Fradi újság (1995)

Különkiadás - 1995. május 31. FTC-Vác

11 FRADI ÚJSÁG megbeszéljétek ezt a problé­mát?- Még nem beszélgettünk el erről, ezért nem tudom az okát, hogy miért nem számít rám. Mindig azt mondja, hogy neki mindenki egyformán fon­tos, hogy a fiatalokat is szem­mel tartja. Engem valószínű­leg a fiatalok közé sorol, ho­lott már 25 éves vagyok. Má­sok ilyen korban már komoly karriert tudhatnak maguk mö­gött.- De majdnem végigját- szottad az őszi szezont...- Szerintem csak amiatt, mert rengetegen küszködtek kisebb-nagyobb sérülésekkel a csapatból. Úgy érzem, olyan meccs nem akadt, amelyik rajtam ment volna el, sőt, né­ha kifejezetten kijött a lépés. Igaz, nyerőembernek sem bi­zonyultam soha. Ettől még nem kellett volna kiszorulnom a kezdőből. Tavasszal meg az első kupameccsen kaptam tíz percet, utána mintha elfelej­tettek volna.- Hogyan tovább?- Idény végén lejár a szer­ződésem. Minden ideköt a Fradihoz, bevallom őszintén, a legszívesebben maradnék. Csakhogy abból nem lehet megélni, hogy az ember szur­kodat a lelátón. Ha nem lesz változás, illetve ha nem tudjuk megbeszélni a problémákat, mindenképpen lépnem kell. Az átigazolási időszak lejárta előtt két élvonalbeli csapat, a Sopron és a BVSC is megke­resett, mivel tudják, itt nem jutok szóhoz. De maradtam, mert nem titkolom, ha ját­szom, ha nem, itt szeretném megünnepelni a fiúkkal a baj­noki címet... Romanek Imre Az eddig megszólaltatott cserejátékosokkal ellentétben Romanek Imre egyáltalán nem csalódott amiatt, hogy a kis- padra került. Sőt, nagyon büszke rá. Igaz, Imre jóval fia­talabb társainál, nem töltötte be a 18. életévét, vagyis még ifikorú.- Budafokról igazoltam a Ferencvárosba, serdülő IV.- ben kezdtem - meséli. - A serdülő l.-ben én lettem a gól­király, tagja voltam minden egyes korosztályos váloga­tottnak. Az ifi l.-ben mind­össze félévet töltöttem el, utá­na, még Kokó idején felkerül­tem a tartalék csapathoz.- Valóban nem rossz aján­lólevél. Hány mérkőzésre irá­nyítottak át a felnőttek közé?- Eddig két találkozón ül­tem a kispadon. A BVSC elle­ni kupameccsre és a Nagyka­nizsa elleni bajnokira hívtak át az első csapat keretéhez.- Hogyan tudtad meg, hogy a nagyokkal készül­hetsz?- Mostani edzőm, Rubold Péter telefonált a lakásomra. Ő már többször is említette, hogy ügyesnek tart, rugdo­som a gólokat, s ha Novák Dezsőnek csatárra lesz szük­sége, elsőként engem ajánl majd a figyelmébe. Azt is tu­dom, hogy Dezső bácsi is régóta figyel.- Nem izgultál picit? Az utóbbi időben ilyen fiatalon csak Lisztes Krisztián jutott ennyire közel a tűzhöz, azóta már bemutatkozott a nagy vá­logatottban és nemsokára Bundesliga-játékosnak vall­hatja magát...- A Kanizsa ellen gondol­tam rá, hátha szóhoz jutok, hi­szen elég sok volt a sérült. De nem bánt, hogy halasztódott a debütálásom, bőven van még időm. Hogy Krisztiánhoz ha­sonló pályát fussanak be, azért sok mindennek össze kellene jönnie.- Melyik a kedvenc posz­tod?- Jobb oldali ékként ját­szom a legsűrűbben, de bal lábam sem suta, tehát a csa­társor másik oldalán, vagy esetleg centerben sem ijed­nék meg a feladattól. Gólokat ugye onnan is lehet rúgni.- Ki a kedvenc játékosod, s kihez szeretnél leginkább hasonlítani?-Van Basten a kedvencem, hihetetlenül érzi a kaput, s a rúgótechnikája is kiváló. Nagyon sajnálom, hogy az a sérülése állandóan kiújult, így az utóbbi években már csak ritkán láthattam őt játszani. A legnagyobb azonban.vitatha­tatlanul Pelé volt, szenzációs, mi mindent tudott a labdával.- Gondolom, csalódott len­nél, ha jövőre nem kerülnél át végleg az első csapathoz.- Mit mondjak? Bízom benne, hogy lehetőségat ka­pok Novák Dezsőnél is. Re­ményeimet táplálja, hogy Ru­bold Peti és Dezső bácsi egy­más között már beszélt a jö- vőmről. Semmit nem szeret­nék jobban, minthogy minél hamarabb bemutatkozhassak a ferencvárosi közönség előtt. Naszály György

Next

/
Oldalképek
Tartalom