Fradi újság (1995)
1995 tavasz / 10. szám
3 FRADI ÚJSÁG Novák Dezső két bajnokcsapata 1980-1981 Ülő sor balról: Ebedli, Nyilasi, Szokolai, Pogány, Takács. Középső sor: Major, Murai, Jancsika, Novák Dezső edző, Mucha, Koch, Tepszics. Harmadik sor: Mörtel, Szepessy, Kakas, Hajdú, Zsiborás, Ju- dik, Rab 1994-1995 Első sor balról: Nagy, Lisztes, Albert, Lipcsei, Balogh, Szeiler, Páling, Telek, Szűcs, Keller. Középső sor: Albert Flórián, a labdarúgó-szakosztály alelnöke, Golecz Lajos technikai vezető, Dóra János szertáros, Hajdú József kapusedző, Novák Dezső vezető edző, Mucha József edző, Bodnár József masszőr, Dr. Juhász József főorvos, Havasi Mihály az FTC titkára. Harmadik sor: Bubcsó, Za- vadszky, Szekeres, Kecskés, Hrutka, Kuznyecov, Kopunovics, Neagoe, Simon, Czéh Bajnokcsapat! Bajnokcsapat! „Bajnokcsapat! Bajnokcsapat!" skandálták a pályára özönlött szurkolók az emlékezetes Debrecen elleni 3—3-as döntetlen után. A ferencvárosi játékosok egy röpke öltözőbéli örömtánc után felmentek a teraszra, s onnan köszöntötték az őket ünneplőket. Durrantak a pezsgők, lengtek a sálak, mindenki önfeledten énekelt. Az eufórikus pillanatokban megkérdeztük a csapat tagjait, mivel emelkedett magasan a honi mezőny fölé a Ferencváros, s hogy ki-ki mire emlékszik vissza a legszívesebben ebben az esztendőben? Albert Flórián, középpályás Azok miatt az átkozott sérülések miatt gyakran hiányoztam az együttesből. Összesen 13 mérkőzésen léptem pályára, s csak két gólt szereztem, még ősszel a Vasas és a Vác kapujába találtam be. A társak azonban nagyszerű teljesítménnyel tették vitathatatlanná, jelenleg a Fradi a legjobb magyar csapat. Elsősorban azért tudtuk megnyerni a bajnokságot, mert a nagyobb rangadókat hoztuk, főként az UTE és a Kispest elleni tavaszi meccsekre gondolok. Fantasztikus volt ez az utóbbi öt esztendő itt az Üllői úton, hiszen mindig nyertünk valamit. Mégis az idei sikerek számítanak a legnagyobb bravúrnak, mivel úgy tűnik, a bajnoki cím mellé a Magyar Kupát is megszerezzük. Nagyon boldog vagyok! Balogh Tamás, kapus Könnyebben szereztük meg a bajnoki címet, mint ahogy bárki is gondolhatta volna. Tavasszal ugyan többször álltam a kapuban, mégis inkább az őszi idény második felére emlékszem szívesebben, akkor ugyanis gyakrabban dolgoztattak meg az ellenfelek csatárai. Bár azt a portói 06-ot szívesen feledném... Különösen szép emlék a Nagykanizsán elért 2-0-ás győzelem, ott igazán jól ment a védés, legalább öt ízben nagy bravúrra volt szükségem, hogy ne kapjunk gólt. Nagy kár, hogy a Vasas elleni bakim miatt ismét a kispadra kerültem. Ennek ellenére rendkívül boldog vagyok, hogy immáron kétszeres bajnoknak vallhatom magam.
