Fradi újság (1995)

1995 ősz / 3. szám

Csak a győztes gólt láttam volna! Albert Flórián a torinói döntőről és a három évtizeddel korábbi, felejthetetlen sorozatról 30 ÉV MÚLTÁN - MIKROFONNAL ALBERT FLÓRIÁN DR. FENYVESI MÁTÉ A „Császár"... Hetven ötször játszott a nemzeti együttesben, 1967-ben Aranylabdát nyert, volt világ- és Európa-válogatott, va­lamint az öreg kontinens futball- követe Brazíliában, a Flamengú meghívására Rióban töltött két hét alkalmával. A Ferencváros színeiben négyszeres bajnok, egyszeres MNK-győztes és há­romszoros hazai gólkirály - va­lamint VVK-nyertes 1965-ben. A történet most erről szól...- Ennyi csodálatos siker kö­zött hova helyezi a Vásárvárosok Kupája-elsőséget?- A legmagasabb polcra. Ugyanoda, mint például az 1959- es, 4-3-mal zárult ma­gyar-nyugatnémet meccset, vagy az 1966-os világbajnoksá­gon játszott, 3-1-es magyar­brazil mérkőzést. Sőt...- Lehet itt még sőt?- Lehet. Tudniillik oly sok­szor álltunk az igazi diadal kapu­jában, és máskor sehogysem tudtunk átlépni rajta. így volt ez 1960- ben, a római olimpián, amelyen bronzérmet nyertünk; így történt 1962-ben, Chilében, ahol a világbajnokság negyed­döntőjében hallatlanul peches találkozón kaptunk ki 1-0-ra a csehszlovákoktól; aztán szintén nüanszokon múlt, hogy 1964- ben, az Európa-bajnokságon nem játszhattunk az aranyére­mért, hiszen az elődöntőben hosszabbítás után vesztettünk 2- 1-re a házigazda spanyolokkal szemben... De a WK-döntőn végre valóra váltottuk a reményt, noha azon a mérkőzésen nem mi voltunk a favoritok.- Az a klasszikus Ferencváros esélytelenül lépett volna a pályá­ra?- Ne túlozzunk: nem teljesen, hiszen a hatvanas esztendőkben klubszinten is felvettük a ver­senyt Európával. Az MTK 1964- ben KEK-, a Ferencváros és az Újpest 1968-ban, valamint 1969-ben VVK-, illetve EVK-fi- nalista volt, tehát abban az évti­zedben - az 1965-ös szereplé­sünket is ideszámítva - négyszer jutott magyar csapat a kontinens kupadöntőibe, a KK-ról már nem is beszélve. Csakhogy a szóban forgó VVK-döntő egyetlen mér­kőzésből állt, és azt Torinóban rendezték. Érthető, ha Európa in­kább a Juventus győzelmére tip­pelt.- Azért sikerült otthonossá tenni az idegen környezetet...- Nem is képzeli, mennyire! A találkozó után úgy ünnepelt ben­nünket az olasz közönség, mint­ha hazai publikum előtt nyertünk volna. A nézőknek egyébként na­gyobb szerencséjük volt, mint nekem, ők ugyanis látták a gólt.- Tessék?- Megmagyarázom. Novák Dezső felém ívelte a labdát, de miközben felugrottam fejelni, az olasz középhátvéd nagyot lökött rajtam. A földön fekve visszanéz­tem Dienstre, a svájci játékveze­tőre, és tizenegyest követeltem, ám a bíró csodálkozva válaszolt, hogy mit akar, gól volt! Amíg én büntetőt reklamáltam, Fenyvesi Máté mögöttem befejelte a lab­dát. Egész pályafutásomat tekint­ve ez az egyetlen elmaradt tizen­egyes, amely után köszönetét mondtam a játékvezetőnek, hogy nem adta meg...- Torinóban egy meccs volt, korábban viszont háromszor is három mérkőzést játszott a Fe­rencváros a továbbjutásért!- Akkoriben nem számítottak az idegenben elért gólok, így a Wiener SC-vel, a Bilbaóval és a Manchester Uniteddel is tripláz­tunk. Meg kell mondani: nem kis szerencsével. Azt ugyanis min­dig sorsolással döntötték el, hogy melyik csapat lehet a pálya- választó a harmadik találkozón. Mindannyiszor a Budapest cédu­lát emelték ki a kalapból... So­sem felejtem, a Manchester elle­ni elődöntő második meccsét követően Gulyás Gyulát, a nép­szerű rádióriportért kérték fel a húzásra. Nem akarta vállalni, de miután mégis ráállt, és nem für- dött be, örömében ruhástul bele- ugrott a Népstadion öltözőjének medencéjébe...- Torinóban volt uszoda?- Arra már nem emlékszem; valószínűleg azért nem, mert sok időnk nem maradt az ünneplésre. A döntőt szerdán játszottuk, és a csapat több tagjának csütörtökön már jelentkeznie kellett Tatán, az edzőtáborban. Merthogy vasár­nap következett a „visszavágó", azaz a magyar-olasz válogatott mérkőzés a Népstadionban. Szép hetünk volt: a címeres mezben is nyertünk 2-1-re, noha az itáliai együttes olyan sztárokat vonulta­tott fel, mint Albertos!, Salvado­ré, Facchetti, Mazzola, Rivera, Riva, míg a mi csapatunkból hi­ányzott Farkas, Mészöly és a töb­bi angyalföldi futballista, mivel a Vasas akkor Közép-európai Ku­pa-döntőt játszott...- Abban az időben nyilván sétabottal, cilinderrel közleke­dtek a magyar játékosok az ut­cán!- Összekever bennünket Nobby Stilesszal, a manchesteri védővel: ő jelent meg így a mér­kőzéseket követő banketteken.- Milyen színű fejfedőt viselt?-A kiesés miatt érthető, hogy feketét. Bár az akkori VVK-divat szerint a zöld állt a legjobban... Hegyi Iván FRADI ÚJSÁG A Ferencvárosi Torna Club lapja. Felelős kiadó: Dr. Szívós István, az FTC ügyvezető elnöke. Felelős szerkesztő: Nagy Béla • Művészeti szerkesztő: Orbán László Fényképek: Pozsonyi Lajos, Magdics László, Fradi fotótár. A kiadvány a PRINTSELF Kft. gondozásában jelent meg. Felelős vezető: Dr. Kassay Árpád aiaiifi avanti

Next

/
Oldalképek
Tartalom