Fradi újság (1995)
Különkiadás - 1995. május 31. FTC-Vác
11 FRADI ÚJSÁG megbeszéljétek ezt a problémát?- Még nem beszélgettünk el erről, ezért nem tudom az okát, hogy miért nem számít rám. Mindig azt mondja, hogy neki mindenki egyformán fontos, hogy a fiatalokat is szemmel tartja. Engem valószínűleg a fiatalok közé sorol, holott már 25 éves vagyok. Mások ilyen korban már komoly karriert tudhatnak maguk mögött.- De majdnem végigját- szottad az őszi szezont...- Szerintem csak amiatt, mert rengetegen küszködtek kisebb-nagyobb sérülésekkel a csapatból. Úgy érzem, olyan meccs nem akadt, amelyik rajtam ment volna el, sőt, néha kifejezetten kijött a lépés. Igaz, nyerőembernek sem bizonyultam soha. Ettől még nem kellett volna kiszorulnom a kezdőből. Tavasszal meg az első kupameccsen kaptam tíz percet, utána mintha elfelejtettek volna.- Hogyan tovább?- Idény végén lejár a szerződésem. Minden ideköt a Fradihoz, bevallom őszintén, a legszívesebben maradnék. Csakhogy abból nem lehet megélni, hogy az ember szurkodat a lelátón. Ha nem lesz változás, illetve ha nem tudjuk megbeszélni a problémákat, mindenképpen lépnem kell. Az átigazolási időszak lejárta előtt két élvonalbeli csapat, a Sopron és a BVSC is megkeresett, mivel tudják, itt nem jutok szóhoz. De maradtam, mert nem titkolom, ha játszom, ha nem, itt szeretném megünnepelni a fiúkkal a bajnoki címet... Romanek Imre Az eddig megszólaltatott cserejátékosokkal ellentétben Romanek Imre egyáltalán nem csalódott amiatt, hogy a kis- padra került. Sőt, nagyon büszke rá. Igaz, Imre jóval fiatalabb társainál, nem töltötte be a 18. életévét, vagyis még ifikorú.- Budafokról igazoltam a Ferencvárosba, serdülő IV.- ben kezdtem - meséli. - A serdülő l.-ben én lettem a gólkirály, tagja voltam minden egyes korosztályos válogatottnak. Az ifi l.-ben mindössze félévet töltöttem el, utána, még Kokó idején felkerültem a tartalék csapathoz.- Valóban nem rossz ajánlólevél. Hány mérkőzésre irányítottak át a felnőttek közé?- Eddig két találkozón ültem a kispadon. A BVSC elleni kupameccsre és a Nagykanizsa elleni bajnokira hívtak át az első csapat keretéhez.- Hogyan tudtad meg, hogy a nagyokkal készülhetsz?- Mostani edzőm, Rubold Péter telefonált a lakásomra. Ő már többször is említette, hogy ügyesnek tart, rugdosom a gólokat, s ha Novák Dezsőnek csatárra lesz szüksége, elsőként engem ajánl majd a figyelmébe. Azt is tudom, hogy Dezső bácsi is régóta figyel.- Nem izgultál picit? Az utóbbi időben ilyen fiatalon csak Lisztes Krisztián jutott ennyire közel a tűzhöz, azóta már bemutatkozott a nagy válogatottban és nemsokára Bundesliga-játékosnak vallhatja magát...- A Kanizsa ellen gondoltam rá, hátha szóhoz jutok, hiszen elég sok volt a sérült. De nem bánt, hogy halasztódott a debütálásom, bőven van még időm. Hogy Krisztiánhoz hasonló pályát fussanak be, azért sok mindennek össze kellene jönnie.- Melyik a kedvenc posztod?- Jobb oldali ékként játszom a legsűrűbben, de bal lábam sem suta, tehát a csatársor másik oldalán, vagy esetleg centerben sem ijednék meg a feladattól. Gólokat ugye onnan is lehet rúgni.- Ki a kedvenc játékosod, s kihez szeretnél leginkább hasonlítani?-Van Basten a kedvencem, hihetetlenül érzi a kaput, s a rúgótechnikája is kiváló. Nagyon sajnálom, hogy az a sérülése állandóan kiújult, így az utóbbi években már csak ritkán láthattam őt játszani. A legnagyobb azonban.vitathatatlanul Pelé volt, szenzációs, mi mindent tudott a labdával.- Gondolom, csalódott lennél, ha jövőre nem kerülnél át végleg az első csapathoz.- Mit mondjak? Bízom benne, hogy lehetőségat kapok Novák Dezsőnél is. Reményeimet táplálja, hogy Rubold Peti és Dezső bácsi egymás között már beszélt a jö- vőmről. Semmit nem szeretnék jobban, minthogy minél hamarabb bemutatkozhassak a ferencvárosi közönség előtt. Naszály György
