Emlékalbum - 25 éves a Fradi Újság (1995)
Emlékalbum 1.
A FRADI HÍRADÓTÓL A ZÖLD SASOKIG 23 úgy van, hogy az anyám húsz éve aranyat nyert a mellúszásban, a vőlegényem aranyat a kajak egyesben, a legjobb barátunk aranyat az öttusában, apám három aranyat a vízilabdában. Nálunk aranyat nyerni olyasmi, mint amikor másutt azt mondják: eredj fiacskám, idd meg szépen a kávédat. Most jött a versenyről. A haja egy kicsit még nedves, nem szedték rendes hullámokra, nem rakott rá felhőkarcoló nagyságú parókát. Bárcsak minden nő tudná: mi tetszik a férfiaknak. Mi nem a boszorkányos kezű fodrászmestert akarjuk megtapsolni, hanem a mi Jacquelinünket. És Andrea haja kellemesen mentes volt a lakktól, a fodrászművészettől. Most érettségizett, orvosnak készül. Vajon folytatja-e az úszást, vagy inkább nagy tudós akar lenni? Egy olyan kislány mosolyával mondja, aki végre a szíve szerint beszélhet:- Én kérem, férjhez akarok menni és aztán szeretnék egy csomó gyereket. Hát ezen aztán álmélkodott a zsúfolt terem. Az olimpiáról, a világ minden sportdicsőségéről van szó és Andrea a házasságról beszél, meg a gyerekekről. No istenem, a gyerek két csésze kávét ivott Münchenben. Egyet bronzcsészéből, egyet ezüstcsészéből. A vőlegény úr kérem, egy mázlista...” Ami nem megy... Visszakérem a szót, én egy sokkal kevésbé sugárzó Andreával beszélgettem az uszodaüvegkulisz- szái mögött a 100 pillangó után.- Ott maradtam a kövön. Még sosem fordult elő velem. Világos, mikor ragadjon be az ember, ha nem az olimpiai döntőben? Egyszer el kell kezdeni! Mégis csak rokonok vagyunk mi ezzel a Ma- jumi Aokival. Ő a Majumi, én meg a majomi... Dühöng.- Itt van ez a Belote. Egy szegény, félszeg kislány. Még a szemüvege mögül is olyan anyátlanul néz. 1:07:1 a legjobb ideje. Erre idejön és úszik egy világrekordot. Hát nem kell az ilyet tunikán billenteni? Világrekordot éppen Gyarmati Andrea is tud úszni.- Csak győzni nem tud - mondja és egészen sápadt. Mark Spitzet említem, mert kit említsen az ember a müncheni uszodában. Spitz hét számban hét világrekordot úszott és valamennyit megnyerte.- Ja, neki könnyű. Négy éve egyfolytában gyűlöli a világot. Mindenkit.- No és?- Az itt a baj, hogy én viszont senkit sem tudok gyűlölni.- Baj? Igazán? Én valahogy tán éppen ezért szavaznék meg még egy csokor piros rózsát Andreának. Peterdi Pál (1972) JELENTÉS OLIMPIÁSAINKRÓL (Az FTC módszertani csoportja elkészítette jelentését a XX. Nyári Olimpiai Játékokon szerepelt FTC sportolókról. A jelentést az alábbiakban ismertetjük.) A klub Intéző Bizottsága júniusban foglalkozott a müncheni olimpiára számításba került versenyzőink felkészülésével. Az olimpiai keret tagjai voltak: Birkózás: Gál Henrik. Evezés: Bányai Ágoston, Sarlós György, Dávid Imre, Kokas Péter, Gelley Antal. Kajak-kenu: Vargha Csongor, Hesz Mihály, Mészáros György, Csizmadia István, Madarasi Gyula, Povázsai Péter. Kerékpár: Szűr István, Nagy Gábor. Labdarúgók: Kű Lajos, Megyesi István, Bálint László, Páncsics Miklós, Géczi István, Juhász István, Szőke István, Vépi Péter, Bra- nikovits László. Torna: Magyar Zoltán. Úszás: Gyarmati Andrea. Vízilabda: Kásás Zoltán. A felkészülési időszak alatt a következők maradtak ki a keretből: Kajak-kenu: Csizmadia István, Madarasi Gyula, Mészáros György. A felmérő versenyeken nem tudták teljesíteni a szükséges szinteket. Kerékpár: Szűr István. A pályaversenyekre nem neveztünk. Labdarúgás: Megyesi István, Juhász István, Szőke István, Megyesi sérülés miatt nem jöhetett számításba. Juhász és Szőke a szakvezetés megítélése szerint nem érte el a megkívánt formát. így 19-en vettek részt klubunk tagjai közül az olimpián. Ketten. Hesz Mihály és Nagy Gábor tartalék volt, egyik sem versenyzett. A résztvevők közül nyolcán kilenc érmet szereztek, ketten pedig egy ötödik és egy hatodik helyet. A többiek hetedik, nyolcadik helyen végeztek. Annak ellenére, hogy kevesebb pontot gyűjtöttek versenyzőink, mint legutóbb (14,4), úgy értékeljük: előrelépés történt. Gyarmati Andrea elért eredménye: egy ezüst, egy bronzérem, valamint negyedik hely a váltóban. Sokan aranyérmet reméltek tőle és ezért nem értékelik kellően elért teljesítményét. Felkészülése, formaidőzítése tökéletesnek mondható. A versenyek alkalmával olimpiai és világcsúcsot ért el, ám ez a nagyszerű forma sem volt elegendő az aranyérem megszerzéséhez. A magyar úszók közül a legeredményesebben szerepelt, a legtöbb pontot ő hozta. Kásás Zoltán mint a vízilabda csapat tagja ezüstérmet szerzett. A fiatal játékos megállta a helyét. Bálint László, Branikovits László, Géczi István, Kű Lajos, Páncsics Miklós és Vépi Péter több alkalommal játszott a második helyet szerzett labdarúgó-válogatottban. Gál Henrik birkózónk a szabadfogásban indult az 52 kg-osok csoportjában. Jól kezdett, remény volt arra, hogy helyezést ér el. Sajnos, megsérült és így hetedik lett. Magyar Zoltán mint a férfi tornászcsapat tagja vett részt az olimpián. A csapat a nyolcadik lett. Magyar Zoltán még fiatal versenyző, ez volt élete első olimpiája. Erős mezőnyben indult, legeredményesebb szerén, a lólengésben hibázott. Sarlós György a kétpárevezősök futamában indult, de helyezést nem sikerült párjával elérnie. A többiek Bányai Ágoston, Dávid Imre, Kokas Péter és Gelley Antal, a nyolcas tagjai voltak. A középfutamban nagyon erős ellenfelekkel kellett felvenniük a küzdelmet. Negyedikek voltak. Végeredményben a hetedik helyet szerezte meg a nyolcas. Povázsai Péter és Vargha Csongor, Povázsai a kenu kettes tagjaként ötödik lett, míg Vargha a kajak négyesben vett részt, amely hatodik volt. * Versenyzőink összesen 13,25 ponttal járultak hozzá a magyar csapat 226 pontjához. Úszás: 9,75 Kajak-kenu: 1,25 Labdarúgás: 1,80 Vízilabda: 0,45 13,25 pont PALI BÁCSI VARGA PÁL, az egyesület főpénztárosa - vagy ahogyan vezetők, játékosok több mint 20 éve becézik, Pali bácsi - soha nem öltötte magára a zöld-fehér mezt. Nem rúgott gólt, nem született győzelem az ő játéka révén, mégis... kevés embert szerettek és tiszteltek annyira negyedévszázad alatt a klubban, mint őt. Pali bácsi mindig rajongott az egyesületért. És boldog volt, ha fizethette a prémiumot, ha értesíthette a fiúkat: jöhetnek aláírni, a győzelemért járó jutalom felvehető... És hogy „pipálta” könyvelte egy-egy forduló után a két pontokat... ez a klub arra született hajdanán, hogy örömet okozzon az embereknek, kellemes órákat a legnagyobb szurkolótábornak, amely Magyarországon valaha is létezett.- Mindig büszke voltam rá, hogy éppen az FTC-ben lehettem főpénztáros - emlékezett szeretettel, amikor arra kértem: szaladjunk végig az esztendők krónikáján. - Büszkeségem elsősorban onnan eredt, hogy amikor - úgy ahogy - felépültem súlyos betegségemből, majdhogynem szinte egyik napról a másikra neveztek ki erre a tisztségre. Ez olyan mérhetetlen bizalom volt irányomban, amit elfelejteni azóta sem tudok. HOGY MIÉRT nem érdemes talán leírni. Annál is inkább, mert Pali bácsi nem mindennapi körülmények között került az FTC-hez. Mégpedig 1947-ben, ama bizonyos magyar-osztrák mérkőzésen- egyszerű szurkolóként - kiballagott a pályára, s épp odaállt nézni a játékot, ahol leszakadt a lelátó, egy óriási gerenda éppen ő rá, s a szörnyű tehertől, a gyilkos súlytól- megroppant... Eltörött 3 gerincs- csigolyája, aminek következtében kórház kórház után jött életében, mígnem az orvosok talpraállították. Ha fizikailag nem is tökéletes, lelkileg annál inkább. S hogy így történt, ebben oroszlánrésze volt az egyesületnek. Személy szerint pedig Száraz Istvánnak, aki előbb az ÉDOSZ-hoz „igazolta”, aztán az egyesülethez, ahol mint főpénztáros azóta is megbecsült emberként dolgozik.- Az egyesületet kicsi gyerek korom óta szerettem, rajongtam érte - elevenítette fel a régi emlékeket. - Jól lehet szombathelyi srác voltam, s tárgyilagos szurkolója a Haladásnak, szívem akkor dobbant mindig legnagyobbat, ha az FTC sikereiről értesültem. Pali bácsi szívében - bár az Üllői út okozta a szomorúságot, a szenvedéseit - csak kedves emlékek élnek a Ferencvárosról. Bizonyítja ezernyi apró epizód, amelyeket szeretettel őrizget magában, s mesél róluk. Elmesélte, hogy egyszerűen nem tudott már honnan jegyet „varázsolni” a Ferencváros-Botafogó találkozóra, minthogy ez volt az a focimérkőzés életében - főpénztárosi működése alatt, amely iránt a legtöbbet érdeklődtek, Pesten, vidéken egyaránt. Mint mondja: csak milliókban számolható az a jegymennyiség és százezrekben az a pénztári bizonylat, amely keze alatt végigment, s ő büszke rá ma is: soha semmiféle kifogást nem találtak munkájában.
