Fradi újság (1995)
1995 tavasz / 3. szám
3 FRADI ÚJSÁG Szép reményekkel készülhet az idei megmérettetésekre a magyar olimpiai labdarúgóválogatott. E sorok megjelenéséig két csoportselejtezőjéből két győzelmet arattak fiataljaink, idehaza épp az Üllői úton a kontinens szűk élvonalához tartozó Törökországot fektették kétvállra, míg általános meglepetésre (a nagyválogatottal ellentétben) Svédországban is nyerni tudtak 1-0-ra. Dunai Antal szakvezető a Ferencvárosból három játékosnak szavazott bizalmat. Hrutka János, Lisztes Krisztián és Zavadszky Gábor is reménykedhet abban, hogy jövőre az atlantai ötkarikás játékokon is felölt- heti a címeres mezt. Megkértük őket, meséljék el, mit jelent számukra, hogy tagjai lehetnek ennek a sokra hivatott olimpiai gárdának, s eddig milyen élményekkel lettek gazdagabbak, mióta ott szerepelnek. Hrutka János- Engem már akkor is beválogattak, amikor ennek a csapatnak a magja kialakult. Régebben a különböző korosztályos válogatottakban már legalább az együttes fele együtt játszott. Vagyis lassan törzsgárdatagnak számítok. Úgy érzem, sok esztendő elteltével most állt össze igazán ez az évjárat. Mindig nagy öröm, ha találkozunk, az pedig külön boldogság, hogy eddig kifejezetten jól szerepeltünk. Sajnos Svédországban nem léphettem pályára, mert a meccs előtti éjszaka magas lázzal küszködtem, így abból a csodás sikerből kimaradtam. Ez azért fájt duplán, mert aznap Forrai távollétében én viselhettem volna a csapatkapitányi karszalagot. De sebaj, az a fő, hogy nyertünk, holott mindnyájan nagyon tartottunk attól a kilencven perctől. Rendkívül nehéz lesz kiharcolni az olimpiai döntőbe való kijutást, hiszen a nyolc európai csoportgyőztesből mindössze öt lép tovább. S hogy mennyire meg kell majd ezért szenvednünk, az a felkészülés mérkőzéseken is egyértelműen kiderült. A németektől sima vereséget szenvedtünk, s a sokkal kevésbé jegyzett lettektől is ki tudtunk kapni. Fiabár én is amondó vagyok, inkább a főpróbákat bukjuk el, ha az előadások sikerülnek, nem lehet baj. Flogy odakint mit érhetünk el, ha valóban kijutunk? Ha ezeket az akadályokat is vesszük, ott már minden lehet. De ez még nagyon messze van. Lisztes Krisztián- Mivel egy kicsit fiatalabb vagyok ennél a korosztálynál, nem játszottam túl sokszor együtt a többiekkel. Ennek ellenére teljesen zökkenőmentes volt a beilleszkedésem, mivel régóta jól ismerem a srácokat. Először akkor léptem pályára, amikor Szombathelyen 1-0-ra megvertük a szlovénokat. Aztán következett egy kis szünet, legközelebb csak a svédek elleni idegenbeli selejtezőre hívott meg Dunai Antal. Fantasztikus siker volt az az 1-0-ás győzelem, aki ott volt láthatta, főleg az első félidőben akár több gólt is lőhettünk volna. Pedig ez a svéd csapat nagy tekintélyt vívott ki magának azzal, hogy előzőleg a szintén esélyes svájciakat idegenben verték 5-0- ra... A gólom igen szerencsés körülmények között született, egy védő rosszul adott haza, elcsíptem a labdát, már csak a kapust kellett kicseleznem, s az üres kapuba gurítottam. Játszottam legutóbb a lettek ellen is. Az az igazság, hogy nem véletlenül kaptunk ki. A meccs előtt egykedvűen üldögéltünk az öltözőben, aztán a bemelegítést is ki-ki maga végezte, pedig máskor együtt szoktuk. Szóval látszott, hogy nincs bennünk az a tűz, elszántság, bizonyítási vágy, ami egy tétmérkőzést megelőző percekben mindig jellemző volt ránk. Kikaptunk, amikor magasan a lett válogatottat tartottuk az eddigi leggyengébb ellenfelünknek. A tanulságokat levonva túl kell lépni a Népstadionban történteken, s akkor legközelebb nem érhet bennünket ilyen fájdalmas kudarc. Következik két hazai selejtező, ha mindkétszer nyerni tudunk, óriási előnyre tehetünk szert a vetélytársakkal szemben. Sokan kérdezik, hogy nem ér- zem-e visszalépésnek az olimpiai válogatottban való szereplést, mikor már a felnőtt nemzeti tizenegyben is pályára léphettem korábban. Nos, fel sem merült bennem, hogy visszautasítsam Dunai Antal invitálását. Van még időm, ha az ötkarikás együttesben van szükség rám, akkor szívesen játszom ott is. Zavadszky Gábor- Számomra egyelőre csak percek jutottak az olimpiai csapat mérkőzésein, de természetesen így is óriási megtiszteltetésnek veszem, hogy Dunai Antal egyáltalán számít rám. A törökök ellen még csak a cserepadon ücsörögtem, a győri Herc- zeg játszott a posztomon. A svédek elleni meglepő sikerből, és nem sokkal előtte a németek elleni 0-3- as kudarcból azonban már kivehettem a részem. Nagyon jó hangulat uralkodik az öltözőben, nem véletlenül, hiszen már ifikorunk óta játszunk együtt. Az meg nekünk, Fradi-játékosoknak jó, hogy „hazai környezetben", a Népligetben edzőtáborozunk a fontosabb mérkőzések előtt. Abszolút négyesélyes ez a csoport, hiszen közel azonos játékerőt képviselünk a svéd, a svájci és a török csapattal. Ha a soron következő két itthoni találkozón nyerünk, óriási lépést tehetnénk a csoportelsőség felé. Persze, még akkor sem biztos, hogy ott lehetünk Atlantában. Ha a továbbiakban nyoma sem lesz a lettek elleni meccs előtt tapasztalt nagyképűségnek, fejben mindenki úgy felkészül a feladatokra, ahogy kell, s ahogy korábban az eddigi két selejtezőn, teljesíthetjük céljainkat. Nagyon bízom benne, hogy így lesz. Mindent megteszek, hogy sikerüljön. n. gy. YBL MIKLÓS TERVEZŐ SZÖVETKEZET 1052 Budapest, Bécsi u. 1. 117-2475, 118-5988 Ötkarikás f reménységek Zavadszky és Hrutka
