Fradi újság (1995)
1995 ősz / 8. szám
2^ Két dudás a „pólóscsárdában” Az egri bajnoki nyitómeccs jegyzőkönyvébe a játékoslista alá egyetlen név került: Wiesner Tamás (45) vezetőedzőé, de a ferencvárosi „pólóscsárdában” már benn van a másik „dudás”: az edzőnek visszahívott, egykori válogatott vízilabdás, Varga Gusztáv (37) is. Önmagában egy „dudásduó” megléte semmi gondot nem okoz, ha a pár-tagok egyet akarnak, ugyanazt a pólósdallamot követik. Prózai megközelítésben: ha szakmai-emberi kvalitásaik közeliek, elképzeléseik nem állnak távol egymástól. Nos, Wiesner Tamás és Varga Gusztáv a vízilabda iránti olthatatlan rajongással és alázattal „megvert” szakemberek, akiknek egyidejű jelenléte meglendítheti az FTC pólósainak vízi szekerét. Amely, ha el nem is akadt, ám nem siklott úgy, ahogyan azt egy ekkora szurkolótáborral rendelkező patinás klub csapatától elvárták. Tudniillik a Fradi-hívek, legyen szó bármely sporágról is, igazándiból csakis az első helyet hajlandók maradéktalanul elfogadni kedvenceiktől. Még ha elvárásuk irreális, illuzórikus is... Ha mem megy a zöldek csapatának, a megbocsátós hangulat se tart sokáig, s meglehet, nem az ezerfejű Cézár, az istenadta nép kérése a perdöntő az ítélkezésidöntési láncolatban, a vége azért rendre ugyanaz: útilaput kötnek az edző(k) talpa alá. Volt forgalom - elmenő és szembejövő - a ferencvárosi vízilabdacsapat kispadja környékén is az elmúlt években, még a tavalyi LEN-kupadöntőig vezető sorozat, a pompás nemzetközi szereplés sem jelentett menlevelet az aktuális szakembernek. Az FTC nem Wolf Péterrel, nem is Kásás Zoltánnal, hanem már a Wiesner-Varga-párossal vágott neki az idei új bajnoki évadnak. Kimondva- kimondatlanul: Wiesneréktől igenis az „aranykor” visszahozatalát remélik, azokét az időkét — ó, gazdag, hetvenes évek! - amikor a Kupagyőztesek Európa-kupáját, mi több, a Szuperkupát is a Fradi birtokolta, nem is egy alkalommal. Ennél szerényebbek a mostani álmok, de egy nagy eredményre azért fenik a fogukat a Ferencvárosban. Hogyan - kérdezhetnék -, amikor az FTC-t jelentős vérveszteség érte, előbb a már a nagyválogatottat is megjárt Steinmetz Barnabás (Szegedre ment, mivel oda vették fel egyetemre), majd az ugyancsak junior-világbajnok és a Horkay György igazgatta nemzeti együttesben alapemberré előlépett Kásás Tamás (az ő célállomása az ÜTE) távozásával? A válaszért a népligeti uszodába mentem. Éppen egy keddi edzés végére toppantam be, a srácok levezetés gyanánt már nem figurákkal bajlódtak, hanem a kapura lövés tökéletesen soha el nem sajátítható tudományát művelték. A roppant tehetséges és a felnőtt válogatottnak szó szerint is a kapujában toporgó Pelle Balázst szórták meg a nehéztüzérek, köztük az egy idénnyel korábban a Vasasból „ideúszott” ász-center, Tóth László, a BVSC-ből tán túlságosan is könnyedén eleresztett „ősátlövő" Péter Imre, és a Ferencváros vízilabdacsapatának ma már hovatovább alpító tagjaként jegyzett évtizede Egerből elszármazott szuperbombázó, Bíró Attila. A „házvíznézőbe” érkezett újságírót az éppen sípmesterként jeleskedő Wiesner Tamás köszöntötte elsőként, akinek munkáját nem akarván zavarni, az éppen szusszanó Varga Gusztávval kezdtem a „vízmintavételt”.- Nem túlzás bajnokesélyesnek kikiáltani a Fradit a világ legerősebb pólósbajnokságában? - „üdvözöltem” a csapat friss szerzeményét.- Erre csak azt mondhatom, ha nem az első helyet veszed célba, nem érdemes csinálni! Én játékos koromban - akár Újpesten, akár később a Fradiban, vagy a válogatottban - nagyon szerettem nyerni, a reális esélytől függetlenül, s ezzel most sem vagyok másként... - mondta egyszuszra a közkedvelt Guszti. - Persze nagyon sajnálom, hogy Kásás Tamás elment tőlünk, rendkívüli tehetség, aki rövidesen a világ egyik legjobbjává növi ki magát, ha ugyan már most nem az... Hozzáteszem, biztos vagyok benne, hogy fog ő még a Fradiban játszani, mint ahogy Steinmetz is. Ezzel együtt azt •mondom, ne búsongjunk, ha valaki elmegy, nekünk az ittlévők- kel kell törődnünk. Jómagam azt várom, hogy a LEN-kupában döntősök legyünk, a magyar bajnokságban mindig verjük meg a nálunk gyengébbeket, s ugyanakkor be kell férnünk az elitklubba, az Újpest, a Vasas és a BVSC mellé, ahol a rájátszásban már bármi lehet. Mielőtt az első edzőcserét én végrehajtottam volna (mivel megkértem Vargát, „váltsa le" Wiesnert, hogy vele is szót válthassak), az adott szituációban a legkényesebb kérdéssel azért még előrukkoltam. Mert akad ugyan példa edzői „duplázásra”, mégis felvetődik a kétely: működőképes lehet-e a mellérendeltséget feltételező, ámde ütközési pontokat is óhatatlanul magában rejtő páros-viszony?- Valóban szokatlan, amikor két edző visz egy csapatot, de minden rajtunk múlik. Két hónapja vagyunk együtt, eddig jól működik ez a „kettősség”, hál’ istennek, semmi jele konfliktusnak, ami megnehezíthetné a közös ténykedést - így Varga Gusztáv, akitől sok sikert kívánva azzal búcsúzom, hogy két győztes meccs után (az Egert és a Szolnokot verték meg, mielőtt találkoztunk volna) az igazi szakítópróbát az jelentheti majd, ha ne adj' isten, vereségek is be-be- csúsznak... Ezzel az okoskodással egyetért Wiesner Tamás is, aki a munkanélkülivé vált sípját zsebrevág- va huppant le mellém.- Ami igaz, az igaz, két éve konfliktussal váltunk el Gusztitól, de most egy kézfogással helyretettük ezt a dolgot, úgyhogy működőképes a „kettesfogatunk”. Jóllehet én vagyok - szakosztályvezetői poszton és teendőim megtartása mellett - a vezetőedző, elfogadom Guszti tanácsait, szakmai kérdésekben is gyorsan egyetértésre jutunk, hisz majdnem ugyanúgy gondolkodunk a pólóról. Tőlem szabad kezet kapott, megbeszéljük, ki mit játszik, milyen legyen a taktikánk, sőt a csapatot is bevonjuk a haditerv elkészítésébe. Egészséges viták persze nyilván lesznek, a lényeg: ezek mind pozitív irányúak legyenek! Azt mindenesetre már most köszönöm Gusztinak, hogy a „nehéz emberek” kezelését, kezesbáránnyá alakítását az első kérő szóra magára vállalta, a viták levezetésében is övé a főszerep.- Mekkora az a bizalmi tőke, amivel a ferencvárosi vezetés ellátott benneteket?- Az elnökség - és személy szerint Szívós Pista - azzal indított útnak, hogy nyugodtan dolgozzunk, akkor sem lesz semmi gond, ha csak az ötödik-hatodik helyet sikerül elérnünk, mert most a csapatteremtés a legfontosabb.- Szépen hangzik, de kötve hiszem, hogy egy hatodik helynél a szurkolótábor kórusban éltetné a Wiesner-Varga kettőst...-Én sem... Mert ugyan nincs előírva, de a srácokkal megbeszéltük, hogy a saját elvárásunk ennél jóval nagyobb. Vagy a bajnokságot, vagy a kupát, vagy a LEN-kupát, tehát a háromból egyet mindenképpen szeretnénk megnyerni! Újabb adalékkal Bíró Attila szolgált - miután kikászálódott a medencéből. Ráadásul meghökkentő mondattal indított:- Az igaz, hogy Kásásék elmentek, mégsem gyengültünk! Jött helyettük a szlovák válogatott legjobbja, a center Nagy Sándor, aki használható, jó játékos, na és érkezett Péter Imre, akinek kvalitásait igazán felesleges ecsetelni. Edzőpárosunknak nagyon örülünk. Wiesner Tamás inkább menedzser, aki minden ügyes-bajos dolgunkat elintézi, amellett edzést is vezet. Varga Guszti pedig olyan lelkes, magával ragadó egyéniség, akivel még a vízben, csapattársként kötöttem máig tartó barátságot. Ő az a plusz, aki Kásásék hiányát pótolja! Én is azt mondom, hogy a három rangos címből egyet meg kell kaparintanunk, ennek érdekében Vad Lajossal, Tóth Lacival mi, tapasztaltabbak külön is igyekszünk segíteni Gusztié- kat, vízben, medenceparton egyaránt. Ezek az ezer fokon izzó, temperamentumos emberek, mint amilyenek ők ketten, valósággal belevisznek minket a győzelembe. Hiszem, hogy együttes erővel megvalósítjuk az álmot, mert közös a felelősség, de a becsvágy is, hogy győzedelmes nagycsapatot csináljunk a Fradiból! Jancsó Kornél (Sportissimo)
