Fradi újság (1995)
1995 ősz / 8. szám
10 A KELETI LÉGIÓ F RADI ÚJSÁG Amióta felhúzták a képzeletbeli sorompót, az „átkosban” volt „keleti blokk” országaiból valósággal özönlenek Magyarországra a futballisták. Vannak, akik egy zsíros nyugati szerződés reményében, csak ugródeszkaként szegődnek el a mi kis NB I- ünkbe, de olyanok is akadnak, akik már hazánkban is megtalálják a számításukat. A Ferencvárosban jelenleg négy - politikai értelembe véve - keletebbről érkező labdarúgó szerepel, a három jugoszláv játékos, Goran Kopu- novics, Zoran Kuntics és Dejan Milo- vanovics, valamint az orosz születésű, ám ukrán állampolgár Szegej Kuznyecov. Őket faggattuk egy kicsit, hogy miért jöttek el pont ide futballozni, mik a jövőbeni terveik, s egyáltalán, hogyan érzik magukat nálunk, illetve a Fradiban?... Milyen első osztályú klubokban játszottatok odahaza, s eljutottatok-e valamilyen korosztályos válogatottságig? Szergej Kuznyecov. Hét évet futballoztam a Metalliszt Harkovban, majd három évet töltöttem a Csernomorec Odesszában. Egyszeres orosz kupagyőztesnek vallhatom magam. Négy és fél évvel ezelőtt jöttem a Fradiba, és egy féléves kihagyástól eltekintve - a Kamazhoz igazoltam - azóta itt vagyok. Annak idején az orosz ifi- és olimpiai válogatottnak is tagja lehettem. Dejan Milovanovics. A szabadkai Spartacusban játszottam kerek öt esztendőn keresztül. Zoran Kuntics: Szintén a Spartacusban kezdtem, aztán leigazolt az újvidéki Vojvodina, a bajnokságban a bronzérem volt a legjobb eredményünk. Engem is többször meghívtak hazám ifi- és olimpiai válogatottjába. De egy kis időre a koreai Posco Atoms játékosa is voltam, onnan kerültem Magyarországra, előbb Kecskemétre, majd a Parmalat- hoz, végül ide az Üllői útra. Goran Kopunovics. Dejannal és Zoránnál én is a Spartacusban futballoztam, azt megelőzően pedig Kikindán játszottam.-Miért éreztetek úgy, hogy mindenképpen el kell jönnötök hazulról? Hiszen az orosz futball jóval előbbre jár, de a jugoszláv sem rosszabb a miénknél. Nem tekintitek visszalépésnek, hogy éppen Magyarországra szerződtetek? Sz. K: Az orosz futball valóban gyorsabb, a labarúgók fizikálisán felkészültebbek. Az az igazság, hogy egy nyugati csapathoz szerettem volna kerülni, s úgy gondoltam, a Fradiból talán könnyebb lesz. Nem sikerült, de 32 éves fejjel már nem is tervezem a továbblépést. D. M.: Dolgozni jöttem Magyarországra. Be kell valljam, elsősorban a pénz motivált, amikor aláírtam a megállapodást. Ám most már kifejezetten örülök, hogy éppen a Ferencvároshoz hívtak. Szerintem mindez nem visszalépés a számomra, sőt... Z. K:. A magyar lányok a legszebbek. .. Persze az is számított egy kicsit, hogy odahaza nincs pénz a futballban, az embargó agyonnyomta a sportágat. Nem véletlen, hogy a jugoszláv játékosok szinte menekülnek a külföldi csapatokhoz. G. K: Én is megélhetésem miatt jöttem el hazulról, gondolnom kellett a családomra is...- Mit tudtatok vagy hallottatok a Fradiról, mielőtt ideszerződtetek az Üllői útra? Sz. K.\ A Fradi híre hozzánk is elért, Albert Flóriánról és Nyilasi Tiborról már korában is hallottam. Szívesen húztam magamra először a zöld-fehér mezt. D. M:. Tudtam, hogy a Fradi többszörös bajnok, s hogy a legnagyobb klub Magyarországon. A tévén láttam már a maiakat is, így Simon Tibiék nem voltak teljesen idegenek számomra, amikor először találkoztunk. Z. K: Kecskeméten laktam, akkor már én is láttam a csapat néhány mérkőzését. Aztán ugye egyszer, még parmalatosként játszottam is a Fradi stadionjában, biztos arra a meccsre is emlékeznek a szurkolók... Két gólt lőttem. Már akkor is feltűnt, hogy milyen nagyszerű az Üllői út légköre, s mekkora közönség buzdítja a fiúkat. Ja, és még valami: Higgyék el, az a 3-2 tényleg nem volt bunda! G. K: Azt már régóta tudom, hogy a Fradi milyen jelentős múlttal, csodás hagyományokkal rendelkezik. A játékosok közül inkább a korábbi generációk klasszisairól hallottam, például Albert Flóriánról.- Melyik volt a legemlékezetesebb mérkőzésetek zöld-fehérben? Sz. K.: Oh, hál’ istennek elég sok volt, nehéz választani. Talán a tavaszi, Debrecen elleni 3-3. Az én egyenlítő fejesgólom után lehettünk biztosak abban, hogy megnyertük a bajnokságot. D. M:. Boldog vagyok, hogy a zürichi, Grasshoppers elleni meccsen magam is pályára léphettem. Óriási diadal volt az a 3- 0. A bajnoki találkozók közül azért emlékszem legszívesebben a Csepel elleni rangadóra, mert gólt fejeltem. Z. K:. Biztos sokan azt hiszik, hogy most a brüsszeli BEK-se- lejtezőre gondolok, pedig nem... Az Anderlecht elleni visz- szavágó után nagyobb és teljesebb örömet éreztem, hiszen akkor fejeztük be azt a munkát, amit Brüsszelben csak elkezdtünk, bejutottunk a Bajnokok Ligájába. G: K: Az Üllői úti BEK-selej- tező visszavágó, melyen 1—1 -es döntetlenre végeztünk az Ander- lechttel. Aligha kell ecsetelnem, miért...- Véleményetek szerint milyenek a magyarországi életkörülmények? Sz. K:. A szocializmus létezésekor Jugoszlávia után egyértelműen Magyarországon volt a legjobb az élet. Csodálatos itt minden, gyönyörű ez az ország. Csak azt nem értem, hogy amikor az életszínvonal egyre csak nő, akkor miért süllyed egyre mélyebbre a futball színvonala? D. M.: Egyszerűen fogalmazva: Magyarországon minden jobb, mint otthon. Z. K.: Nagyon tetszik az itteni emberek kulturáltsága. Ilyen életkörülmények között életem végéig kibírnám. Dél-Koreából azért jöttem el, mert nem éreztem jól magam. G. K.: Kiskoromban is állandóan Szegedre jártunk át vásárolni. A magyarok mentalitása igancsak közel áll a miénkhez. Budapest pedig egyenesen a világ egyik legcsodálatosabb városa. Örülök, hogy itt élhetek, s ezt a Fradinak köszönhetem.- Milyen körülmények között éltek itt, Budapesten? Sz. K.: Bérelek egy lakást a Nyugati pályaudvar közelében. Komfortos, világos lakás, a gyerekek is kitűnően érzik magukat. D. M.: Zoránnál lakunk Budán, a II. kerületben. Szép a lakásunk. Z. K:. Csendes környék, nagyon tetszik minden, abszolút elégedett vagyok a körülményekkel. G. K:. Én a Krisztinavárosban lakom, szimpatikus, kellemes környezetben.- Mivel töltitek a szabadidőtöket, ha éppen nincs edzés és Polg B\nkRe Polgári Bajm^Rt.
