Emlékalbum - 25 éves a Fradi Újság (1995)
Emlékalbum 1.
20 A FRADI HÍRADÓTÓL A ZÖLD SASOKIG szönhetjük. Gondoskodik rólunk, nem tékozló. Ezért van szép lakásunk és kocsink is.- És Dezsőnek nincs káros szenvedélye ? Mosolygott.- Tudom mire céloz, az italra... A kérdésre nemmel felelek. Igaz, hogy szívesen megiszik egy fröccsöt, vagy néha többet is, de néhányszor előfordul, hogy egy hétdecis üveg bor megsavanyodik a lakásban. A veszélyt azok a barátok jelentik, akik néha magukkal ragadják őt...- Erzsiké, a mondás azt tartja: könnyű Katát táncba vinni... Kacagott.- Hát ebben sok az igazság. Aztán komolyra fordítja a szót.- A Fradi a mindene... Igaz, érthető. Bejárta velük a világot, sok mindent köszönhet a klubnak. Azt lehet mondani, azt a jó életet, amelyet tehetségével, szorgalmával kiharcolt. Elkomolyodott. Dezső megérezte, miről akar beszélni, próbálta leinteni, de az asszony nem hagyta magát.- Csak akkor volt nagyon nekikeseredve, amikor egy évvel ezelőtt azt mondták róla, hogy öreg és félreállították. Dezső közbevágott.- Hagyd már... Ez a múlt.- És a jövő?- Júliusban lesz tíz éve, hogy a Fradiban játszom. Csodás esztendők voltak. Még gondolni is rossz rá, hogy egyszer vége lesz. Mikor?... Manapság hamar kimondják a szentenciát. Harminckét éves vagyok, de úgy érzem, képességeim nem fogytak meg, 2-es szám van a mezem hátán, nos két évet szeretnék még játszani.- Aztán ?- Oktatói minősítésem van, de nem a labdarúgásból akarok megélni. Elvégeztem a Vendéglátóipari Technikumot, mégpedig azzal a céllal, ha majd eljön a búcsú ideje, ne érjen felkészületlenül. Magától mondta:- A pályán, a Fradiban talán mindent elértem, amit egy futballista elérhet. Talán, nem csoda, ha azt mondom, hogy a Fradi az életem!... Még egy bajnokságot remélek, s akkor talán a búcsú is könnyebb lesz. Feleségének szólt:- És akkor Erzsikém, betelnek majd az üres oldalak. Képek sokasága, újságkivágások Csend támadt. Az asszony felállt, keresgélt a szekrényfiókban, s aztán kezembe nyomott egy barna bőrkötésű albumot. Felütöttem. Az első oldalon ez állt: „Férjem iránt érzett szeretetem jeléül...” Dezső életének egy szakasza. Erzsiké gyűjtötte össze. Valahol az album elején egy képen Novák Dezső szerel. Fölötte írás: „Az első bajnoki mérkőzés a Fradiban, a Csepel ellen, 1:1”. Vastag az album. Már alig van benne néhány üres lap. Egymásra néztünk. Megértettem, hogy mire célzott az előbb Dezső. Egri bikavérrel koccintottunk. Arra, hogy a fehérlő lapokra még ne azok a képek kerüljenek, amelyek egy nagyszerű, valóban sikerekben gazdag sportember pályafutásának utolsó akkordjait örökítik meg. Németh Gyula (1917) NOVÁK labdarúgó pályafutásának utolsó akkordjai Hirosimában voltak! 1972. szeptember 10- én, a japán válogatott ellen játszó Fradiból 11-es góllal búcsúzott! Még egy 11-es gólt lőhetett volna: 1975. június 7-én, az Üllői úton játszották az Albert, Novák, Rákosi hármas búcsúmeccsét. Novák, a 11-es „király” utolsó büntetőjét elhibázta! Egész pályafutása alatt ez volt a negyedik kihagyott 11-ese... Pedig száznál is többet lőtt! KIRÁLYI PALÁSTBAN IS Alakját ismerjük a Nemzeti Színház színpadáról, a képernyőről és természetesen a lelátóról. Győrffy György és a Ferencváros — összetartozó fogalmak. Lehet, hogy nincs ott mindegyik mérkőzésen, amikor a „gyerekek” játszanak, de lélekben velük van. És ezt szó szerint kell érteni. Együtt él, hévül, örül, bosszankodik (mert olyankor ez is a szurkoló része) a játékkal. Tökéletes szurkolói modell. Kedvesen elfogult. Felfedezi a hibákat, gyakran el is marasztalja érte a játékosokat, de csak úgy, mint a szülő a gyermekét. Neki szabad! De jaj annak, aki licitál! Ázott, fázott a csapatért, olvadozott a melegben, mert a szurkoló kitart. Gyakran jobban, mint a játékosok... Hány generációnak is szurkolt már!... A játék igazi öröm- Azt bizony nehéz összeszámolni. Kaposvárott kezdődött, nem is diák, de fiúcska koromban. Lejárt oda a Fradi mérkőzéseket játszani. Beleszerettem a fociba és a Fradiba. 1928-ban kezdődött, és azóta is tart... A csapat sokszor volt hullámvölgyben, de Győrffy György soha. Legfeljebb a kritikus években, hónapokban, mérkőzéseken, egy kicsit több Karilt fogyasztott... Mert a vereségek nem múlnak el fejfájás nélkül.- Természetesen azt szeretem, ha győz a csapat, de igazán csak a jó játéknak tudok örülni. A győzelem nem tölt el örömmel, ha egy potyagól vagy egy előrevágott labda útján sikerül, ha nem volt hajtás, hiányzott a kombináció. Imádom a magyar focit, a szellemes, ötletes, technikás megoldásokat. Egy ilyen mérkőzés boldoggá tud tenni. Hetekig élek belőle, vita- és beszélgető partnereimmel visszaidézem. Szép gólok, szép támadások évek múltán is tisztán élnek bennem. Hát még a csapatok! És már sorolja is a 100%-os bajnokot, a negyvenes évek csapatát, az elmúlt évek bajnokát, a kupán nagyszerűen szerepelt Fradit... Irigylésre méltó emlékezőtehetség. Mennyi gólt és mennyi játékost, mennyi mérkőzést és mennyi szép akciót őriz. Mert a szurkoló többnyire csak a szépre emlékezik. Legalábbis szívesen. Vannak persze balul sikerült napok, amikor nemcsak a szép akciók hiányoznak, de a győzelem is. Ilyenkor vérnyomásingadozás áll be. A színházban azt mondják: „Lila már a Győrffy...” Lilán - a zöld-fehérekért Érdemes „lilulni”?- Késői kérdés... Mint már említettem, a dolog eldőlt 1928-ban! Szurkolok a csapatnak, minden egyes játékosnak. Izgultam Sárosi Gyurkáért és Albert Flóriért, Fegyvesi Mátéért és Kű Lajosért, ismertem Branikovitsot még az ifiből, a Fradiról mindenkivel mindenütt tudok beszélni. Azazhogy - a mérkőzést kivéve. Az más! Akkor együtt élek a játékkal, annak minden mozzanatával. Mennyire szurkoló? Ezt a felesége tudja a legjobban. Tizenhét év alatt nem tudta elmagyarázni neki a szabályokat. A Fradi mérkőzésein erre nincs idő. Ott minden labdatovábbításnak, ívelésnek, támadásnak, védésnek jelentősége van, amelyre ott és akkor oda kell figyelni. Tizenhét év alatt egyetlen olyan Fradi mérkőzés sem akadt, amelyen magyarázni lehetett volna... Győrffyéknél tehát egy szabályt kellett megtanulni: Szeretni kell a Fradit! S Győrffy György szereti. Várakozóan és nem türelmetlenül. Elfogult, de nem irreális. Elégedetten szemléli az átalakuló, formálódó csapatot, ismeri a hazai erőviszonyokat.- Sokszor kérdezik tőlem, hogy mikor nyerünk ismét bajnokságot. Mindenkinek azt mondom: türelem! Érik a Fradi! Talán jövőre már komolyan beleszólunk az elsőség dolgába. A szép játéknak és a jó játékosoknak akkor is híve, ha történetesen nem zöld-fehér mezben játszanak. A Ferencváros után a válogatott következik, amelynek a Fradihoz hasonló hőfokon szurkol. Tiszteli a nagy múltú klubokat, a feltörekvő játékosokat.- Nagy élvezettel nézem az utóbbi időben a Salgótarján játékát, persze nem akkor, ha a Fradival játszik. Élmény számomra az újpesti Fazekas, a fehérvári Karsai. Szeretem az MTK-ból Sárközit és mindennél jobban szeretem a rangadókat, amelyekből egyre kevesebb van. Vagy talán új rangadók korszaka következik? Ünnepi hétköznapok Emlékek, történetek után kutatunk, persze vannak szép számmal, de végül arra a megállapodásra jutunk, sok-sok hétköznapi élménye van, amely mivel fociról, Fradiról szól - ünnepi. A csapat sorsával törődő, közéleti szurkoló. Nemcsak kiabál, vagy bosszankodik, örül vagy elégedett. Részt vállal, fellépéseket szervez, szép festményekkel díszített lakásában előkelő helyen állnak az FTC-től kapott kis vázák, csecsebecsék, egy sportaktív jutalom tárgyai. Elsősorban labdarúgó-szurkoló, de ha az FTC-rőI van szó, megtalálható kézilabda vagy jégkorongmérkőzésen is, de a zöld-fehéreknek szurkolna gombfociban is... A sport, a labdarúgás, a Fradi-von- zódás hozzátartozik az életéhez, színesíti azt, energiájának egy részét leköti, kikapcsolja a szereptanulás, a szerepformálás gyötrő időszakában, tehát pihentet is. Furcsa pihenés ez, vibráló izgalommal tölti el, s a szíve akkor is megdobban a Fradiért, a mérkőzésért, ha történetesen királyi palástban várja a híreket... L. Réti Anna (1972) A kitűnő művész - a Nemzeti Színház és az FTC örökös tagja- egy nem mindennapi tettel is beírta nevét a későbbiekben a klub történetébe. Az 1978-as Üllői úti villanyfényes avatón az FTC elnökségének ünnepi köszöntőjét ő tolmácsolta a hangstúdióból a lelátón helyet foglaló tízezreknek, s mondta végül: „most pedig gyulladjanak fel a pálya új villanyfényei”. Az utolsó szurkolói összejövetelen az általa előadott Üllői úti fák című Kosztolányi-vers még ma is fülünkbe cseng... Pedig már régen nincs közöttünk...
