át működési színhelyét. Goór nagyon jól tudta, hogyan szabadíthatja meg a kétségektől a jócskán megtépázott együttest. Önbizalmat és tudást adó kemény edzésmunkával! Valami új húzás­sal is, amely a meglepetés erejével hathat majd a legjobb ellenfelek­kel szemben és végül a nyomott hangulat feloldásával, amelyhez örökvidám kedélyével nagyszerű­en értett mindig is. így történt, hogy... Mi is történt? Mondja el ő, hiszen ő a legille­tékesebb, Goór István, aki egyéb­ként 1971 tavaszán a Magyar Úszó Szövetség ünnepi ülésén méltán elismerő szavak közepette vehette át a jól megérdemelt mesteredzői oklevelét.- Nem akartam igazolásokkal toldozgatni-foldozgatni - mesélte az edző. - Úgy határoztam, az egé­szen fiatalokkal építem ki a csapa­tot, a csupán viszonylag idősebb Kásásék köré. Az idő rövidsége miatt 1970-ben az alapozást össze kellett sűríteni, szárazföldi mun­kára tulajdonképpen semmi sem jutott. A fő cél az új csapat kiala­kítása volt. Bállá, Szellő, Nem­esik, Ipacs - ifjúsági játékosaink beillesztése a gépezetbe. Az ifik edzője, Kiss Egon segített a vészes emberhiányban. Lényegében egyetlen taktikai elemeit tanultunk be, a saját elképzelésünk szerinti zónázást. Szoros emberfogást nem is alkalmazhattam, mert a gyere­kek nagy része fizikailag nem érte el az OB I átlagos szintjét. Ebből a védekezésből azután nagy lendü­letű huszáros rohamokat próbál­tunk vezetni... Az 1970-es évvel, a mutatott játékkal nem voltam elégedett, a fiúk küzdőszellemével azonban tökéletesen. Gallov Rezső (1972) ÖNNEK Ml A HOBBIJA? A hobbi vadonatúj jövevényszó a magyar nyelvben. Jelentésköre olyannyira tág, hogy nem is tud­nánk megfelelő, magyarosabb csengésű szóval helyettesíteni, legföljebb csak körülírni. Hasz­nos, kellemes, a szabad időt kitöl­tő elfoglaltság, kedvtelés, gyűjtés, modellezés, kisállattenyésztés és sorolhatnánk tovább, a végtelensé­gig, hiszen ahány ember, annyifé­leképpen keres kikapcsolódást. Tulajdonképpen a sport is hob­bi. Sportolókról lévén szó az el­sődleges, legnagyobb szenvedély. És még...? Jut-e idő az edzések, edzőtáborozások, versenyek, uta­zások mellett valami másra is? Géczi István Kiegyensúlyozott fiatalember; szurkolókörökben nem keringenek Géczi-sztorik, magánéletéről - közvetlen környezetén, baráti kö­rén kívül - senki sem tud semmit. Távol a belvárostól, a XV. kerü­letben, kertes családi házban la-

Next

/
Oldalképek
Tartalom