Fradi újság (1995)
1995 tavasz / 9. szám
11 FRADI ÚJSÁG Ismételtek az aranylányok A100 százalékos bajnokcsapat Gabi, Józsi, Attila és a többiek már két és fél órával a kezdés előtt a Fáy utcai csarnokban szorgoskodtak. A női kézilabda-mérkőzések szurkolóinak leghűségesebb csoportja nagyon készült az FTC-Spect- rum újabb bajnoki címének megünneplésére. Több száz zöld és fehér léggömb, számtalan hosszú csillagszóró díszítette a tévékamerákkal szemközti lelátót. Zöld és fehér kartonlapok várták a drukkereket a jobb oldali szektorban, a B-közép helyén, az első sorban pedig szétosztották a betűket: Ferencváros bajnokcsapat. Szabályos forgatókönyv készült a meccs előtti, alatti és utáni teendőkről. Hatalmas ováció fogadta a melegíteni érkező ferencvárosi lányokat. Az egyik kapu mögé kifüggesztett jókora lepedő azt tudatta mindenkivel, hogy 100%-os bajnokságot nyer a Fradi. Ez a hazai kispályás bajnokságok közel négy évtizedes történetében egyedül a Vasasnak sikerült, igaz, csupán 22 mérkőzésből. Az FTC-Spectrum viszont a harmincadik győzelméhez készülődött. Az áldozati bárány szerepe a Békéscsabának jutott. A nézőtéren csinos lányok Jägermeistert hordoztak nagy tálcákon, apró műanyagkupicákban. A pályán pedig amerikai módra egyenként szólította a két csapat játékosait a műsorvezetőnek is kiváló Pados István szakosztályvezető. A már említett kartonlapokat egyszerre emelgették a B-közép tagjai, és bizony impozáns látványt nyújtott a lelátónak ez a része. Pádár Ildi már a tizenkilencedik másodpercben belőtte a Fradi első gólját, amit ugyan még kiegyenlítettek a viharsarkiak, ám ekkor volt utoljára döntetlen az állás. Kökényék csak annyit adtak ki magukból, amennyi a biztos vezetéshez feltétlenül szükséges volt. Bár a csabaiak nagyon akartak, erőfeszítéseik csupán azt eredményezték, hogy sokáig mindössze három-négy gól volt a Fradi előnye. A szünet után sem változott a játék képe, és a nagy kedvvel játszó Farkas Ági tíz hetesgólja mellé hétszer akcióból is betalált a vendégek Verhetetlen hetes Egy remek hetes cselekedete lesz eme helyre - eszperente nyelven - vetve. S ez nem mese! E kecses hetes, cserehelyen szellemesen eszes mesterrel s jeles cserehetessel, fedett teremben rendszeresen ketrecbe helyezett egy kerekded egyedet. Nyert s nyert egyre-egyre. Ellenfelek ellene berzenkedhettek, remeghettek s rebeghettek: „Ne tedd ezt velem te remek hetes.1' De feleslegesen, mert ezek heten nem kegyelmeztek. S nyertek. Ezek heten nyertek keleten Debrecenben, Mecsekben s „ezer helyen", de nem vesztettek egyszer sem. (Nekem szerencse eme cselekedet, mert megjelenhet eme jegyzetem.) „Gyerekek ne legyetek telhetetlenek, ez lehetetlen, nyerjenek s ne vesszenek egyszer sem! - mekegte egy ember. De nem, ellenfelek esde- kelhettek, vezekelhettek s keresztet vethettek, ezek heten nem engedtek. Nyertek. Nem keveset. S eleget-e? Ez megfejthetetlen. E kedves hetes rengetegszer helyezett ketrecbe kerekded egyedet. Ellenfelek esetleg felelgettek? Lehet, de legfeljebb eggyel kevesebbszer feleselhetett e „szemtelen", mert e lelkes s becses hetes engesztelhetetlen lett s ez ellen se vesztett. Nyert! S eme verhetetlen fekete sereg nem egyszer nevetve tette ezt. Ezek heten e versenyben egyetlenegyszer sem vesztve szerepeltek. „Ember e szeretve-szeretett hetesednek, cserehelyen egy szellemes mesternek s egy jeles cserehetesnek, ez este lesz egy meccse s ezen szerezhetnek neked kellemes perceket. S e meccsre vehetsz egy jegyet.” - mekegte Ede. „Ez remek. Megyek s veszek. Ellenfelek lesz nektek melegetek este rendesen! Szerelmetes hetesem, Te kedvencem, egyetlenem, e meccsen se vesszetek. Nyerjetek! - felelte Endre. Ellenben - nem ezen - ellenfelek, mert szenvedtek eleget esetleg epe- kedtek „Ez legyen vesztetek”. De nem, ezek heten nem vesztettek, mert ezek heten verhetetlenek. S melyek ezek heten? E meccsen nyertesek. S mert rebegtem eleget, befejezem versemet. FTC-Spectrum—Békéscsaba: 32-25. Eme helyre ezeket lejegyezte: Schiller Zsolt kapujába. Az utolsó negyedórában kicsit megrázták magukat a lányok, és pillanatok alatt tízre nőtt a különbség. Bár a végén ez hétre csökkent (32—25), ez éppúgy nem izgatta a publikumot, mint amikor a félidő elején két gólra feljött a Csaba, vagy fradistát állítottak ki a bírók. A szurkolók pillanatnyi megállás nélkül, végig énekeltek, buzdították a csapatot, és már az első percben a hármas sípszót várták. S amikor ez megtörtént, a koreográfia szerint elsötétült a csarnok, és csak a meccs előtt szétosztott csillagszórók világítottak. Majd a nép elénekelte a Himnuszt, és az immár kétszeres bajnokcsapat tagjai átvették az aranyérmeket. Külön köszöntötték a születésnapját ünneplő csupa szív kapust, a csapatkapitány Fiedler Adriennt, aki minden bizonnyal ezen a mérkőzésen őrizte utoljára a Fradi hálóját. Társai a levegőbe dobálták, majd nemsokára követte őt a Mester, Németh András. A népszerű Saga három év alatt Eu- rópa-hírű együttest kovácsolt össze a Népligetben, méltán ünnepelte őt is a közönség. A közönség időközben betódult a játéktérre, literszámra folyt a pezsgő, énekelt, vonatozott mindenki. És még nem volt vége. A B-közép az öltöző ablaka alá vonult, és többször is egyenként hívta ki kedvenceit az erkélyre. Felharsant a „Reszkess, Hypo!” kiáltás is, utalva a következő BEK-sorozatra. Május 22-én este villamoson, metrón, buszon tényleg azt beszélte már az egész város: (ismét) bajnok lett a Ferencváros! (margay)
