Fradi újság (1994)
1994 / 8. szám
6 FRADI ÚJSÁG Káprázatos hézílabdás A mérkőzés egyes időszakaiban a brémaiak csak az égiektől várhattak segítséget de utána mi „leültünk”... A brémai sportcsarnokban kifüggesztett, körülbelül egy négyzetméter felületű Fradi- zászló a lehető legpontosabban mondta el, honnan és miért jöttünk, merre vezetett az utunk. A lobogó zöld felébe négy csapatnevet varrtak - Eskisehir, Elblag, Zalau, Walle Bremen és mind a négyet gondosan áthúzták. A fehér mezőben pedig a „Ferencváros Európa legjobbja” felirat díszelgett. Mindez bizonyára titkosírás a kívülállók számára, de a sportbarátoknak nagyon is kézenfekvő a megfejtés. A Spectrum-FTC női kézilabdacsapata előbb török, aztán lengyel, majd román ellenfelét kiverve jutott a KEK-dön- tőjébe, ahol a zászlótulajdonos megelőlegezett bizalma szerint a német kupagyőztest is megsemmisíti. Ezek után csak természetes, hogy a Fradit Európa legeslegjobbjának tekinthetjük. Az elméletben tehát nem volt hiba. A gyakorlati megvalósítás azért tűnt nehezebbnek, mert a Walle Bremen sokak szerint a kontinens legerősebb csapatává nőtte ki magát. Négy német világbajnok, egy orosz olimpiai- és világbajnok, melléjük napjaink legnagyobb sztárja, a dán Anja Andersen - így festett az ellenfél rémisztő névsora. Nem is csoda, hogy Németh András, a Spectrum- FTC vezető edzője az előzetes esélylatolgatáskor úgy vélekedett: csak kiugróan jó játékkal és némi szerencsével verhető a német kupagyőztes. A finálé első felvonásán, május 8-án, a Fáy utcában kezdetben mindkét alapkövetelmény hiányzott. Csak Fiedler Adrienn szenzációs védéseivel tartotta a lépést a Fradi, már amennyire tartotta, hiszen szünetben a vendégek vezettek 13-11-re. A pihenő alatt Németh András az elkerülhető védekezési hibákat okolta a hátrányért, az ellenfél trénere, Leszek Krowiczki viszont a következőket mondta:- Egyelőre minden rendben, ha így is marad, nem lesznek gondjaink a visszavágón. A második félidőre szerencsére tótágast állt a világ. Három remekbeszabott góllal kezdett a Fradi, a fellelkesült szurkolók konfettizáporral árasztották el a pályát. Sajnos ezzel inkább a brémaiakon segítettek, akik a takarítás alatt kifújták magukat, rendezték soraikat, és a 49. percre visszavették kétgólos előnyüket. Az utolsó tíz percben aztán, szinte eufórikus hangulatban, feltámadt a Ferencváros. A végén csattant az ostor, és a csapást a Bréma bánta. Öt hazai gólra csak egyetlen vendégválasz érkezett, a Spectrum-FTC 23-21-re megnyerte az első mérkőzést. A képzeletbeli dicsőségtabló élére mindenképpen Fiedler Adrienn kapus kívánkozik, de szorosan mögé helyezhetjük a tízgólos Farkas Ágnest is. Az összecsapás utáni sajtótájékoztatón Krowiczki mester más nem tűnt olyan fenemód elégedettnek:- A mérkőzés előtt elfogadtam volna ezt az eredményt, ha valaki felajánlja, de most kicsit más a helyzet. Sokáig vezettünk, a meccs végén azonban több tiszta helyzetet is elrontottunk, ráadásul a védekezésben is kihagytunk néha. Bár játékosaim igazán parázs légkörű mérkőzéseken edződtek, a Ferencváros fanatikus közönsége mindannyiunk számára meglepetés volt, egyszerűen belehajszolták a hazaiakat a győzelembe. Elkeseredésre azért természetesen semmi okunk, hiszen a visszavágón mi élvezhetjük a hazai pálya előnyeit. Németh András is más hangot ütött meg, mint szünetben:- A győzelem volt a célünk, és ezt az első félidő gyengébb védekezése ellenére elértük, tehát elégedettek lehetünk. Szünet után több alkalommal is növelhettük volna az előnyünket, de a két gól is valami, hasonló játékkal a visszavágón sem leszünk esélytelenek. Külön ki kell emelnem Fiedler Adnriennt, aki a mezőny legjobbja volt, és ez kupadöntőben, világklasszisok társaságában különösen nagy bravúr. Az oly sokat emlegetett Fra- di-kapust sem volt nehéz szóra bírni:- Ez a nap pályafutásom csúcsa, nagyon boldog vagyok. Másfél évtizede is csapattag voltam a Ferencváros KEK-döntőjében, de akkor még csak a kispad jutott nekem. Ezért is örülök különösen, hogy most aktív részese lehettem a győzelemnek, bár azzal mindannyian tisztában vagyunk, hogy a kupát még nem nyertük meg. De nem ám! A Walle Bremen a Fáy utcai derbit megelőzően októberben kapott ki utoljára, és az északiak a következő vereséget is szerették volna elhalasztani legalább októberig. Nehogy klubsovinizmus vádja érjen bennünket, el kell mondanunk, hogy a Spectrum-FTC mellett két további magyar csapat is odaért a kupadöntőbe, így a női mezőnyben egyeduralkodókká váltunk. Legalábbis a finalista helyek számát tekintve, mert az első döntős felvonás már csak félsikerrel zárult. A BEK- ben a Vasas hazai pályán is alulmaradt az osztrák Hy- pobankkal szemben, és vajmi kevés esélyt hagyott magának egy esetleges bécsi hőstettre. Az EHF Kupában a DVSC Dániába utazott, és csak háromgólos hátránnyal tért haza a Viborg otthonából. A visszavágókat a május 14-15-i hétvégére írta ki az európai szövetség, három résztvevőnk közül egyedül a Ferencváros derbije maradt vasárnapra. Szombaton délelőtt tizenegykor, a végletekig izgalmas mérkőzésen, csatát vesztett a Debrecen. A Löki kevesebb idegenben lőtt gólja miat kényszerült meghajolni a Viborg előtt, a háromgólos itthoni győzelem mit sem ért. A Vasas becsülettel helytállt, de ez a számok nyelvére fordítva négygólos vereséget és BEK- ezüstérmet jelent. Papírforma Bécsben, keserű meglepetés Debrecenben, maradt egyetlen esélyes, az utolsó mohikán. A Ferencváros. A lányok hétközben a Kőbánya KC bajnoki elporolásá- val melegítettek, a szurkolók pedig idegenforgalmi szakemberekké képezték át magukat, mindenki a brémai utazást szervezte. Az egyik busz- szal, a másik autóval, valószínű, hogy néhányan akár rollerrel is nekivágtak volna. A többség már tapasztalt Bréma-utazónak számított, hiszen a Fradi futballistái két és fél évvel ezelőtt léptek fel az északi városban, és akkor is hatalmas tábor kísérte őket. Méghozzá nem is hiába, az idegenben elszenvedett 3-2- es vereség több, mint reménykeltő volt a visszavágóra. (Az Üllői úti mérkőzésre most inkább ne is emlékezzünk.) A Walle Bremen vasárnap délután háromra várta a Fradit, a mieink pénteken, Bécs érintésével repülőn utaztak Hamburgba, onnan busszal mentek tovább a végállomásra. Az első magyar drukkerek szombaton reggel tűntek fel a városban, de a derékhad ekkor még buszokon zötyögött, és ahogy az ilyenkor illik, „melegített" a mérkőzésre. Röpke 1360 kilométer megtétele után mindenki megérkezett, és örömmel konstatálhattuk: szép számban megjelentünk! A Hanza-város sportkedvelő lakossága szombaton már kiünnepelhette magát a Werder Bremen futballcsapata ugyanis a Német Kupa döntőjében 3-1-re verte az Essent, ezzel elhódította a trófeát. Mi, magyarok még ezt is kedvező előjelnek tekintettük, mondván: egy hétvégére egy városnak elég egy serleg is. Krowiczki edző, aki idegesen figyelte lányai bemelegítését, természetesen nem osztotta nézetünket, ehelyett az alábbi elemzést adta: Budapesten mindkét csapat valódi tudása alatt játszott, elsősorban azért, mert rosszul viselték a tétet, az idegi terhelést. A mieink rutinosabbak, remélem, ez egyben azt is jelenti, hogy ezúttal jobban uralkodnak majd magukon, így megnyerik a kupát. Egyébként meggyőződésem, hogy nem egyéni teljesítmények döntenek, hanem a szervezettebb csapatmunka diadalmaskodik. A magyar kupagyőztesen nem érződött különösebb „harctéri idegesség”. Kökényék szombat este a szállodában „Most mutasd meg!”- et játszottak, miközben mindannyian pontosan tudták, hogy igazából vasárnap kell majd megmutatni. A spanyol játékvezetői páros néhány perccel három óra
