Fradi újság (1995)
1995 tavasz / 5. szám
11 FRADI ÚJSÁG Kezében a Fradi utánpótlás Igazán nem túlzás, ha azt állítjuk, Vincze Géza fél életét a Ferencvárosra áldozta. A szakember ugyanis a napokban, pontosabban április 21- én töltötte be ötvenedik életévét, annak pedig éppen huszonöt esztendeje, hogy a zöld-íehér klubhoz került.- Hogy is volt? Egyáltalán, milyen minőségben lettél a klub alkalmazottja annak idején?- kérdeztük az ünnepeltet.- Huszonöt éves voltam, amikor elvégeztem a TF szakedzőit. Az akkori elnökhelyettes, Som Ferenc hívott a Fradihoz, én meg boldogan jöttem.- Már akkoriban is edzős- ködtél?- Aktív labdarúgóként a Dalnoki-féle tartalékcsapatig jutottam, sajnos az első gárdában csak barátságos mérkőzésen szerepeltem. így is olyan játékosokkal játszhattam együtt, mint Németh Miki, Szőke Laci, Rákosi Gyula, No- vák Dezső, Mucha Józsi, a későbbiekben pedig a fiatal Nyilasi Tibi és Takács Laci. Ám közben már a serdülő IV-et és az előkészítő csoportot is én edzettem. 1974-ben neveztek ki az ifi I edzőjévé, ezzel párhuzamosan az utánpótlás- szakágvezetői teendőket is én láttáméi. Azt hiszem, az akkoriban honos sportiskolái rendszeren belül modellértékű példát teremtettünk az utánpótlásnevelés területén.- Azóta egy rövid, hároméves iraki kitérőtől, valamint egy 14 hónapos első csapatnál eltöltött időszaktól eltekintve végig te irányítottad a teljes ferencvárosi utánpótlást. Kik azok a játékosok, akikre a leginkább büszke vagy?- Három korszakra, a 70- es, a ’80-as és a ’90-es évekre bontanám az itteni működésemet. Az első időszakban talán szegény Zsiborás Gabi, Koch Robi, Tepszics Ignác, Kékesi Rezső, Mészöly Pali és Ru- bold Peti, a tartalékok jelenlegi edzője vitték a legtöbbre a pályán. De nem is lehet teljes ez a felsorolás, úgyhogy elnézést kérek, ha valakikről véletlenül megfeledkezem.- Aztán jöttek a '80-as évek...- Igen, onnan Szeilert, Ba- loghot, Fischert, Répásit, az ifi Európa-bajnok Deákot és Limpergert emelném ki elsősorban.- Több mint egy éven keresztül, 1983-85-ig az első csapat vezető edzőjeként ülhettél le a kispadra. Működésedet azóta is vitatják, hiszen a te irányításoddal a 12. helyen végzett a Fradi, viszont valóban abban az évben raktad le - már csak játékosállomány tekintetében is - a későbbi gárda alapjait.- Éppen ezért többekkel ellentétben cseppet sem ítélem kudarcnak az akkori ténykedésemet. Nyilasi és Szokolai abban az évben szerződött tőlünk, külföldre a szakosztályon belül mély válságot éltünk át. Komoly fiatalítást hajtottunk végre a keretben, miközben semmilyen feltételt nem teremtettek meg a számunkra a nyugodt munkához. Végig hadakoznom kellett a vezetéssel, a visszahúzó erők fel is emésztették az energiáimat. Vagyis minden összejött, hogy ne lehessen csapatot építeni. Ráadásul emlékszem, hétszer kaptunk ki balszerencsés körülmények között 1—0- ra. Mégis, az akkori együttesben tizenegy későbbi standard élvonalbeli játékos kapott helyet, sőt, közülük hatan a válogatottban is megállták a helyüket.- Szerinted ha akkor maradhatsz a kispadon, már korábban kijöttek volna abból a csapatból a jobb eredmények?-Valószínű, de ma már kár ezen rágódni. Mások fejezték be az általam megkezdett munkát, én meg visszatértem az utánpótláshoz.- Ahol is tulajdonképpen ott folytathattad, ahol pár évvel ezelőtt abbahagytad. Ott és akkor már minden feltétel adott volt?- Néhány átalakítás után azt hiszem, mostanra alakult ki végleg egy jól működő szakosztályi modell. A háttér maximálisan biztosított, ez elsősorban Szívós István és Albert Flórián érdeme, de újabb lendületet kaptunk azzal is, hogy az első csapatnál Novák Dezső, a tartalékgárdánál pedig Rubold Peti is maximálisan partnernek tekint. Ahogy az elnök úr is fogalmazott, a Népligetben egy „Zöld Sziget” honos, ahol a magyar futball országosan aggasztó helyzetében üdítő kivételként igenis létezik komoly szakmai színvonalú utánpótlásnevelés. Már ennek a műhelymunkának az eredménye, hogy napjainkban is saját nevelésű, fiatal játékosok, mint Szekeres, Hrutka, Zavadszky is állandó kezdőember az első csapatban, feltéve, ha egészségesek. Lisztes Krisztiánról már nem is szólva, akit már most, tizenévesen is a leendő klasszisok között jegyeznek Európában.- Per pillanat hány csapatot irányítasz a szakosztályban?- Huszonhárom együttes tartozik hozzám, ami hozzávetőleg nyolcszáz gyermeket jelent. Biztos vagyok benne, hogy ez egyedülálló idehaza. S ezeknek a fiataloknak valóban megteremtjük a lehetőséget, hogy képességeik szerint kiválasztódhassanak. Mert ez a lényeg, hogy akiben ott lapul a tehetsége, az élhessen is vele!- A mai palánták között felfedeztél újabb meghatározó tehetségeket?- Lisztesek azért nem születnek minden évben, ahhoz jókora adag szerencse is szükségeltetik. De bízom benne, hogy a mai kicsik közül is jónéhányan eljutnak a ferenc- város nagycsapatáig.- Mire vagy a legbüszkébb, amit immáron két és fél évtizedes tevékenységed alatt elértél?- Pontos számot nem tudok mondani, de kb. 60 NB I- es futballista nőtt föl az irányításommal, s 14-en a válogatott címeres mezét is magukra húzhatták. Engem a szakmában nevelőedzőként tartanak számon, s úgy érzem, ez nem egy rossz arány. Különösen akkor, ha a szakma e területéről valósággal menekülnek az emberek, az érvényesülési és anyagi gondok miatt.- Tényleg, te meg tudsz abból élni, hogy utánpótlásvonalon dolgozol?- Igen! Főleg úgy, hogy egyetemi végzettségeimnek megfelelően (ELTE pszichológia, valamint a TF szakedzői) rengeteg szakmai előadást tartok. No és az sem mellékes, hogy két és fél nyelven beszélek, angolul és franciául kifejezetten jól, de arabul sem adhatnának el.- Mit kívánnál leginkább a félévszázadik születésnapodra? Vagy inkább úgy fogalmaznék, mit szeretnél még elérni a jövőben?- Minden edző álma, hogy reflektorfénybe kerüljön, egy igazi megmérettetés során kifejthesse valódi képességeit. Úgy érzem, egyelőre nem vagyok teljesen kihasználva, nem kapacitálnak kellőképp. Vannak még olyan szabad energiáim, amivel többet tudnék segíteni az egyesületemen. Ezen kívül nagyon fáj, hogy sokan és sokszor félreértettek a múltban, s azt szeretném, ha ezen is mindany- nyian felül tudnánk emelkedni. A jövőben csak és kizárólag arra vágyom, hogy - szakmai vonalon - addig dolgozhassak, amíg meglelem az örömöm a munkában, és természetesen sikerélmények is lesznek.- Úgy legyen, s boldog születésnapot kívánunkI naszály
