Fradi újság (1995)
1995 tavasz / 9. szám
14 FRADI ÚJSÁG A Fradi - olasz szemmel A régebbi Fradi újság hasábjain boncolgattuk már a Fradi külföldi megítélését, bajnoki esélyeit - egyáltalán a magyar futball jelenlegi helyzetében mennyire emlékeznek még az FTC sikereire, hová helyezik jelenleg a csapatot. A Guerin Sportivo olaszföld egyik legtekintélyesebb sportlapja. A zöld-fehérek bajnoki és kupaesélyeit taglalva megemlítik, hogy közel állnak a duplázáshoz a népszerű csíkos mezesek. A kupában (még a Kispest-Honvéd elleni 3-1 előtt) már fő esélyesként aposztrofálták az FTC-t és a bajnoki sorsolást elemzve is úgy vélik, ismét fieszta köszönthet az Üllői útra. Mindemellett kiemeli a lap, hogy hazai pályán sokkal jobban „szenved” az együttes, nyögvenyelős győzelmek, döntetlenek után - ám idegenben a gyors kontrákkal eredményesebb a csapat. A játékosok közül Lipcsei (főleg a Sporting Lisboa és a törökök érdeklődését vélik komolynak) - szóval Péter az egyik meghatározó, de Lisztes tehetségét is méltatják. Albert, Simon és Telek még azok a kulcsfigurák, akikre a Fradi épül, véli a kommentátor-szakíró Adalberto Bortolotti. Közeleg június 23. és 1965-ben pont e napon Női kézilabda Magyar Kupa döntő ült diadalt a zöld mámor a torinói Estadio Com- munaléban. Igen, a VVK (ma UEFA) kupadöntő 1-0 a Juventus ellen. A Fradi újság hasábjain bizonyára lesz még megemlékezés erről a fantasztikus diadalról, ám most idézzük fel néhány olasz közreműködő véleményét: A Juve csatársora a következő volt: Stacchini, Del Sol, Combin, Menichelli. Del Sol a Real Madrid gárdájában is játszott előtte (Canario, Del Sol, Di Stefano, Puskás, Gento), míg Nestor Combin később BEK-et és Világ Kupát nyert az AC Milánnál. Most Gianpaolo Menichelli emlékeit idézzük, tömören: „Fantasztikus volt a magyar védelem, főleg Novák és Mátrai. Minden labdát elértek és pontos indításokkal operáltak. Sajnos egy ilyen akció után fejelte az apró 11-es (dr. Fenyvesi) a győztes gólt Robbi (Robert Anzolin) kapujába. Albert a hajrában káprázatos dolgokat művelt és Zoltán Varga is igazolta, hogy klasszis. A Juve azóta minden kupát megnyert, de nekünk örökre fáj ’65 június éjszakája.” Gino Stacchini: „Mostanában ritkán hallok a magyarokról, az FTC-ről is. Akkor azonban bombajó csapatuk volt, remek kapussal, és szokatlanul gyors játékosokkal. Sportszerű gárda volt, s most újra hallom, bajnoki és kupagyőzelem küszöbén állnak. Érjenek el sok-sok sikert - de ne a Juve ellen” - fejezte be Gino. Utolsó szavai inkább - a jelen helyzetben - az udvariasság megnyilvánulásai voltak. Milyen jó lenne akár a következő kupasorozatban elkezdeni a kis lépéseket, hogy majd újra méltó partnerei lehessünk a legjobbaknak - mint egykoron! Füzesi Péter Az FTC-Spectrum női kézilabdacsapata a lehető legjobb pillanatban sietett segítségünkre. Bár műhelytitkokkal nem szívesen untatjuk az olvasót, de ezúttal mindenképpen ide kívánkozik néhány mondat: szerettünk volna beszámolni a Magyar Kupa végkimeneteléről, de ezt lapzártánk első látásra lehetetlenné tette. Nekünk ugyanis május 25-én, csütörtökön kellett szállítani az anyagokat, a finálé két mérkőzését viszont 24-én és 27-én, oda-visszavágós rendszerben bonyolították le. A dilemmát a fradista lányok a legprofibb módon oldották meg, hiszen már az első, népligeti mérkőzésen 29—18-ra verték a Vasast, a tizenegy gólos előny pedig szemernyi kétséget sem hagy a serleg sorsa felől. Minimális kockázat nélkül kijelenthetjük, hogy sorozatban harmadszor diadalmaskodott az MK-ban az együttes. 1993-ban épp a Vasas ellen, az Elektromos Népfürdő utcai csarnokában indult a sikersorozat, tavaly a Dunaferr ellen már két felvonásban játszották a döntőt. A Fradi akkor is besöpört minden dicsőséget, de mivel bajnok létére a BEK- ben indult, a dunaújvárosiaknak megmaradt a KEK, és láss csodát, parádésan éltek is a lehetőséggel: hazahozták az európai kupát! Idén kísértetiesen hasonló a helyzet. Két nappal a kupafinálé előtt végérvényessé vált, hogy az FTC- Spectrum százszázalékos bajnoki címet szerzett. Ez a különleges bravúr utoljára a nyolcvanas évek elején az akkori szuper-Vasasnak sikerült. A Fradinak tehát a presztízsen túl nem igazán volt miért hajtani, sőt, a Vasasnak sem, hiszen a zöld-fehérek oldalvizén így is, úgy is eljutottak a KEK-be. (Németh András vezetőedzőt az utóbbi időben többször is megkérdezték, miért nem indítja inkább a KEK-ben a csapatát, itt ugyanis sokkal könnyebb lenne kiugró eredményt elérni. Fia ez felvetődik, az edző habozás nélkül válaszolja:- Idén is rengeteget profitáltunk a BEK-ből, a hazai mérkőzéseinken látszott, mennyit jelentett, hogy a nemzetközi kupában a világ legjobbjaival játszhattunk. Ha most a kevésbé rangos serleget, a könnyebb utat választanánk, megtennénk az első lépést hátrafelé, és ezt semmiképpen nem szeretném.) Ehelyett tehát előre lépett a csapat. Az ötödik percben már 4-0-ra vezetett a Vasas ellen, minden akció góllal végződött, egy tréfás kedvű szurkoló az asztaliteniszre célozva meg is jegyezte: mindjárt szervacsere lesz. Nem lett, mert 5-0 után 6- 0-ra változott az eredmény, az ellenfélnek már a tizedik percben kapust kellett cserélnie. Az első félidőnek egyetlen tétje maradt: harminc perc alatt meglép-e tíz góllal a Fradi? Ez a csoda is megesett, 18-8-cal vonultak pihenőre a csapatok. A zöld-fehéreknél ezúttal valósággal brillíroztak a szélsők, Farkas Ágnes szokásos bombái és Kökény Bea betörése ellen sem volt ellenszer. A másik oldalon viszont tanácstalan átlövők, minden elképzelést és figurát mellőző akciók szolgáltatták a szomorú látványosságot. Kissé idétlen szóviccel: itt passzív, ott „csupasszív" játék. A második játékrészre az angyalföldiek megemberelték magukat, védekezésük valamelyest feljavult, így ha nem is csökkent, de nem is nőtt a különbség. Jól jellemezte a pillanatnyi erőviszonyokat és a meccs képét, hogy 24-16-os állásnál Németh András talpra ugrott és bekiabált a páláyára: „Szedjétek már össze magatokat!" A felszólítás értő fülekre talált, a Ferencváros a hátralévő időben még öt gólt lőtt és csak kettőt kapott, a 29-18-as végeredmény semmi kétséget sem hagyott a szombati, Fáy utcai visszavágó és a kupa sorsa felől. Erről tanúskodik a két edző szerdai nyilatkozata is. Németh András: - Örülök, hogy a csapat elvárásaimnak megfelelően küzdött és lassan egyéves hazai veretlenségi sorozata nem szakadt meg. Az erdmény is igazolja, hogy a bajnokság megnyerése után is fontosnak ítéltük a Magyar Kupát és ellenfelünket, a Vasast sem becsültük le. Zsiga Gyula, Vasas-Dreher: A mostani vereség után már csak a tisztes helytállásban reménykedhetünk a hazai visszavágón. Azt a bizonyos vereséget, amire Németh András célzott, éppen a tavalyi kupadöntőben, Dunaújvárosban szenvedte el a csapat, de az akkori egygólos, idegenbeli hátrány sem hagyott vitás kérdéseket. Most pedig nem lehet egyéb cél, mint a veretlenség megőrzése a következő szezonig, hiszen a lapzártánk utáni, szombati összecsapás az 1994-95- ös idény utolsó fellépése. Négyen az „aranylányok” közül: Szarka, Kókai- né, Fiedler E. és Kertész
