Fradi újság (1995)
1995 ősz / 1. szám
16 Az FTC pap-atlétája Olimpiai mozgalmunk százéves jubileumán az FTC első olyan sportolójáról emlékezünk meg, aki olimpiáról éremmel tért haza... „Nem kell nekünk az úrvacsora olyan pap kezéből, aki rúdha- jigálás közben minduntalan a markába köp’’ panaszkodtak a század elején egy kis csallóközi református falu lakói a segédlelkészükre. Kóczán Mór volt ez a különös pap, aki még vasárnaponként is pőrére vetkőzve „dárdákat” hajigáit, s az Úr szolgálójának ilyen vásári mutatványaira messze földről összegyűlt a szájtáti nézősereg. Kóczán Mór 1885. január 8- án született Kocs községében. Iskoláit a pápai gimnáziumban kezdte, majd Beregszászon fejezte be 1904-ben. Atletizálni 1902- ben kezdett, s a kor divatjaként az atlétika valamennyi számával megismerkedett, amíg a súlylökésnél rövidebb, a gerelyhajításnál hosszabb - egy életre szóló - megállót nem tett. Első győzelmét mint súlylökő 1902-ben aratja, sajnos nem ismerjük egyetlen súlylökő eredményét sem, az viszont kiderül visszaemlékezéseiből, hogy nekifutással dobta a súlygolyót. Ez a ne- kifutásos technika igazából később jelent majd sokat, amikor gerelyhajítóként egyre jobb eredményeket ér el. Egyelőre még csak 1904-ben vagyunk, amikor Kóczán felkerül Budapestre, s mini teológushallgató, minden versenye előtt engedélyt kell kérnie professzoraitól. Ilyenkor jól összeszidják, hogy efféle ha- szontalanságokkal „múlatja az időt”, s rendre megadják az utolsó kivételes engedélyt. A BTC annál lelkesebben fogadja a papnövendéket, aki Pesten lát először szabályos dobókört, ahonnan a súlylökő és a diszkoszvető versenyeket rendezik. Először lát gerelyt is, ezt az új sporteszközt, amitől igencsak idegenkedtek atlétáink. A század elején még elég különös dobóversenyek zajlanak, s nemcsak Magyarországon! A diszkoszvetők az antik szobrok mozdulatait igyekeznek minnél hívebben utánozni. A magyar atlétika első olimpiai bajnoka, a magányos újító Bauer Rudolf feltalálja a modern, forgásos diszkoszvetést. A magyar atléták 1906-ban, az úgynevezett hellén olimpián látnak először svéd gerelyt. Addig Magyarországon kizárólag vastag, tömött gerelyt használnak, amelyet a végén fognak, ujjheggyel egyensúlyozva dobnak. A svéd gerely sokkal vékonyabb, hajlékonyabb s nekifutással lényegesen messzebre lehet hajítani a magyar gerelynél. Mégis még évekig külön rendeznek vé- génfogásos és „szabadfogásos" gerelyhajító versenyeket. Kóczán mindkét gerellyel foglalkozik. Az első nem hivatalos gerelyhajítói bajnokságon még csak második 37.44-gyel, legyőzőjének, Paulin Jenőnek azonban hamar visszavág. Még 1907-ben megszerzi Pozsony bajnokságát 38.61 méterrel. Jól kezdődött az 1908-as esztendő Kóczán Mór számára. Svéd gerellyel 57.05 métert hajított, ez jobb, mint a fennálló világcsúcs, bár MOTESZ-tagként eredményét országos csúcsnak sem hitelesítik! A londoni olimpia meghozza a közeledést a két sport- szövetség között. A cél az, hogy minnél erősebb csapat képviselje a magyar színeket a IV. Olimpián, ennek azonban az a feltétele, hogy a két tábor versenyzői - akik a legkevésbé tehetnek az abszurd helyzet kialakításáért - végre egymással is megmérkőzzenek. Kóczán helye biztos a csapatban, s szereplését igen nagy várakozás előzi meg. Sajnos három számban is benevezett Kóczán teljes kudarcot vallott. Mindkét gerelyhajító számban és a szabadstílusú diszkoszvetésben is kiesik a selejtezőkben. Eredménytelensége csak a kívülállók számára érthetetlen. Ekkor már nap mint nap nemcsak ve- télytársaival kell megküzdenie, henem meg kell mérkőznie egyházi elöljáróival is. Még teológus hallgatóként csak-csak megadták a kivételes versenyengedélyeket, ám 1908-ban már egy csallóközi faluban, Aranyoson segédlelkészkedik. A környéken igen nagy megütközést kelt a pap-atléta napi tréningje, nem egyszer több százan összeverődnek, s bámulják a falusi lelkész produkcióit. Közvetlen felettesei többször értésére adják, hogy a papi hivatás nem cirkusz, s eltiltják a versenyektől! Kóczán Mór magánélete egyfajta állóháborúvá válik. Minden tiltás azonban hiábavaló, a magyar atlétika nyereségére Kóczán tovább versenyez. Lemming közben elhódítja világcsúcsát (57.88 méter), a MAC 1909-es tavaszi versenyén azonban 58.91-gyei visszaszerzi a világcsúcsot A MASZ 191Tben eltörli végénfogásos gerelyhajítást, s hivatalos sportszerré a svéd gerelyt teszi. Kóczán időközben az FTC-be igazol, s már új klubja színeiben nyeri az 1911-ben hivatalosan először kiírt magyar gerelyhajító-bajnok- ságot, sőt bajnokságát 1912- ben, 1913- ban, 1914-ben, majd 1918-ban is megvédi. Minden erejével a stockholmi olimpiára készül, ezért igyekszik rendezni magánéleti konfliktusait is. Miután sikertelenül pályázza meg a lelkészi posztot, 1912-ben búcsút mond Aranyosnak és Csiliz- radványon telepedik le. Amint Kóczán Mór abbahagyja a versenyzést, 1912-ben „új” magyar gerelyhajító tehetség bontogatja szárnyait. Az ifj. Kovács Miklós persze azonos Kóczánnal, ezzel az álnévvel egyelőre megszabadul egyházi felettesei állandó zaklatásaitól. Az olimpia előtt 56.72-vel győz az FTC versenyén, s esélyesként érkezik Stockholmba. A svéd fővárosban meglepetéssel tapasztalja, hogy a dobók nem emelt, hanem süllyesztett körből dobnak, s ha a versenyző csak érinti a dobókor peremét, a dobást már kilépettnek minősítik. Ennek ellenére atlétáink közül egyedül „Kovács Miklós” állja meg a helyét, 55.50-es dobásával a félelmetes Lemming és a nem kevésbé híres Saaristo mögött a harmadik helyen végez. Mivel országonként négy-négy versenyző indulhat, finn és svéd dobogók egész sorát hagyja maga mögött. Kóczán 1913-ban, illetve 1941-ben jut fel a csúcsra. 1913-ban osztrák bajnokságot nyer 57.86-tal, de legnagyobb eredménye az 1914- ben kiírt angol gerelyhajító bajnokság megszerzése. Kóczán Mór 1918-ig magyar színekben versenyez. Az első nagy világégés szétrobbantja a történeti Magyarország határait. A csallóközi pap egy új ország határai közé kerül, ő azonban továbbra is versenyezni szeretne, s a Sparta Praha kapva kap az akkor már örökös magyar bajnok gerelyhajítón. Már túl van a csúcson, mégis évekig a legjobb csehszlovák gerelyhajító, olyannyira, hogy 1924-ben csehszlovák színekben indul élete utolsó olimpiáján. 1931-ben megalakul a Csehszlovákiai Magyar Testnevelő Szövetség. A CSMTSZ első versenye lesz Kóczán utolsó fellépése. Negyvenhat évesen 52.30-cal búcsúzik a sportpályától. A szlovák Életrajzi lexikon és a szlovák életrajzi munkák „természetesen” valamennyi kiadványaikban szlovák atlétaként szerepeltetik. Kóczán Mór azonban magyar maradt. 1948-ban hazatelepül, Alsógödön lelkészkedik, 1952- ben nyugdíjazzák, s 1972-ben bekövetkezett haláláig edzőként és versenybíróként is a magyar atlétikáért tevékenykedik. Kozák Péter
