Fradi újság (1995)
1995 ősz / 8. szám
R OLLING STONES-i hangerővel szólt a zene a Ferencváros-Real Madrid mérkőzés előtt és után, valamint a találkozó szünetében az Üllői úton, ám a nézők nem a slágerekre, hanem ifjabb Albert Flórián góljára mondták: ez az igazi muzsika! A világszám persze az lett volna, ha az FTC - amely az utolsó negyedóra kezdetéig vezetett - legyőzi extra- klasszis vetélytársát, ám az 1-1-nek is örülni kell (mi az hogy!). Egyrészt azért, mert az FTC tizedannyi időt sem töltött az ellenfél térfelén, mint amennyit a saját tizenhatosánál volt kénytelen lejátszani, s főként azért, mert - a minden tekintetben tagadhatatlan Real-fölény ellenére - a zöld-fehérek nagy szívvel bebizonyították, hogy a kisebbek sem mindig törpék az óriások között. A Ferencvárosnak jelenleg négy pontja van; több, mint az Aalborgnak, a Blackburnnek, a Grasshoppersnek, a Glasgow Rangersnek, és ugyanannyi, mint a Steauának. A Bajnokok Ligája tizenhatos mezőnyében tehát a legkevésbé sem kell szégyenkezni az eddigi teljesítmény miatt, kiváltképp, ha figyelembe vesszük a hazai labdarúgás általános helyzetét. Erre gondolva nem - de mennyire nem! - utolsó dolog, hogy nem a magyar részvevő az utolsó... Nem is az első, az biztos, ám hosszabb távon miként konkurálhatna egy honi együttes a Juventusszal, az Ajaxszal, a Real Madriddal?! Annál csodálatosabb, hogy Bajnokok Ligája- történeti tény marad: volt egy Ferencváros- Real Madrid találkozó 1995 novemberében, amelyen a IX. kerületi együttest nem tudta felülmúlni a nevezetes „királyi gárda”. Adózzunk tisztelettel az áldozatos Üllői úti pontmentőszolgálatnak! Egyúttal emelkedetten tekintsünk körbe a kontinensen, mivel a zöld-fehérek jóvoltából (decemberig legalábbis) futball-Európában vagyunk... íiií «II* GRASSHOPPERS AJAX AMSTERDAM REAL MADRID BAJNOKOK LIGAJABA JUTOTT CSAPATA
