Fradi újság (1995)
1995 ősz / 4. szám
4 FRADI ÚJSÁG Fradi-futballsikerek a tengerentúlon Amerikából jöttünk Magyar sportolók ritkán jutnak el az Egyesült Államokba. A labdarúgók pedig még az átlagnál is ritkábban, hiszen a mi togalmaink szerinti futball - a soccer - nem tartozik a legkedveltebb sportok közé - legalábbis egyelőre. A Ferencváros 14 év alatti labdarúgóinak a nyáron megadatott, hogy a tengerentúlon népszerűsítsék ezt a játékot, no, és egy kicsit Magyarországot is. Áz útról a fiúk mesterével, az ismert neveló'edzővel, Kaszás Pállal beszélgettünk.- Hogyan jutott el a kis Fradi az óceán túlpartjára?-Bizonyára sokan tudják, hogy az egykori kitűnő ferencvárosi labdarúgó, Juhász István San Diegóban él. Pista a télen megemlítette, hogy náluk minden évben rendeznek egy nagyon magas színvonalú utánpótlástornát, amelyen tizenegy és tizenkilenc év közötti srácok lépnek pályára. Aztán később szóltak, hogy tizennégy alattiak utazzanak, mert akkor a házigazdák állják a szállás és az étkezés költségeit.- Kikből állt a csapat?-Négy olyan csapatunk volt, amelyben 1982. augusztus 1. és 1983. augusztus 1. között gyerekek játszottak. Többségük három-négy éve a Fradiban focizott. Közülük válogattam ki május végén, június elején azt a tizenhat fiút, akikkel a jövőben is együtt fogok dolgozni. Július közepén az alábbi társaság szállt repülőre: Szrenka Attila, Demeter János, Fiadobás Balázs, Balogh István, Szamir, Florváth Áron, Szűcs Gergely, Lévai Csaba, Korponai Csaba, Kiszely Attila, Orbán Gábor, Nagy Gábor, Szakács Gergő, Farkas Ádám, Petróczi Róbert, Kovács Gergő. Hat felnőtt utazott velük, Vincze Géza, Hámori József, dr. Bódy Gábor, Kubatov Márk, dr. Túrái Gábor és jómagam.- Először New Jersey környékén edzőtáboroztunk, kirándultunk, és egy mérkőzést is játszottunk. Itt a helyi magyar klub segített bennünket a szállás és az étkezés ügyében. Megnéztük New York nevezetességeit és a Niagara-vízesést is. Ezután átrepültünk a kontinensnyi ország másik végébe, Los Angelesbe. Útközben tiszta volt az idő, így csodálatos látványban volt részünk a Grand Canyon telett.-Kaliforniában mivel teltek a napok?- Pasadenában, Los Angeles elővárosában laktunk. Futottunk a tengerparti homokban, edzettünk, és természetesen itt is megismerkedtünk a híres helyekkel. Jártunk Dis- neylandban és Hollywoodban is, valamint a Great America nevű szupervidámparkban. A San Diegó-i torna három napon át reggel tői esti tartott.- Milyen körülmények között zajlottak a mérkőzések?- A meccseket a Surf Club kupájáért játszottuk, és ennek a klubnak a területén alakították ki a pályákat. Ezt a hatalmas füves placcot többféle sportágra lehet használni. A futball- pályákat egy hét alatt építették fel, és a torna után már szét is szedték. A kitűnő minőségű tizenhat pályán a különböző korosztályokban több száz csapat játszott, az amerikaiak mellett német, holland, angol és japán együttesek is. Idehaza nem is sejtjük, milyen óriási bázisa van a fiatalok körében a soccernek, és én a látottak alapján biztos vagyok benne, hogy tíz év múlva komolyan kell majd számolni az Egyesült Államok labdarúgásával.- Hogyan sikerült a torna a Fradi számára?-Az első napon három, azután pedig napi két-két mérkőzést játszottunk. A meccsek kétszer huszonöt percig tartottak. Egészen a döntőig minden összecsapást megnyertünk. A fináléban döntetlenre végeztünk, de tizenegyesekkel a mi srácaink győztek. Egy hatalmas kupát hozhattunk haza, és minden játékos kapott érmet.-Az út azonban ezzel még nem ért véget.- Innen San Francisco egyik elővárosába, San Fremanthba repültünk. Itt Horváth György segített bennünket. Az edzések mellett részt vettünk egy nemzetközi tornán. A mi korosztályunkban két hatos csoportban küzdöttek a csapatok. A hazaiakon kívül dél-amerikai ellenfeleink is voltak. A döntőben egy uruguay-i gárdát vertek meg a fiúk négy-egyre. Játékosaink egy-egy kis kupát nyertek.- Melyek voltak az amerikai út legfontosabb tanulságai?- Az amerikai életstílus a játékban is megmutatkozik. Nyugodtak a pályán a srácok, de gyorsak és határozottak. A vereség nem töri le őket, a meccs náluk a hármas sípszóig tart csupán. Nagyon egyszerűen, céltudatosan játsszák a futballt. A vezetők mindent megtesznek, hogy tanuljanak. Minden nem amerikai csapatot alaposan megnéztek, videóra felvették az edzéseket, mérkőzéseket. A körülmények pedig egészen elképesztőek. Minden iskolában füves pályán gyakorolhatnak a gyerekek, és tanítják a sportágat nekik. Bizony, mint utánpótlásedző, némi irigységgel töltöttek el a látottak. Említésre méltó még, hogy minden ház falán van egy kosárlabdapalánk, így akkor játszanak a srácok, amikor csak akarnak.- Milyenek a dél-amerikai és a japán gyerekek?- Egyénileg nagyon jól képzettek, de fegyelmezetlenek, szervezetlenek. Ez utóbbiak miatt elmaradnak az észak-amerikai csapatoktól. A japánoknál sok az angol edző, fegyelmezetten fociznak. Am hiába ügyesek, termetre kicsik már ebben a korban is a többiekhez képest, és emiatt hátrányban vannak.- Jövőre is indul a Fradi ezeken a tornákon?-A Surf Cupra mindenképpen visszavárnak bennünket, az utazási költséget viszont magunknak kell előteremtenünk. Most a szükséges pénz negyedét a szülők fizették, közel a felét az FTC utánpótlásszakága, a többit pedig a szponzorok. Jövőre egyébként egy másik csapatunk indul, ha meglesz rá a fedezet. Margay Sándor Pankráció lett a kézilabda Rothermel Anna visszanéz Nem túlzás kijelenteni, hogy Rothermel Annának a kézilabda jelenti az életét. Ma már nyugdíjas, de férje, Elek Gyula az FTC kézilabda-szakosztályát vezeti, fiúk, Gábor pedig a Pemü SE-ben próbál szülei nyomdokába lépni. Harminc évvel ezelőtt a Németországban lebonyolított világbajnokságon aranyérmet nyert a magyar válogatott, melynek a kapuját Rothermel Anna őrizte. Az 1965-ös világbajnokság újonca már nagymama, ezért miközben az emlékeiről mesélt, fél szemmel az alvó unokáját figyelte.- Betegségem miatt nehezemre esik a lelátón végigülni a mérkőzéseket, de a televíziós közvetítéseket megnézem - magyarázza szinte mentegetődzve Rothermel Anna. - A gyors és kemény küzdelmek miatt ma már egy kicsit pankrációnak hatnak a mérkőzések. Borzasztóan sajnálom, hogy eltűnt a játékosság.- Harminc évvel ezelőtt mivel sikerült a mezőny fölé kerekedniük?- Török Bódog szövetség kapitány megfiatalította a válogatottat. Én is így válhattam kerettaggá. A formálódó együttessel naponta három edzést tartottunk. Nagyszerű erőállapotban voltunk, emellett rengeteg támadásvariációt gyakoroltunk. És nagyon untuk már, hogy csak a szomszédos baráti országokba utazhattunk. Például olyan sokat jártunk Romábiába, hogy azt is észrevettük, ha egy utcanevet megváltoztattak Bukarestben. Talán mondanom sem kell, milyen csábító lehetőség volt, hogy kijussunk NSZK-ba a vébére.- Nem tartottak attól, hogy a Szovjetunió politikai okokból történt visszalépése után nem vehetnek részt a vében?- Dehogynem, ugyanis még a pályaudvaron sem tudtuk, hogy elutazhatunk-e a világbajnokságra. Először Győrig vonatoztunk, gondoltuk, ott majd eldől, mi lesz. Hosszas telefonálgatás után üzenetet kaptunk, továbbutazhatunk Hegyeshalomig. Hasonló közjáték játsódott le a határállomáson, majd Bécsben, sőt még NSZK-ban is. A Csehszlovákia elleni mérkőzésünk előtt mindössze két órával kaptuk az utasítást, hogy nem kell bojkottálni, s pályára léphetünk a vébén. A hír hallatán olyan felszabadultan játszottunk, hogy 7-4-re legyőztük a szomszéd ország válogatottját. Ezután már meg sem álltunk a döntőig. . - A hatvanas évek közepén még bitumenes, illetve salakos pályákon zajlottak a mérkőzések. Nem voltak azok veszélyesek?- Szerencsés vagyok, mert sohasem szenvedtem komolyabb sérülést a játék hevében. Inkább az volt a probléma, hogy ősszel, a latyakos pályákon játszott mérkőzések idővel megviselték a szervezetemet. Ennek következménye a porckorongbetegségem, ami sűrűn ágynak dönt.- Technikailag mindent tudnak a lányok, amit bizonyít, hogy két magyar együttes is az első helyen végzett nemzetközi kupák döntőiben. Amennyiben sikerül csapattá érnie a válogatottnak, akkor még a tavalyi Európa-bajnokságnát is szebb sikert ünnepelhetünk idén decemberben. Kassai János (Új Magyarország) adidas I adidas a van ti aianti Kis csapatunk a nagy Niagaránál
