Fradi újság (1995)
1995 ősz / 4. szám
3 Ferencváros: Jó estél Európa! Különleges bravúr után először van magyar résztvevője a Bajnokok Ligájának D I Bégen kláttam a zöld arénában olyan fehér arcokat, mint szerda délután, két órával a BEK-visszavágó kezdete előtt. A kőkemény Simonra nézve a hajdani Zorán-sláger, a Fehér sziklák, míg Havasi Mihály szakosztálymenedzser tekintetéről - nőmén est omen - a havasi lejtők jutottak az ember eszébe. A máskor mindig a jókedvtől kicsattanó ferencvárosi krónikás, Nagy Béla ugyancsak sápadtan kínálta fel mindenkinek a kezében olva- dozó Fradi-nápolyit, mondván: „Egy falatot sem tudok lenyelni." Hiába, ekkora tétért magyar futballcsapat egy évtizede nem játszott... De nem voltak valami vidámak a belgák sem. Egyrészt, ugye, az FTC bravúros brüsszeli diadala (1-0) töltötte el őket szorongással, másrészt az, hogy élénken emlékeztek rá: legutóbbi tíz BEK-mérkőzésük egyikét sem tudták megnyerni (eddig utolsó győzelmüket 1994. március 2- án, a Porto elleni 1-0 alkalmával érték el a lilák a bajnokok tornáján). Mondani sem kell: az Üllői úton minden hazai szurkoló abban reménykedett, hogy ezúttal sem szakad meg az Anderlecht szokatlan sorozata... Erre az első negyedóra alapján minden esély megvolt, mert az FTC - akár csak a belgiumi találkozón - tetszetősebben adogatott, bár gólhelyzetet a két brüsszeli hús, Nyilas és Kuntics néhány szellemes megoldása ellenére sem tudott kialakítani. Igaz, a gól nélküli döntetlen ezúttal tökéletes eredmény volt... Ám tizenöt perc múltán attól kellett tartani, hogy nem marad 0-0 az állás, mivel a belga együttes agresszívebbé vált, és fenyegető felvonulást tartott a Ferencváros térfelén. Úgy tetszett, ez bizony korántsem üres demonstráció, ám Kuznyecov két esetben is szenzációs szereléssel gátolta meg Versavelí a már-már elkerülhetetlennek látszó gólszerzésben, míg Crasson hiába bízott benne, hogy a skót Mottramnem lesz skót, a mérkőzés bírája nem ítélt tizenegyest az „előretolt jobbhátvéd” elbukása nyomán. Aztán - belga fölény ide vagy oda - a vendégek a 35. és a 40. percben is úgy néztek Kopuno- vics után, hogy alighanem lemondtak a továbbjutásról. Előbb Kuntics nagyvonalú átadását vehette át magányosan a csatár, de lövését De Wilde kapus látványos mozdulattá kiütötte, majd a belgák által rendre „elfelejtett” játékos a félpályától vezethette a háló felé a labdát, ám valódi rúgás helyett - túlzottan is nemes szívvel - hazaadott. A második félidő elején viszont a jótétlélek Kopunovics jó- vátett mindent. Az 51. percben újból az FTC szerb támadói játszottak össze - nem hiába futballoztak együtt már öt évvel ezelőtt, Szabadkán is -, s elegáns kombinációjuk végén Kopunovics a labdát a hálóba, a Ferencvárost és szurkolóit pedig a mennyekbe emelte (1-0). Ilyen közel magyar együttes még nem volt a Bajnokok Ligájához, annál távolibbnak tűnt azonban a találkozó vége. Az FTC most már saját akaratából húzódott vissza a kapuja elé, de az örökös védekezésre talán még a Nationale Ne- derlanden sem kötne életbiztosítást. Fiabár a csereként beállt Nagyeqy ízben a félvonalnál elvette a labdát a belgáktól, ám a legkevésbé sem mutatkozott az önzetlenség bajnokának, pedig ha a tizenhatosnál továbbpasszol az átadást könyörögve kérő Kun- ticshoz... Hogy ez mekkora mulasztás volt, az kiváltképp igazolódott a következő, azaz a 64. percben. Ekkor Telek, aki egy órán át a legmegbízhatóbb házfelügyelő alaposságával süprögetett, elálmodozott az ötös közelében, és De Bilde váratlanul kinyitotta az addig hét lakattal őrzött ferencvárosi kaput (1-1). A hajrában aztán folytonos ostromállapot alakult ki a Ferencváros tizenhatosa környékén, miközben a mindinkább fáradó zöld-fehér csapatban időnként csak a közönség, valamint a Zetterberg, majd De Bilde lövését egyaránt ámulatba ejtő bravúrral hárító Hajdú tartotta a lelket. Végül is sikerült kihúzni a csodálatosan értékes 1—1 -gyei, így megtörtént az, ami korábban sohasem: a magyar BEK-résztvevő bekerült a Bajnokok Ligájába. Kuznyecov a lefújás után a kezdőkörben letérdelt, és imádkozni kezdett. No, igen, magyar csapat az európai elitben; istenem, de szép... Ferencváros: Hajdú - Simon, Telek, Kuznyecov-Páling, Nyilas, Lisztes, Vincze (Za- vadszky, 73. p.), Kecskés - Kopunovics (Nagy, 59. p.), Kuntics. Anderlecht: De Wilde - Crasson (Haagdoren, 58. p.), Grün, Doll, Babayaro - Karagi- annis (Bosman, 86. p.), Walem, Versavel (Zetterberg, 58. p.), Boffin - Preko, De Bilde Gól: Kopunovics (51. p.), De Bilde (64. p.). Hegyi Iván (Népszabadság) Hegyi Iván, Simon Tibor és Arató András az emlékezetes mérkőzés előtt
