Fradi újság (1995)

1995 ősz / 2. szám

3 FRADI ÚJSÁG Ők írták, mi olvassuk... Örökzöld diadal lehet Csodálatos győzelmet aratott szerda este a Ferencváros. Csodálatosat, mert a BEK-ranglista kilencedik helyezettjét, azaz a nyolc kiemelt - a selejtezőkben nem szereplő - együttes utáni első számú csapatot győzte le, annak otthonában. Csodálatosat, mert úgy nyert a Van den Stock stadionban, hogy nem az ördögi szerencsének köszönhette az 1—0-t; még csak nem is annak, hogy nagy nehezen kibekkelte a találkozót (hozzáteszem, ez sem lett volna szégyen, sőt!); hanem annak, hogy egész egyszerűen - már amennyire egyszerű ez... - jobban játszott Európa-hírű vetélytársánál. Nyilasról olykor Nyilasi jutott az ember eszébe, Albertról a belga televízió sztárriportere a mérkőzés után megjegyezte, hogy meglátszik, ki az édesapja; ami pedig az FTC leghátsó mezőnyjátékosát illeti, számunkra szerdán Brüsszelben nem volt nála érté­kesebb Telek... Csodálatos a siker azért is, mert „Novák Dezső - eskü alatt bizonyítom, ha kell - előre „lejátszotta" a mérkőzést. Igaz, a szerény szakvezető azt nem mondta, hogy minden úgy történik majd, ahogyan ő akarja, csupán csende­sen felvázolta a derbi előtt, hogy miként lehetne (talán-talán...) partnere lenni az Anderlechtnek. Novák egészen különleges formációban, 2—5—1—2-es fel­állásban szerepeltette együttesét, arra építve, hogy középütt csak „tömeges felvonulással" hatástalanítható a brüsszeliek legjobb csapatrésze, az öttagú fedezetsor; továbbá azzal kalkulálva, hogy ha az FTC kizárólag védekezik, akkor még annál is kevesebb esélye marad, mint amennyit a zöldek számára nem túl hízelgő papírforma ígért. Ezért csupán két hátvédet játszatott, Albertet viszont „feltolta" közvetlenül a két csatár mögé. Az elképzelés tökéletesen bevált: az Anderlecht csak nagyon rövid időszakokra tudta beszorítani a Fe­rencvárost, amely a találkozó nagy részét a középpályán, illetve az ellenfél térfelén töltötte. Novák lenne az új „mágus"? Dehogy. Csak itt a példa, hogy nem dumálni kell, hanem meglátni, megszervezni - és persze a játékosoknak megvalósítani - valamit... Csodálatos győzelmet aratott végül - de egyáltalán nem utolsósorban - az FTC azért is, mert reális feltételt teremtett ahhoz, hogy bejusson a Bajnokok Ligája tizenhatos mezőnyébe; így (a mai magyar labdarúgásban oly ritka nem­zetközi bravúron kívül) arra is derűsen gondolhat, hogy esetleg többszörös milliomos egyesület lehet - svájci frankban számolva! A Bajnokok Ligájában futballozni ugyanolyan anyagi, mint amilyen erkölcsi siker... Mindezeket tudva: de nehéz lesz az Üllői úti visszavágó augusztus 23-án! Az viszont tény, hogy régen éreztük magunkat olyan könnyűnek, mint augusztus 9-én, Brüsszelben... Hegyi Iván (Népszabadság) Vasárnaptól várt isznak Méretes Fradi-siker és belga katasztrófa • Újságvásárláskor papír és papír, pénz és hírlap cserél gazdát, auto­matikus mozdulatoktól kísérten. Tegnap mégis isteni jó érzéssel tölt­hette el a brüsszeli standnál újságot vásárló magyart ez a szokványos művelet. Az A Derniere Heure Les Sports vonatkozó lapján ugyanis az állt a lehető legfeketébb és a lehető legnagyobb betűkkel: „Kolosszális katasztrófa". Ezt pedig, ha hiszik, ha nem (jómagam még alig merem) az Anderlecht—Ferencváros labdarúgó BEK-selejtező mérkőzés beszámoló­ja fölé biggyesztették. A zöld-fehérek - méretesebb közhely híján - állí­tom, az elmúlt évek legnagyobb részsikerét érték el az 1-O-ra meg­nyert találkozón. Zoran Kuntics a Fradi legígérete­sebb kontráját váltotta valóra az 56. percben, amikor Lisztes indításából gólt szerzett, és megindítóan szép pillanatokat adott a jelenlévő magya­roknak. A tárgyszerűség kedvéért megjegyzendő, az Anderlecht két al­kalommal is a gólvonalig juttatta a labdát, de nem tovább. Simon, aki talán a legjobb fiziku­mú magyar labdarúgó, nem az ide­gességtől, hanem a teljes kimerült­ségtől remegve szólt a meccs után:- Minden energiámat elhasznál­tam, csak lézengek, de végtelenül boldog vagyok. Mint részsiker, ez a legnagyobb, amit valaha is elértem a Ferencvárossal. Most talán ihatunk egy pohár sört a győzelemre, meg a kalóriák pótlására, ám ígérem, va­sárnaptól vért iszunk,.s nem mara­dunk alul egyetlen lila-fehér csapat­tal szemben sem. Hétfőn az Újpest, két hét múlva újra az Anderlecht le­törésére kell készülnünk! Utóbbi tel­jesülésével már tényleg a legna­gyobb sikerem, sikerünk lenne a Bajnokok Ligájába való jutás. Novák Dezső edző látható öröm­mel, de szokásos visszafogottságá­val válaszolt az újságíró kérdéseire. Elmondta, bravúrnak tartja a belgák megverését, ám szerinte még ez az eredmény is benne volt a pakliban, hiszen ő megelőzően is 50-50 szá­zaléknyi esélyt adott a két együttes­nek. Kollégája, a német Neumann igen fancsali ábrázattal nyilatkozott: „A lehető legborzasztóbb forgatókönyv alapján zajlottak a mérkőzés esemé­nyei, játékosaimat mégsem hibáztat­hatom, a tőlük telhető maximumot adták, csak a gólszerzés nem jött össze nekik." Tény és való, a belga kommentátorok sem a futballistákat marasztalják el, hanem Neumannt, akinek a szemére hányják, hogy az új sztárt, a brazil Reinaldót a díszpá­holyba ültette, s ultima ratióként ja­vasolják neki, adja át másnak az An­derlecht kispadját. Neumann azért még lehet jó ember Belgiumban, ám ehhez a Ferencváros elképzelhetet­len készségessége kell az Üllői úti visszavágón. Ahol, reméljük, marad az eddigi leosztás: a brüsszeliek a csipkét, mi meg őket verjük. Ganczer Gábor (Brüsszel) Csődről írnak a belga lapok Kiküldött munkatársunk jelent Brüsszelből; „A magyar csapatok általában már a játákoskijáróban elvesztet­ték a mérkőzéseket. Meglátták az ellenfelet, és egyszerűen inuk­ba szállt a bátorságuk. Éppen ezért sulykoltam a fiúkba, hogy nem kell elanyátlanodni, nekik is két lábuk van, meg nektek is” - ma­gyarázta az Anderlecht-FTC (0-1) BEK-selejtező után Novák De­zső a Hotel Royal Windsorban. Majd így folytatta: „Ennek ellenére azt mondom, hogy bár megnövekedtek az esélyeink a továbbju­tásra, még ne kiabáljuk magunkat a Bajnokok Ligájába, hátra van ugyanis egy roppant keménynek ígérkező összecsapás.” Mekkorát fordult a világ: a ma­gyar edző beszélhet arról, hogy csa­pata bejuthat a Bajnokok Ligájába. Oda, ahova az európai labdarúgás krémje tartozik. És mindezt teheti úgy, hogy együttese a BEK 9. ki­emeltjét, az Anderlechtet Brüsszel­ben 1-0-ra veri. Pedig a papírforma alapján nem úgy indult az FTC vendégszereplése, hogy itt, egyáltalán... A roppantul elszánt játékosokon és vezetőkön kí­vül talán csak a Grand Place-ra ha­talmas csinnadrattával szerda dél­előtt bevonuló ferencvárosi szurko­lók bíztak a sikerben, illetve inkább a tisztes helytállásban. No jó, az egyik helyi újságos ugyan kijelentette, hogy ez az Anderlecht nem képvisel igazán jelentős játékerőt, valamint a belga sajtó is meglehetősen óvato­san ítélte meg a csapat formáját, de azért a lila-fehérek mégiscsak a bel­ga labdarúgás három legtehetősebb és legjobb együttese közé tartoznak. Hogy mégis borult a papírforma, az persze már egy más kérdés... És - magyar szempontból - annak kö­szönhető, hogy a ferencvárosi játé­kosoknak valóban nem volt tele a nadrágjuk. Mi több, kifejezetten ke­ményen léptek föl, ami nemcsak ab­ban nyilvánul meg, hogy a Van den Stock stadion öltözőjének falitábláját különféle lélekerősítő mondatokkal, így például az „Üllői útiak = pokol"- lal pingálták tele. Hanem főként ab­ban, hogy részint körmükszakadtáig védekeztek. Telek vezérletével, ré­szint pedig aktív támadójátékot mu­tattak be a finompengés Nyilas és Albert dirigálásával. A gólról már nem is beszélve; Lisztes helyzetfel­ismerése és gólpassza a zsenialitás szintjét súrolta, csakúgy, mint Kun­tics kilépése és támadásbefejezése (58. p.). Amit mi hatalmas sikerként, azt a belgák óriási kudarcként könyvelték el. A csütörtök reggeli belga napila­pok katasztrófáról, K. 0.-ról, finan­ciális és szakmai csődről írtak, ami persze nem csoda, hiszen... tovább talán nem is kell ragozni miért. Ez a siker azonban természetesen egyben el is gondolkodtatta az ün­neplő Ferencvárosiakat arról, hogy a szerda esti találkozón nyújtott telje­sítmény elég lesz-e az üdvösséghez. Murányi András (Új Magyarország) Polgári B\nkJRj Polgári BajsfrPj. A brüsszeli sajtópáholyban, balról: Imre Mátyás, Ganczer Gá­bor, Oroshegyi Károly, Hegyi Iván

Next

/
Oldalképek
Tartalom