Fradi újság (1995)

1995 tavasz / 5. szám

9 FRADI ÚJSÁG Az FTC-Ybl Tervező bajnoki férfi tekecsapatának edzője öt esz­tendeje Botházy Ferenc. A 47 éves szakember fiatalabb éveiben sportlövő országos bajnok volt, és huszonhét éves koráig csak hírből ismerte a tekét. 1974-ben egy vidéki útról ha­zatérve kollégája vitte le a Tüker- pályára, amely egy pincében volt. Akkor fogott először tekegolyót a kezébe, és nagyon megtetszett ne­ki a játék. Mivel mindig, minden­ben szeretett versenyezni, úgy döntött, komolyabb barátságot köt a tekével. Munkahelyéhez legkö­zelebb a Bp. Hőerőmű pályája volt, ezért ott lett igazolt játékos, és az NB lll-ban gurított. Edzője a korábban a Ferencvárosban spor­toló Harcz Árpád volt, és irányítá­sával a csapat felkerült az NB II- be. Botházy ekkor át akart jönni a Fradiba, ám klubja nem adta ki. Végül a BKV Előréhez került, és 1980-tól öt évet játszott a közle­kedésieknél. Többször nyert csa­patbajnoki címet, és tagja volt a Duna Kupát elhódító együttesnek. Egyéniben 1982-ben, párosban 1984-ben szerzett bajnoki ara­nyérmet. Pályafutásának emlékezetes éve volt 1985: végre a Fradi játé­kosa lehetett! Utolsó bajnoki mér­kőzését 1990 decemberében ját­szotta az első csapatban. Ezután kérték fel az élvonalbeli férfiegyüt­tes edzéseinek vezetésére. Egy ezüst- és három bronzérem után az idén a dobogó legfelső fokára vezényelte fiait. Magához a játék­hoz sem lett hűtlen, hiszen oszlo­pos tagja a zöld- fehérek tarta­lékcsapatának. YBL MIKLÓS 1052 Bp., Bécsi út 1. Tel.: 117-2475, 118-5988. Telefax: 117-2241 Felfelé a lejtőn TEKEARANY tizenhárom év után Bencze János, Csányi Béla, Holczer László, Horváth József, Kiss István, Matiszlovics Tibor, Sütő László. Szabó Sándor, Rákos József, Klak János, Hergéth Zoltán, Mol­nár Csaba, Mocsinka Árpád, Szabó György, Fazekas Béla. A két névsort tizennégy év vá­lasztja el egymástól. 1981-ben nyert magyar csapatbajnoki cí­met az első társaság, míg a má­sodik az idén. A tizenhárom szűk esztendő után kiharcolt elsőségről a baj­nokcsapat edzőjével, Botházy Ferenccel beszélgettünk.- Miben volt más ez az idény, mint 1991-től bárme­lyik?- Évekkel ezelőtt az utolsó mérkőzésen, Sopronban elég lett volna nekünk egy döntetlen is az aranyéremhez, ám nagy balsze­rencsével kikaptunk. Ez a kudarc aztán sokáig éreztette a hatását, és a lelki teher minden fontos mérkőzésen agyonnyomta a csa­patot. Ez a görcs akkor oldódott fel, amikor a mostani alapsza­kaszt százszázalékos teljesít­ménnyel megnyertük. Akkor vég­re elhitték a játékosok, hogy igenis képesek a bajnoki győze­lemre.- Ritkán sikerül olyan jól összeválogatni egy csapat­ba a fiatalabb és az idősebb játékosokat, mint most a Fradiban.- Ez a jó utánpótlás-nevelés­nek köszönhető. Ugyanis az első felnőtt idényét játszó Hergéth Zoli töretlenül fejlődött az utóbbi években, és most érett játékot láthattunk tőle. A rájátszás előtt két mérkőzéssel játéklehetőséget kapott ifista, Mocsinka Árpi pá­lyacsúccsal mutatkozott be, és meghatározó egyéniséggé vált. A többiek hozták a szokásos for­májukat. Ki kell emelnem Szabó Sanyit, aki igazi vezére volt a csapatnak, minden fontos meccsen nagyszerű eredményt ért el. Szólni kell Szabó Gyuriról is, aki bárhol másutt kulcsember lehetne, de a többiek jó játéka miatt csak kevésszer kapott lehe­tőséget. Ennek ellenére nagyon jól segítette a csapatmunkát.- Az új fiúkkal elégedett voltál?- Két helyen változott a kere­tünk. Az ifjúsági világbajnok Fe­hér László munkahelyváltozás miatt Szegedre igazolt, míg Fe­kete Mátyás a BKV Előréhez tá­vozott. Hozzánk került viszont a magyar tekézés egyik kiemelkedő alakja, Rákos József - legutóbb a BKV Előrében játszott -, vala­mint Szolnokról Klak János. Mindketten beváltották a hozzá­juk fűzött reményeket.- Mikor érezted úgy, hogy megvan a bajnoki cím?- Az alapszakasz megnyerése után mindannyian tudtuk, hogy ezt az aranyérmet már csak mi veszíthetjük el. Biztosak voltunk abban, hogy ha olyan akarattal, hozzáállással készülünk és ját­szunk, mint addig, akkor mi le­szünk a bajnokok.- A rájátszás első fordu­lójában csak második lett a Fradi...- Az a szegedi kisiklás alapo­san fejbevágta a fiúkat. Olyan el­szántságot váltott ki belőlük, hogy a következő körben a nagy rivális BKV Előre csarnokában pályacsúccsal, a második helye­zettre több mint százhatvan fát verve végeztek az élen. Az utolsó, negyedik forduló előtt már akko­ra volt az előnyünk, hogy már egy biztonsági játékkal is bajno­kok lehettünk volna. A fiúk azon­ban a Lejtő utcai hazai pályán nem bízták a véletlenre a dolgot, és kétszázötvennégy fával meg­előzve a BKV-t, megnyerték ezt a kört is.- Anyagilag mit jelent magyar bajnoknak lenni?- A játékosok többsége mun­ka mellett tekézik. Az aranyére­mért kaptak valamit, de ez más labdajátékokhoz viszonyítva ele­nyésző. Nagyon sokat köszönhe­tünk a szponzorainknak, akik nélkül nem juthattunk volna idá­ig. Szeretném kiemelni az Ybl Miklós Tervező Szövetkezetét és az Avantit.- Októberben Bécsben rendezik a bajnokcsapatok tornáját, a Világ Kupát. Mi­re lehet képes ott a Fradi?- Ausztriában más a pályák borítása, mi pedig évek óta nem játszottunk a szomszéd ország­ban, ezért szeretnénk több felké­szülési mérkőzést vívni náluk. Bízom benne, hogy sikerül bejut­nunk a legjobb négy közé, és ott már bármi megtörténhet. Akár még az is, hogy mi leszünk az el­sők...-A rang kötelez, vagyis a bajnoki cím után bajnoki címnek kell következnie...-Mi is így gondoljuk. Remél­hetőleg együtt marad ez a társa­ság, és akkor nem is lehet más célunk, mint az ismétlés. Az utóbbi években egyre jobb lett az utánpótlásunk, és a legeredmé­nyesebb ifistákat szeretnénk ko­molyabb munkára fogni a töret­len fejlődésük érdekében. A most befejeződött idény azt igazolta, hogy jó úton járunk, és nem aka­runk letérni róla a jövőben sem. M. S. avanti

Next

/
Oldalképek
Tartalom