Fradi újság (1995)
1995 tavasz / 2. szám
FRADI ÚJSÁG 9 ast, három 7-est, hat 6-ost, két 5-öst és egy 4-est. A Roermoná- ban aratott győzelemre becsúszott egy 10-es, valamint négynégy 8-as, 7-es és 6-os. A játékosok önkritikái hajlamát mutatja a négy meccsre kiosztott egyetlen tízes, viszont érdekes, hogy ötösnél is csak két gyengébb érdemjegy született, egy-egy négyes a két hazai mérkőzésre. Az előzetes esélylatolgatásokat alaposan felrúgta, hogy a horvát Koprivnica három pontot vett el a Brémától, ezek után nyilvánvalóvá vált, hogy a Fradi csak németországi győzelemmel juthat be a BEK döntőjébe. Elgondolkodtató és biztató, hogy a Koprivnica—Bréma mérkőzés 28-17-es eredményének hallatán a ferencvárosi játékosok - a válaszok tanúsága szerint - nem a horvátoktól ijedtek meg, hanem a Walle Bremen elleni, hazai vereséget „siratták”. „Ezt a Brémát itthon mindenképpen le kellett volna győznünk”, „Még inkább fájt a Bréma elleni itthoni vereségünk” - sorjáznak a vélemények, Fiedler Adrienne csapatkapitány pedig egy szóval válaszol arra, mit gondolt első pillanatban arról a bizonyos 28-17-ről: nyomdahiba. Legbelül képesnek tartod-e a Fradit a BEK-győzelemre? - szólt az újabb kérdés, amelyre az alábbi válaszok születtek: Kokainé Molnár Erzsébet: Igen, nagy-nagy szerencsével. Fiedler Erika: Elég nehéz kimondani, de nem. Szarka Éva: Szép álom, de sajnos nem vagyunk még ennyire profik. Kulcsár Gyöngyi: A döntőben nem lenne sok esélyünk, de itthon talán elcsíphetnénk a Hypót. Tóth Bea: Ha már ott leszünk a döntőben, miért ne? Farkas Ági: Lelkesedésben mindenképpen az élen vagyunk, de fejben és fizikailag nem tartom alkalmasnak a csapatot a BEK-győzelemre. Azért bár ne lenne igazam! Takács Gabriella: Legbelül nem, mert pesszimista alkat vagyok. Kertész Klári: A Fradi a világ legjobb csapatát is képes legyőzni, ha tejben és lelkiekben fel tud nőni a feladathoz. Mielőtt túlzott borúlátással vádolnánk a lányokat, nézzük, mit felelnek arra: mi az év legfontosabb kézilabdás célja a számukra, és mennyire tartják azt reálisnak? Krammer Mária: A magyar bajnokságban mindenki az első helyre várja a csapatot, nagy csalódás lenne, ha ez nem sikerülne. Farkas Andrea: A bajnokság és a Magyar Kupa megnyerésére reális esélyt látok. Kulcsár Gyöngyi: A bajnokság megnyerése száz százalékig reális, mert ma Magyarországon a Fradi a legjobb csapat. Farkas Ági: A klub mellett a válogatott színeiben is minél többet szeretnék kihozni magamból a világbajnokságon. A többi, szó szerint nem idézett válasz is kötelező feladatként írja elő a bajnoki cím megvédését. Illetve, Fiedler Adrienne egészen sajátos célt fogalmaz mag saját mana számára: ..Szeretném méltó módon befejezni a pályafutásomat, erre talán képes vagyok.”. Szembeötlő, hogy a csapat szinte minden tétmérkőzésén bekövetkezik a rövidzárlat, a második félidő egy időszakában „leül” a társaság. Az adott ellenféltől függ, hogy ennek a holtpontnak milyen a hatása: a tizenöt gólos különbség tízre csökken, vagy a megnyugtatónak hitt előny döntetlenre olvad. A menetrendszerű hullámvölgy okairól ezt gondolják az érintettek: Kokainé Molnár Erzsébet: Kevés a pihenőnk, és a csapat a második félidőben néha sorozatosan rontja el a lerohanásokat. Szarka Éva: A pillanatnyi leblokkolás folyamatos idegeskedést szül, és abból már semmi jó nem sül ki. Pádár Ildikó: Nagyon sok meccset játszunk és a csapat nem képes hatvan percen át folyamatosan koncentrálni. Kökény Bea: Idegileg sajnos minden mérkőzésen elfáradunk, ezért bizonyos szakaszokban képtelenek vagyunk koncentrálni. Krammer Mária: Nagyon nehéz hatvan percig egyforma erőbedobással játszani, pedig ha ez sikerül, bármilyen bravúrra képes a csapat. Talán nem érdektelen megtudni, a mérkőzések előtt és után ki mennyit „kézilabdázik” otthon, gondolatban? Az egyes teljesítmények megítélésénél mennyit számít az edző, a társak, a szurkoló, a sajtó véleménye? Kökény Bea: Ha kikapunk vagy nekem nem megy a játék, ((«)))))) VNESTEL RÁDIÓTELEFON KFT. néha az egész éjszakám azzal telik, hogy újraélem a meccset. Pádár Ildikó: Mindenki véleményét meghallgatom, legyen az jó vagy rossz, de én is nagyon jól tudom magamról, mit hogyan csináltam. Otthon egyébként mindig végigpörögnek előttem a meccs eseményei. Fiedler Adrienne: Egyre kevesebbet foglalkozom otthon a kézilabdával, a saját véleményem a mérvadó. Fiedler Erika: Az ellenféltől és a mutatott játéktól is függ, mennyit meditálok utólag egy mérkőzésen, leginkább az edzőm és a játékostársaim véleményére adok. Tóth Bea: Ha kikapunk, túl sokat is rágódom a történteken, mert nagyon nehezen dolgozom fel a vereséget. Kertész Klári: Igyekszem otthon kikapcsolódni. Úgy gondolom, pontosan meg tudom ítélni a saját teljesítményemet. Takács Gabriella: Jó játék után hamar kikapcsolok, de ha nem megy, az néha napokig foglalkoztat. Sorrendben legfontosabb az edzőm véleménye, aztán a csapattársaimé, majd az enyém, utána a szurkolóké és a sajtóé. Kulcsár Gyöngyi: Gyakorlatilag napi huszonnégy órám telik kézilabdával, néha még álmomban is két kaput látok: az egyik a házunké, a másik a Fradié, és én e két kapu között élem az életem. Napjaink sportja nagyrészt a pénzről szól, és a ferencvárosi kézilabdások - az elmúlt két és fél év sikereinek ellenére - árnyaltan fogalmazva sem dúskálnak az anyagiakba. Következő kérdésünk: mennyire hatnak lelkesítőén, adott esetben lehangolóan az anyagiak? Fiedler Adrienne: Ha az anyagiakat nézzük, sok évet vesztegettem el, hiszen csak az utóbbi néhány évben tudtam igazán pénzt keresni. Farkas Ági: Jelenleg a kézilabdából élek, ezért szeretnék minél többet kihozni belőle szakmailag is, anyagilag is. Azt hiszem, ez így természetes. A jö- vőmről is sokat gondolkodom, szeretném azt már a jelenben megalapozni. Krammer Mária: Az alapfizetésem minimális, és ha nem játszom a meccseken, a prémiumból is alig részesülök. Az egész mégsem foglalkoztat annyira, amennyire kellene. Farkas Andrea: Néhány esetben dühít, ha gyengébb, de gazdagabb vidéki klubok anyagi lehetőségeit párhuzamba állítom a mienkkel. Kökény Bea: Sajnálom, hogy Budapesten nem kereshetünk olyan jól, mint vidéken tehetnénk, de emiatt már nem igazolnék el, mert a jó társaság nagyon sokat számít. Bizony, a jó társaság, amely szinte minden ellenfél egybehangzó véleménye szerint jellemzi a Fradit. Bár természetesen tudjuk, hogy a sikerekben könnyű összetartani, és a közösségek erejét a nehezebb napok teszik próbára, de senki nem bánkódna miatta, ha ez a tesztelés néhány esztendeig még elmaradna. ((«)))))) \NESTEL RÁDIÓTELEFON KFT. SZUPERLANYOK
