Fradi újság (1995)
1995 tavasz / 5. szám
13 FRADI ÚJSÁG A „FUTBALLTALAN” TELEK Kuriózum kép Telek Andrisról! A Fradi újság 25 éves jubileumára rendezett vidám műsoros esten - amint látható létramászással is sikerrel próbálkozott... akik mindig ajánlanak valami érdekeset. • Gondolom, ez nemcsak az olvasmányokra vonatkozik.- Nagyon szeretek színházba járni, csak utánajárni, megszervezni nem. Oda is általában visznek, vagy ajánlják az előadásokat. Mostanában ismertem meg Peremartoni Krisztinát, és ő többször is hívott már különböző előadásokra. Többek között láttam „A három nővér’’-! a Merlin Színházban, ő is játszott benne. Azt hittem, majd rettentő unalmas lesz, de végül is lebilincselő élményben volt részem. • A színészek között van más ismerősöd is?- Összefutottam már Eperjes Károllyal, és nagyon jó érzés volt, hogy ő is megismert engem. Rögtön oda is adta két filmjét, hogy nézzem meg. • Több színész mondta már, hogy szeretett volna focizni. Vágytál valaha arra, hogy színész legyél?- Nem, és most sem szeretnék az lenni. Én még az iskolai ünnepségekből és szavalásokból is kimaradtam, meg féltem is a szerepléstől. • Pedig abban most bőven van részed.- Igen, és még most is előfordul néha, hogy idegenkedem a nyilvánosságtól. Ha belegondolok, hogy tulajdonképen ez is egy „színpad" és rengetegen nézik... Időnként úgy érzem, jobb lenne elvegyülni az emberek között. • Milyen érzelmeket vált ki az, hogy ott ül tízezer ember a lelátón? Nem bénító ez a tény?- Ha jól megy a játék, akkor ez csodálatos érzés, és ösztönző ereje van. Azt nem mondanám, hogy gátol, de tény, hogy meccsek előtt erős feszültségben élünk. Hallottam, hogy ez a legnagyobb színészekkel is így van fellépés előtt. • A színház mellett a mozit is szereted? Vagy inkább videózol?- Nem, a mozi sokkal jobb, egészen más a hangulata. Azok a filmek, amelyek a moziban nagy élményt nyújtottak - mint pl. a „Holt költők társasága" -, videón egészen másképp hatnak, „összeszűkülnek", és nem tudják visszaadni az eredeti hangulatot. Mégis nagy kedvemcem az „Amadeus”. • Ha filmet vagy színdarabot akarsz megnézni, mi alapján választasz? A rendező vagy a szereplők befolyásolják-e a döntésedet?- Ha éppen nem ajánlották a filmet, akkor elolvasom az újságban a tartalmát, és amelyik megfog, azt nézem meg. A nagy színészek is vonzanak, mint pl. Dépardieu vagy Robin Williams, de mondjuk, egy hollywoodi filmhősért nem mozdulok meg. Ez persze, nem azt jelenti, hogy kizárólag a művészfilmekért rajongok, mert, többek között, a „Fór- rest Gump" is nagyon tetszett. Emellett volt olyan élményem is, hogy elmentünk heten fiúk egy „elvontabb" filmre és csak egy srác tartott ki végig mellettem. • Te is kimész előadás alatt, ha nem tetszik a film?- Még nem fordult elő, pedig beültem már olyan filmre, amiből szinte semmit nem értettem. Igaz, akkor már az elején is gyanúsnak tűnt, hogy csak négyen ültünk a moziban. • Milyen zenét hallgatsz szívesen?- Meghallgatok sok mindent. A diszkó nem igazán az én műfajom, s a jazzt sem szeretem. Egyszer elmentünk ugyan egy jazz-klubba és jól is éreztem magam, de nem kifejezetten a zene miatt, az csak aláfestés volt egy nagy biliárd-csatához. Az utóbbi időben háromszor mentem el Demjén-koncertre, de egyébként nem vagyok koncertre járó típus és csápolni sem szoktam. Nem is a tömeg zavar, hanem a rendkívül hangos zene, mert érzékenyek a füleim. • Táncolni és énekelni szeretsz?- Táncolni nem tudok, de nagyon szeretnék megtanulni. Igaz, mondták már, hogy nincs ritmusérzékem. Jártam régebben tánciskolába, tetszett is a dolog, csakhogy a foci miatt nem tudtam rendszeresen gyakorolni. Az éneklés pedig végképp nem megy. Az iskolai énekkarokban mindig végighallgattak mindenkit és kiválogatták a megfelelő embereket. Én soha nem kerültem közéjük... A zenét viszont szeretem, elsősorban a komolyzenét, gyakran hallgatom tanulás közben is, pl. Mozart, Vivaldi vagy Beethoven lemezeit. Nem vagyok „őrült” rajongó vagy gyűjtő, s a komolyzenét is elsősorban otthon hallgatom. Előfordult már, hogy a Budai Szabadtéri Színpadra eljutottam egy operaelőadásra, s ott természetesen rögtön ösz- szefutottam egy újságíróval, aki nagy ügyet csinált abból, hogy egy labdarúgót operaelőadáson látott. • Szerinted miért alakult ki ilyen kép az emberekben a focistákról?- A labdarúgás mindig - régen is, most is - a nép játéka volt, az egyszerűbb embereké, akiknek nem adatott meg a lehetőség, hogy drágább sportot űzzenek. Ahhoz viszont nem kellett sok pénz, hogy valaki rúgja a labdát. Egy házban vagy a grundon mindig akadt egy ember, akinek volt labdája. Szóval, szerintem ebből alakultak ki ilyen elképzelések, hogy a focit mindig a tehetséges, de szegényebb, rosszabb lehetőségek között élő gyerekek választották. • Tovább akarsz tanulni?- Igen, Szeiler Józsival felvételizni fogunk a Testnevelési Egyetemre, sportmenedzser szakra. Együtt végeztük el az edzői szakot is, tavaly nyáron fejeztük be. • Már komolyan készültök a felvételire?- A készülés jelenleg még csak abból áll mindkettőnknél, hogy elmegyünk az előkészítőre és otthon lapozgatjuk a könyveinket. Mint ahogyan sokan, én is olyan típusú diák vagyok, hogy az utolsó néhány hétben kezdek el hajtani. • Ezek szerint hosszabb távon, az aktív futball ozás után is a sport terén szeretnél dolgozni?- Nem tudom még, mi leszek, éppen ezért, amit csak tudok, megpróbálok elsajátítani. De elképzelhető, hogy a későbbiekben is a sportéletben fogok tevékenykedni. Nagy Ildikó
