Fradi újság (1995)
1995 ősz / 4. szám
6 A játék szomorú... (...de közvetíteni kell!) Ötven éve... Az első olyan FTC-Vasas mérkőzés amelyről rádióközvetítést adott, öt évtizeddel ezelőtt volt. Eltalálták - a mikrofonnál Szepesi György állt! íme a korabeli híradás: „A vasárnapra kitűzött Ferenc- város-Vasas Karácsonyi serleg-döntőről az általánosan megnyilvánvaló érdeklődésre való tekintettel a rádió hangképeket ad. A II. félidő részleteinek közvetítését a rádió 21.10 órai adásában sugározza. A közvetítést vezeti: Szepesi György, a rádió sportriportere.” Évtizedeken át legendás „Gól” kiáltása számunkra ekkor kezdődött a 4-1-es Fradi-sikert hozó rangadón, Sárosi, Sípos és Mike nevét kétszer is gólszerzőként konferálhatta. A „búcsúmeccs” a közelmúltban volt - ahol maradéktalanul csak egy „játékost”, Szepesi Györgyöt dicsérte a magyar futballtársadalom. A Fradi Újságban köszöntésül Fábián István szép írását és Molnár Dani versét gondoltuk... Megfogadtam szerda délután: ha már korábban lemaradtam a Szepesi Györgyöt köszöntők népes sorából, utólag talán inkább érdemes a meccsről, a játékról írni. Legfeljebb közben felvenni az egész közvetítést a rádióból, odasorakoztatni a házi archívumba, és egyszer majd csendesebb időkben újra meghallgatni. Mivel a hazai futballtársadalom ennyire régen értett egyet abban, hogy a siófoki magyarizraeli a mi szempontunkból egyenesen siralmas volt, utólag úgy gondoltam: mégiscsak emlékezetes volt ez a szerda este, mert Szepesi Gyuri azzá tette! Ne tűnjék bizalmaskodónak a „gyu- rizás”, magam is elég régen ismerem és mintha tegnap történt volna, hogy 1974 kora őszén mellette didereghettem a Békéscsaba első pesti bajnokiján a Fáy utcában. És amikor a szünetben „elindult" a közvetítés, kérte, segítsek bemutatni ezt a szökés, vékony dongájú, 22-es mezben játszó előrés fiút, Pásztor Jóskát, mert a magyar foci nagy tehetsége. Azt akkor és azóta sem volt idő elmondani, hogy én is az immár csak Mister Mikrofonnak becézett Szepesi György által szerettem meg a sportot. Ötvennégyben az egyik Békéscsaba közeli vasúti őrházban laktunk, ott hallgattam a világbajnoki döntőt, a szolgálati telefonra kötve (!) a rádióhangot. Az egyik lehetek azon százak, ezrek közül, akinek tanácsot adott, mitévő legyen, ha mikrofon közelébe segíti a szerencséje. Atyaisten! Csaknem ötven évet állt a pálya szélén. Legutóbb 1978-ban, az argentínai vébén, az emlékezetes 2-1-es vereséggel végződő meccsen közvetített élőben (akkor történetesen ült) és aki akkor is, most is őt hallgatta, megerősítheti: mintha tegnap történt volna... Milyen remek volt ez a 90 perc vele, még azt is elfeledtette, hogy továbbra sincs magyar válogatott. Hogy is írták régebben az újságokban a tudósítások végén? A mezőny legjobbja... nos, ő volt a legjobb, aki a legtöbbet teljesítette, momentán 73 évesen. Ő persze azon kesergett, hogy mégiscsak szomorú ez a siófoki este. Ezúttal is talált időt arra, hogy a labda útját követve is elmondja: „Miért van ez a Márton gyerek itthon csapat nélkül, hiszen a legjobban játszik...”, hogy „bármi lesz is az eredmény, amilyen kemény edzést tartottak tegnap az izraeliek, ilyet én hazánkban vendégeskedő válogatottól ötven év alatt nem láttam...” Amikor megjegyezte, még nem nagyon vettük komolyan, s még csak 0-0 volt. Igaz, mégsem véletlen, hogy a bolgárokat és a franciákat is megleckéztették Berkovitzék. Sajnos, hiába mondta neki Molnár Dani, hogy „Gyurikám, nyugodtan vágjál közbe, ha úgy érzed, gól rúgunk", kikaptunk, még gólt se rúgtunk. A „fiúk" a közvetlen kollegák - Novotny Zoltán, Vass István Zoltán, Radnóti László, Molnár Dániel, Török László és Deák Horváth Péter - azért nem véletlen pedzegették a meccs utáni „ráadásbeszélgetésben" a Petőfi rádióban, hátha mégis jobb lenne egy magyarosztrákon búcsúzni, ha most el is hangzott a jubiláns szájából: „Elbúcsúzom végleg a mikrofontól... elnézést kérek, hogy semmi örömet szerezni nem tudtam ezzel a közvetítéssel." Gondold meg, Gyuri! Különben is, azt az egyet nagyon sajnálják a tisztelők, őshallgatók és rajongók, hogy szerda este nem úgy konferáltak be, mint annak idején évtizedekig. „Beszél Szepesi György.” Legalább ezt is korrigálni lehetne, meg aztán hátha jövő áprilisig valamivel jobb csapatunk lesz. Addig is köszöntsön ez a vers, amit a legköltőibb lelkű kolléga. Molnár Dani írt, a nagy alkalomból: Egy téli délután, tán még tűz helyett is jó e hang Ahol a fürge penge cseng, ahol a bombagól a rang Ahol a vádli megfeszül, vagy reng ugyan, de áll a léc A ring a balhorogra vár és hallatán megáll az ész Ahol a Béka Róma réme s rimánkodunk, gyerünk, gyerünk! S a fodrozó hullámokon könnyel telik meg két szemünk A Parti-féle óda jód a sebre, gyógyír, hogyha fáj S varázserődre hangszerel, nyitott a színarany szeráj Dömötöré a gól talán, a tokiói hajnalon Ha sisteregve jő a hang, ma is kábultan hallgatom Benére rím a molto bene, fortissimója Farkasé Szepesi ajkán szól a gól és lendül a kéz az ég felé A kéz ma sajnos lenn pihen, de hangja most is mint az álom S mondja a fájó vereség mellett: csak szobrom és virágom nem találom Fábián István Göncz Árpád köztársasági elnök dr. Szepesi Györgynek öt évtizedes rádiós és sportriporteri tevékenysége elismeréseként a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét (Polgári Tagozat) adta át. Akkor amikor ifjú szurkolóink egy csoportja korábban azt kiabálta - a tavaszi Nagykanizsa elleni meccsen, hogy NB II Nyugati-csoport - célozván a kiesésre, nos bizonyára nem tudták, hogy volt egykoron NB I Nyugati-csoport is! Méghozzá a Fradi játszott ott... Minderről lapunk következő számába, a Sárosiéktól-Simonékig összeállításban részletesen is olvashatnak. ISÁROSIÉKTÓL—SIMON ÉKIG Az FTC NB l-es mérkőzései 1935-1995 2. rész ^^^^^^^^^^^^^^^RADIFUTBALLMÚZEUM AJÁNDÉKKIADVÁNYA • SZERKESZTETTE:
