Fradi újság (1995)
1995 tavasz / 4. szám
3 FRADI ÚJSÁG „A fiukat tüzelte a visszavágás vágya,r egyáltalán nem is tudott edzeni. így Nea- goe, Albert, Keller és Nagy Zsolt sem végezhetett teljes értékű munkát. Lisztes és Hrutka olimpai válogatott-beli kötelezettségeik miatt voltak távol. Ehhez még hozzávehetjük, hogy akkoriban kezdődött meg Simon és Telek bírósági tárgyalása is. Emlékszem, azon a napon összesen hat játékossal gyakoroltunk. Tehát igazán nem állíthatom, hogy ez a felkészülés zökkenő- mentesre sikerült, de nagyjából mindazt végrehajtottuk, amit elterveztünk. Éreztetted a játékosokkal, hogy minden bizonnyal sorsdöntő, „hatpontos" találkozót vívnak majd a Megyeri úton? Hiszen amelyik csapat nyerni tud, hatalmas lépést tesz a bajnoki cím felé...- Semmiképpen nem szerettem volna túllihegni a meccs jelentőségét. Tény, hogy rangadót játszottunk, tény, hogy győzelmünkkel valóban egy apró lépéselőnyre tettünk szert az UTE-val szemben, de nagyon sok van még hátra. Ebben a bajnoki pontozásos rendszerben három pont előny egyetlen forduló után nullára olvadhat.- Tavaly ősszel ugyanolyan sima kilencven percnek lehettünk tanúi az Üllői úton, mint most Újpesten, csak éppen ellenkező előjellel.- A fiúkat tüzelte a visszavágás Kísért a történelem... Nem is olyan rég, úgy három évvel ezelőtt szintén felfokozott várakozás előzött meg egy mérkőzést, amelyen a Zöld Sasok 2-0-ra verték legfőbb vetély- társukat idegenben, a zsúfolt Bozsik- Stadionban. Azzal a győzelemmel a Ferencváros átvette a vezetést a bajnoki táblázaton a Kispesttől, s egészen a pontvadászat végéig már ki sem engedte a kezéből. Most a Megyeri úton került sor a csúcsderbyre, ezúttal az első fordulótól kezdve élen álló Újpest volt a Fradi ellenfele. Majdnem zsúfolásig telt ház előtt, csodás hangulatban játszottak a csapatok. Az eredmény ismert, a tabella élén meg ugyanúgy helycsere történt, mint három esztendővel ezelőtt. Vagyis... Hogyan készült a gárda erre az összecsapásra? - kérdeztük Novak Dezsőtől, a Zöld Sasok vezető edzőjétől.- A válogatott Svájc elleni Eb-se- lejtezője miatt a rangadó előtt két hét állt rendelkezésünkre. A lélegzetvételnyi szünet jól jött, bár elsősorban a fizikális felkészítéssel kellett foglalkoznunk. Jó néhány játékos ugyanis sérülten dolgozott, vagy vágya azért a rosszemlékű 0-3-ért. Ha nem is kamatostul, de törlesztették az adósságot. Jobban felszívták magukat, mint eddig bármikor az idei bajnokság során.- Milyen taktikát tartottál üdvözítőnek, ami a jelek szerint tökéletesen be is vált?- Mivel már egy döntetlennel is elégedettek lettünk volna, a fő hangsúlyt a védekezésre fektettük. A védősor ennek megfelelően végig szilárd maradt, nagyszerűen szűkítették le a bekkek a területet, amitől az újpestiek összjátéka nem is lehetett folyamatos. De az is az igazsághoz tartozik, hogy ez az UTE már korántsem nyújtott olyan támadójátékot, amit ősszel annyian megcsodáltak. Arra, hogy végig mi irányítjuk majd a mérkőzést, végképp nem számítottam, persze cseppet sem bánom, hogy így alakult.- Mikor érezted úgy, hogy ezt a három pontot már nem veszítheti el a csapat?- A második gólunk után már minden eldőlt. Szerencsére korán jött az első találat is, így a lilák futhattak az eredmény után, amit mi ki is tudtunk használni. Azt hiszem, nem túlzók, ha azt mondom, mindenben felülmúltuk ellenfelünket.- Nyilván sokat számított az a hangulat, amely a lelátókon uralkodott.- Ez így igaz. Csodás volt a közönség, mindegyik pályára lépő játékosnak meghatározó élményt jelenthetett ez a millió. Nem is vitás, ha a Fradi-szurkolókat csak ki kell szolgálnunk lelkesedéssel, akarattal és főleg szép gólokkal, nagyon, de nagyon hálásak tudnak lenni.- Túljutottunk hát hát a csúcs- rangadón, mely után a Ferencváros került a tabella élére. Sokan már lefutottnak vélik ezt a bajnokságot, s már most kiosztanák az aranyérmet a zöld-fehéreknek.- Mi azonban egy pillanatra sem lazíthatunk, nem bíztuk el magunkat. Állítom, most jön csak a neheze! Rengeteg látszatra könnyű mérkőzés előtt állunk, amelyeket most már kötelező hoznunk, különben az UTE és a Kispest is vérszemet kaphat. ígérem, nem ebből élünk majd hetekig, hogy győztünk Újpesten. Ezt egyszerűen nem engedhetnénk meg magunknak! naszály A zöld torreádor ledöfte a lila bikát... Az előzetes várakozások ellenére a zsúfolásig telt házhoz azért jó néhány gombostűnyi hibádzott, s jegyeket még közvetlenül a kezdés előtt is árultak, de honi bajnoki találkozón régóta nem biztatták a kedvenceket ilyen sokan, mintegy huszonötezren a lelátón. Igazi meccshangulat uralkodott a stadionban, ahol ezúttal még a szokásos ráhangolódás („Lila Majmok!” - „Zöld Majmok!”) sem tűnt túlzottan fülsértőnek. A gyepre vonuló játékosokat az egyik oldalon egy hatalmas, vagy a fél kapu mögötti szektort beterítő lila „Hajrá Újpest!" feliratú zászló, a zöld-fehér oldalon pedig megannyi görögtűz, petárda, levegőben kúszó papírcsík, és természetesen óriási ováció fogadta. A hazaiak megsegítésére ígért ezer Fiorentina drukker nem érkezett meg, a nem fővárosi UTE-hívek közül csupán az ecseriek és az esztergomiak adtak jelzést magukról, egy-egy transzparans formájában. (A 7. percben Lisztes indította a bal szélen Kellert, aki 15 méterről, éles szögből kapura zúdított, a labda a meglepett Praj mellett, a kapufát érintve, a rövid saroknál vágódott a hálóba - 0-1.) A vezető gól után zöld színű füstfelhő terjengett a Fradi B közép előtti területen. Amikor az eloszlott, egymásba gubancolódó, önfeledten ünneplő tömeg tárult a szemünk elé. Az egyik tréfás kedvű, lelkes fiatalember egy felfújt guminőt tartott a magasba, bár a ferencvárosi szurkolók örömét aligha lehetett volna bármivel is fokozni. Illetve... (A 22. percben Fe/eA- szabadrúgását Neagoe fejelte középre, Lisztes pedig az elé pattanó labdát kapásból, 25 méterről a jobb alsó sarokba bombázta - 0-2.) Az örömittas „Játszik a Fradi!” rigmusra az újpestiek becsületére legyen mondva a „Hajrá Lilák!” sem halkult el, legalábbis ekkor még nem. Bár a túloldalon kezdeményezett, Mexikóból ismert nézőtéri hullámok a lilába öltözött szektoroknál rendszerint elcsitultak. Szünet után az ultraviola tábor tagjai ismét fantáziadús mutatvánnyal rukkoltak elő. Talán emlékeznek, ősszel az Üllői úton kartonlapokból összeállított Európa-emb- lémával sikerült kedveskedniük ve- télytársaiknak. Ezúttal mintegy kétezer fémesszínű alufóliával bevont lapocskát emeltek a fejük fölé, s mindezt alulról hat görögtűzfáklyá- val világították meg. Valóban káprázatos látvány volt, ámbátor az újpesti játékosokat ez sem dobta fel túlságosan. Mert csakhamar a zöld árral megtöltött oldalon kezdődhetett újabb pirotechnikai bemutató. (A 67. percben Albert egy csel után, Füzesi lábai között a labdát átpasszolva indította Pálingot, aki 16 méterről Praj mellett a kapu bal alsó sarkába gurított - 0-3.) Az utolsó negyedórában már a fél stadion a bikaviadalokról ismert „Öllé, öllé!" kiáltással üdvözölte mindegyik ferencvárosi labdaérintést, ünnepelvén, hogy a zöld torreádor- a vártnál lényegesen könnyebben- ledöfte a lila bikát. Felzúgott a „Bajnokcsapat! Bajnokcsapat!" is, hisz a helycsere megtörtént a táblázaton, ebben a bajnokságban az UTE először szorult le az élről. A hazai szurkolók szép lassan szállingóztak hazafelé, többen le is maradtak a mérkőzés számukra egyetlen pozitív momentumáról. (A 90. percben Egressy szöglete után Kozma az ötös sarkáról a hálóba vágta a labdát -1-3.) A lefújás után a győzelemtől mámoros ferencvárosi focisták egymásba karolva táncoltak, hason csúszkáltak az őket éltető közönség előtt.
