Emlékalbum - 25 éves a Fradi Újság (1995)
Emlékalbum 1.
A FRADI HÍRADÓTÓL A ZÖLD SASOKIG 13 nokságon, hanem a nagy nemzetközi versenyeken, és a belgrádi világbajnokságon is tovább öregbítik majd az FTC kajakosainak, kenusainak jó hírét... Ebben megnyugodva búcsúzunk. * Továbbállhatunk egy házzal. Pontosabban: egy csónakházzal. Északról délre kell tartanunk. A csepeli Dunaágban gyakorolnak az evezősök. Csónakházuk a Vízisport utcában van. A szakosztályt Lassó Károly vezeti. Az egykori evezőkormányos, a pszichológia jelenlegi tanára, alaposan átszervezte a munkát. A jól szervezett, következetes vezetés alapfeltétel lett. Ma - ritkaság - élénk klubélet folyik, a munkából egyaránt és kölcsönösen kiveszi a részét a szakosztály vezetősége és a versenyzőgárda is. Az egyesületi vezetőkkel remek az összhang, a kölcsönös bizalom és megbecsülés alapján folyik a munka. És a nevelés. Cikkünk megírásának idején az FTC evezős élversenyzőit nem találhattuk meg a csónakházban. De, ez mindenki számára, akinek csak kicsit is rokonszenves a zöld-fehér szín - külön öröm. Az FTC evezősei közül, felnőttek és ifjúságiak, számszerint húszán, a válogatott tagjai. És a válogatottal akkor éppen Dunavar- sányban táboroztak. A vezetők közül dr. Daniásdi Miklóst a szakosztályvezető helyettesét találjuk a csónakházban. Kellemes gondokról panaszkodik:- Hosszú időn keresztül, az evezősök, és a kajakosok egy csónakházból szálltak vízre. Aztán, mert manapság a kellő felkészüléshez már megfelelőbb az itteni víz, külön költöztünk. De lassan már szűkké válik ez a csónakház is. Naményi József (1971) 300 BAJNOKI - AZ NB l-BEN- Gratulálok, Gyula!- Hányadik jókívánságot hallod?- Körülbelül az ezrediket.- Ideges vagy?- Mintha most játszanék először az NB I-ben.- Nyer a Fradi ma?- Biztosan! * Május 9-én, Székesfehérvárott a Videoton mérkőzés előtt beszélgettünk Rákosi Gyulával, a jubileumról. Háromszáz bajnoki az NB I-ben! Egész korszak. Mi minden is történt ezalatt a Ferencvárossal? Például négyszer nyert bajnokságot a zöld-fehér gárda, s a magyar csapatok közül elsőként és eddig egyetlen alkalommal szerzett rangos kupát, a VVK-t! Leültünk helyünkre, figyeltük Gyuszit. Az első félidőben nem ment a játék. A Videoton rohamozott és vezetést is szerzett. A szünetben összefutottunk a folyosón.- Nem, az nem lehet, hogy éppen a mai meccsen maradjunk alul. Nem volt sem elkeseredettség, sem kétségbeesés a hangjában. Bízott a csapatban, s önmagában. A második félidőben aztán minden megváltozott. Gyula hajtott, tüzelte társait. Jól hallatszott a lelátón is: biztatja a fiatalokat, Füsit, Bálintot, meg a többieket. A tények ismertek. Két gól Rákosi átadásából született. A mérkőzés végén néhány percet beszélgettünk.- Boldog?- Nagyon! A jubileum sikerült. A fiúk szép ünnepről gondoskodtak az én számomra is.- Úgy véljük, jelentős része van a győzelemben.- Nem tettem mást, mint annyit, hogy igyekeztem. * A beszélgetést: másnap a Fradi Szállóban folytattuk. Nem véletlen, hogy Gyuszi odainvitált minket. A hatalmas ablakon csak úgy zúdult be a napfény, a levegőben frissen kaszált fű illata terjengett.- Ez az én világom - mutatott körbe Rákosi -. Szinte minden fűszálat ismerek itt. Jövőre lesz húsz esztendeje, hogy a Fradiba kerültem. De régen is volt... Hagytuk, hadd beszéljen emlékeiről.- Egészen kis gyerek voltam, amikor apám 1952 őszén elhozott a Fradiba. Száger Miska bácsi, amikor meglátott, nem állhatta meg szó nélkül: „Mit akar ez a vékony kis kölyök? Aztán tudsz focizni? Na jó -, döntötte el sorsomat - elférsz a többi között”.- Gondolta volna, hogy valaha is válogatott lesz?- Még az is messzi álomnak tűnt, hogy valaha is beférjek az első csapatba.- Mégis elég hamar elérte!- Igen! 1957-ben szerepeltem először az első csapatban. A Szombathely alaposan elpáholt minket. Simán kikaptunk 3:l-re, de az egyetlen gólunkat én lőttem.- Apropó, gól! - Hány gólt rúgott az első csapatban ?- Összesen hatvanat a háromszáz meccsen. Tehát minden ötödik mérkőzésen egyet. De - azt hiszem, nem is ez volt az én elsőrendű feladatom. (Kis szünet következett beszélgetésünkben. Gyuszi rendezgette gondolatait, mi pedig Rákosi új irányt adó játékfelfogásáról készítettünk néhány mondatos tanulmányfélét. Rákosi színrelépésével a zöld-fehéreknél és a válogatottban is bizonyos változások következhettek be. Megjelent az a típusú balfedezet, vagy taktikai feladattal megbízott szélső, aki beszáguldozta a pályát, szerelt, indított, a második hullámban megérkezett a támadások befejezéséhez. Mindezt nagyszerűen csinálta hosszú éveken át a mérkőzések első percétől az utolsóig. Ragyogó beadásai, ravaszul nyesett labdái mindig megtalálták Albertet és társait, így aztán hullottak a gólok. 1967- ben például 85 alkalommal került az ellenfelek kapujába a labda a harminc mérkőzésen.)- Bírja még, Gyuszi?- De még mennyire!- Mi ad erőt, 33 évesen?- A bizalom és a szeretet.- Egy időben nem sok része volt benne!- Azt hittem, végem van. Öregnek kiáltottak ki, nem bíztak, nem hittek nekem. Rosszabbul éreztem magam, mint a súlyos sérültek. Most már ez a múlté. Számomra minden mérkőzés újabb szép feladat, amelyet igyekszik jól megoldani. * Fordítottunk a beszélgetés menetén.- A Fradin kívül a válogatottakban is megállta a helyét. Milyen csapatokban játszott?- Az ifi válogatottban csak egyszer jutottam szóhoz, aztán jött az utánpótlás. Nem tudnám megmondani mennyiszer sikerült játszanom. Nagyon sokszor, azt tudom. A következő állomás az olimpiai együttes. 1960-ban, Rómában csak a harmadik helyet szereztük meg, pedig micsoda nagy csapatunk volt! Albert játszott középcsatárt, játszott a Fradiból Vile- zsál, Dalnoki, Orosz. Később nagyválogatott lettem. Összesen 41 alkalommal játszottam a legjobbak között.- Nagy élmények?- 1960-ban kerültem be a csapatba. Ott lehettem két világbajnokságon. Előbb 1962-ben, aztán 1966-ban. Nekem minden mérkőzés élmény volt. Hallgatni a Himnuszt, játszani a meggypiros mezben. Aki ezt nem érte meg, vagy nem tudja átérezni, az nem is tudja milyen óriási dolog. Mind a 41 mérkőzés élmény volt. Kár, hogy nem tudtam többször bekerülni a legjobbak közé. Szép lett volna az 50 válogatottság!- És most, hogyan tovább?- Szeretném megérni a 350. mérkőzést. Ehhez az kell, hogy legalább 1972 végéig játszhassak a Fradiban. Akkor leszek 34 éves. De ha nem megy, akkor előbb abbahagyom. Csakis teljes értékű harcosként akarok játszani a csapatban. De - úgy érzem, sok van még bennem. Aztán? Edző leszek. Ha igényt tartanak rám, soha nem hagyom el a zöld-fehér klubot. A beszélgetést befejeztük. A zöld gyepen már megjelentek Albert, Páncsics, Novák, meg a többiek. Elkezdődött a felkészülés a következő mérkőzésre. Gyula sietett. Nem akart egyetlen percet sem veszíteni. Mert ő igazán tudja, hogy a fociban is a munka visz előbbre. Varga Béla (1971) SZÉP VOLT LÁNYOK! Ha jól utána gondolok, valahol a cserepadon nekem is ott a helyem. Régi szerelemről van itt szó, és csak azért nem árulom el, hogy hány esztendeje tart ez a „frigy”, mert nem akarom a lányokat öregbíteni. Gyakran furcsa őket asz- szonynevükön szólítani, annyira megszoktam már a régit. A mikrofon azt sem bírná ki, ha véletlenül tegezésre fordítanám a szót, valahogy így, „hogy ezt jól csináltad Potyi”, vagy „dobd már rá Bogi” -, mit szólnának a kedves Nézők. Néhány évvel ezelőtt kis dedikált magyaros kulacsot kaptam a lányoktól, pontosabban a Fradi-lá- nyoktól. Lehet, hogy célzás akart lenni a konyak, amivel megtöltötték, amiből a mai napig sem ittam egy kortyot sem -, ennyire tiszteletben tartom, vitrinem legelőkelőbb helyén. Közvetítettem soksok mérkőzésüket és csak ők tehetnek róla, zömében nemzetközi, rangos kupameccseket! Szóval igen hosszú barátság és együtt izgult mérkőzések után jutottunk el tavaly Veszprémbe, a bajnokság döntő mérkőzésére. A tartalékos FTC kikapott, elúszott a bajnokság. Amikor bementein gratulálni az újdonsült bajnokcsapat öltözőjébe a frissen megszerzett aranyéremhez, ezekkel a szavakkal fogadtak: „Ugye most fáj a szíve?” Pedig a szurkolás csak nemzetközi találkozóra vonatkozik. A veszprémi lányok elhihetik, hogy nemzetközi mérkőzésen éppúgy fogok lelkesedni értük idén, mint tavaly és azelőtt a Fradiért. A baj persze csak az, hogy 1971-ben egyedül a Bakony Vegyész képviseli kézilabdás lányainkat és nem
