Emlékalbum - 25 éves a Fradi Újság (1995)
Emlékalbum 1.
26 A FRADI HÍRADÓTÓL A ZÖLD SASOKIG arányban a nyugatnémet Duisburg együttesétől. így ezüstérmesek lettünk, s noha az arany azért mégis szebben fénylik, nem elégedetlenkedünk. Legközelebb talán már az is sikerül... 1971 során megrendezett különböző egyéni viadalokon is jó eredményekkel rukkoltak ki a lányok, Szendy Kati például a tizek előtt az Asztalos emlékversenyt is megnyerte. De jövőre még többet szeretnénk. A női szakosztály 22 felnőtt, ifjúsági és serdülő játékos alkotja, akiknek a Mester utcai iskola tornaterme második otthonuk. Naponta több órát töltenek itt, az öt asztalon szinte szünet nélkül pattognak a labdák. Jurikné, Szendy Kati, Petrányi, JÓnyerné Németh Marika és Poor Éva alkotják az első csapatot, nevük ismert, tekintélyt szerzett. Mögöttük már sorakoznak az „újak”, a tehetséges, s feltörő fiatalok, a tizenévesek. Hogy csak néhány nevet említsünk közülük: Szabó Bea, Farkas Ildikó, Hadig Ágnes, Gódi Irén és Urbán Edit pár év múlva talán ugyanúgy „berobbannak” majd az élmezőnybe, mint Szendy Kati.- Úgy érzem, ilyen jó közösségi szellem még soha nem volt a szakosztályban, s ebben döntő szerepet játszik, hogy megértő, fáradhatatlan vezetőség irányítja, segíti munkánkat - folytatta az edző. - Elnökünk Deáki Imre, szakosztályvezetőnk Csontos István, és intézőnk Tóth Imre szinte minden kívánságát teljesíti sportolóinknak, s az ő javaslatuk és a klub áldozatkészsége segített hozzá bennünket egy csaknem 50 000 forint értékű adogató gép beszerzéséhez is. Ez az ördöngős masina, amely 40 műveletet képes végrehajtani, óriási segítséget jelent a fiatalok játékának fejlesztésében, s kicsit könnyít az én edzői munkámban. Mert mit tagadjam: a 22 lánnyal való gyakorlás nem éppen könnyű feladat. Példás szellemű ez a szakosztály, sőt túlzás nélkül lehet mondani, családias, mert Szendy papa, Farkas papa vagy Hadik papa éppen úgy szorgalmas látogatója az edzéseknek, hű szurkolója a versenyeknek, mint a többi szülő, hozzátartozó vgy férj. S ha még hozzászámítjuk a Fradi- szívet is, akkor igazán csak jót mondhatunk erről a kis közösségről az „ezüstkezű lányokról”. Egy megbeszélésen, amelyen az asztalitenisz sport sok szakembere vett részt és értékelte a klubokban folyó munkát, az FTC-ről többek között ezt mondták: „Lehet ott nem jól dolgozni, ahol olyan lelkes sportember az első hegedűs, mint Jurikné Heirits Erzsi?...” Ebben a rövid megállapításban teljes igazság rejlett, mert Jurikné azóta, hogy először jelent meg a zöld asztalok mellett, mindig nagyszerű sportembeeri erényekről tett bizonyságot. Nem fáradt? - kérdeztem a Tizek bajnokságának befejezése után.- Hát voltam már frissebb is... - mondta nevetve. - De hát az én stílusom fárasztóbbá teszi a mérkőzéseket, hiszen csak ritkán támadok, a védekezés, a biztonság a fő erényem. így aztán míg másoknak esetleg egy-egy találkozója csak 20 vagy 25 percig tart, én sokszor 1 órát is eljátszogatok... Még néhány év, aztán abbahagyom, s elégedetten tehetem ezt. A magyar válogatottban 109 alkalommal szerepeltem, résztvettem Világ- és Európa-bajnokságokon, tíz év alatt háromszor bajnokságot nyertünk az FTC-ben, kétszer másodikak voltunk a Vásár Városok Kupájában, csak éppen a bajnokok tornáján nem sikerült igazán nagy eredményt kiharcolnunk. De talán egyszer még erre is sor kerülhet. Erzsi erőssége a szakosztálynak s a serdülő vagy ifjúsági lányok boldogan fogadják, ha azt mondja: „Gyere, ütögessünk egy kicsit”. Ilyenkor aztán rendületlenül állja a „kicsik” rohamait, szinte lehetetlen helyzetből és megszámlálha- tatlanszor adja vissza a labdát, s a vele szemben állók el sem akarják hinni: ilyen is létezik? Jurikné játszik... Jurikné gyereket nevel... Jurikné munkahelyén, a Növényolajipari Kutató Intézetben is helytáll. Feltétlenül megérdemli a megbecsülést, az elismerést, sokat, nagyon sokat tett a zöld-fehér színekért. Kozák Mihály (1972) ÚJ CSAPAT SZÜLETETT Tomboló öröm, tapsvihar a Sportuszoda lelátóin. Az éles őszi verőfénybe, a fejek felett diadallal leng, táncol a zöld-fehér zászló.- Baj-nok-esa-pat!- Baj-nok- csa-pat! - a fáradhatatlan torkú kórus harsogva köszönti a Ferencváros vízilabda bajnok együttesét. Az örökifjú nagy egyéniséget, Kárpáti „Gyurikát”, a gólkirály Felkai „Rókát”, Steinmetz kapust, a négyméteres specialistát. És a mestert, Gyarmati Dezsőt. Mindannyiunkat. Szép emlék volt, az 1968. évi bajnokság ünnepi záróakkordja. Egy korszak csúcspontja. 1968-69. A nagy veszteségek időszaka. 1970. az újrakezdésé, 1971. az átalakulásé. Egy teljes csapat mondott búcsút a játéknak, illetve az FTC- nek, edzőstől együtt. 1968-ban év közben távozott a válogatott Szívós István. 1969-ben pedig a 169- szeres válogatott Kárpáti dr., aztán Bolváry és Ambrus akasztotta szegre a sapkát. A gólkirály Felkai László a Bp. Spartacusba, a mögötte a góllövő listán a második Martin pedig a V. Izzóhoz igazolt át. Laukó II a Tatabányát választotta. Éppen hét játékos. A sort Gyarmati Dezső, az egyik legjobb magyar edző zárta: a kolumbiai Caliba szerződött. Megkondultak a lélekharangok a nagymúltú csapat felett, amely a magyar vízilabda sport történetében kezdettől vezető szerepet játszott, s nem kevesebb, mint 18 elsőosztályú bajnokságot nyert. Aki azonban csupán a bajnokságok végeredményét tükröző táblázatokból próbálna valamire is következtetni, nem jutna semmire. S ez az, ami a legértékesebb az egész átalakulásban. Hiszen az 1968. évi bajnokságot követően 1969-ben az FTC a második helyen végzett és a „halálraítélt” csapattal is a dobogóra jutott - harmadik lett. 1970-ben új kezekbe került a kormánykerék. S nem akármilyen kezekbe. Kapóra jött, hogy Goór István éppen Gyarmati külföldre távozásával egyidőben érkezett haza négy évi tuniszi edzős- ködés után. A vízilabdát kissé közelebbről ismerők jól tudják, hogy Goór, edzői pályáján nem egyszer, s nem is kétszer művelt már „mellbevágó” dolgot. Hogy mást ne mondjunk, a Bp. Vörös Meteort felhozta az első osztályba. Azután Szolnokon - 1957-58-ban és 59- ben - egymás után három bajnokságot nyert a Tisza-parti gárdával. A Csepel Autóból is remek kis csapatot formált, mielőtt Afrikába tette volna át működési színhelyét. Goór nagyon jól tudta, hogyan szabadíthatja meg a kétségektől a jócskán megtépázott együttest. Önbizalmat és tudást adó kemény edzésmunkával! Valami új húzással is, amely a meglepetés erejével hathat majd a legjobb ellenfelekkel szemben és végül a nyomott hangulat feloldásával, amelyhez örökvidám kedélyével nagyszerűen értett mindig is. így történt, hogy... Mi is történt? Mondja el ő, hiszen ő a legilletékesebb, Goór István, aki egyébként 1971 tavaszán a Magyar Úszó Szövetség ünnepi ülésén méltán elismerő szavak közepette vehette át a jól megérdemelt mesteredzői oklevelét.- Nem akartam igazolásokkal toldozgatni-foldozgatni - mesélte az edző. - Úgy határoztam, az egészen fiatalokkal építem ki a csapatot, a csupán viszonylag idősebb Kásásék köré. Az idő rövidsége miatt 1970-ben az alapozást össze kellett sűríteni, szárazföldi munkára tulajdonképpen semmi sem jutott. A fő cél az új csapat kialakítása volt. Bállá, Szellő, Nemesik, Ipacs - ifjúsági játékosaink beillesztése a gépezetbe. Az ifik edzője, Kiss Egon segített a vészes emberhiányban. Lényegében egyetlen taktikai elemeit tanultunk be, a saját elképzelésünk szerinti zónázást. Szoros emberfogást nem is alkalmazhattam, mert a gyerekek nagy része fizikailag nem érte el az OB I átlagos szintjét. Ebből a védekezésből azután nagy lendületű huszáros rohamokat próbáltunk vezetni... Az 1970-es évvel, a mutatott játékkal nem voltam elégedett, a fiúk küzdőszellemével azonban tökéletesen. Gallov Rezső (1972) ÖNNEK Ml A HOBBIJA? A hobbi vadonatúj jövevényszó a magyar nyelvben. Jelentésköre olyannyira tág, hogy nem is tudnánk megfelelő, magyarosabb csengésű szóval helyettesíteni, legföljebb csak körülírni. Hasznos, kellemes, a szabad időt kitöltő elfoglaltság, kedvtelés, gyűjtés, modellezés, kisállattenyésztés és sorolhatnánk tovább, a végtelenségig, hiszen ahány ember, annyiféleképpen keres kikapcsolódást. Tulajdonképpen a sport is hobbi. Sportolókról lévén szó az elsődleges, legnagyobb szenvedély. És még...? Jut-e idő az edzések, edzőtáborozások, versenyek, utazások mellett valami másra is? Géczi István Kiegyensúlyozott fiatalember; szurkolókörökben nem keringenek Géczi-sztorik, magánéletéről - közvetlen környezetén, baráti körén kívül - senki sem tud semmit. Távol a belvárostól, a XV. kerületben, kertes családi házban la-
