Fradi újság (1994)
1994 / 7. szám
8 FRADI ÚJSÁG ti*Lapunkban a sporttal, a Fradival szimpatizáló művészeket szólaltatunk meg, nem csak sportról, hanem életükről, szerepeikről is érdeklődünk. Tesszük ezt azért, hogy kedves szurkolóink közelebbről megismerjék a népszerű és közkedvelt művészeket. A „tiszteletjegyet” '$ ezúttal PATAKY JENŐ kapta. A FRADI-PALYAN GÓLSZERZŐ IS VOLTAM ff • A fénykép tanúsága szerint igazolt FTC versenyző is volt.- Igen, vívtam a Ferencvárosban egy ideig, sokat tréningeztem, de sajnos a színiakadémiai, később pedig a színházi elfoglaltságom miatt abba kellett hagynom. Egy versenyen indultam, ahol harmadik helyezést értem el. A sport végigkísérte gyermek- és ifjúkoromat. Talán 8 éves lehettem, amikor a Millenáris pályán - ahova egyébként úszni jártunk egy barátommal - megláttuk, hogy valami futballmeccs zajlik éppen: a zöldek játszottak a kékekkel. A barátom megkérdezte, hogy melyik csapatnak drukkolok. Mondtam, a zöldeknek, ahol az a görbelábú futballista játszik. O volt Schlosser. Maga a zöld szín is tetszett, no meg az, hogy olyan jól játszottak. Szóval azóta vagyok én fradista. • Emellett azonban más csapatban is sportolt...- Mikor iskolába jártam, nagyon jó futó voltam. A tanárom azt mondta, ha belépek az MTK-ba, akkor ő engem minden tárgyból átvisz. így aztán elmentem az MTK- ba, majd a MAC-ba futni. (10'9-et futottam 100 m-en és aranyjelvényes atléta voltam!) Pedig a szívem a Fradihoz húzott... A meccseken ott ültem az MTK-páholyban, és ha az FTC gólt rúgott, természetesen egyedül én ugrottam fel. A többiek, persze fújoltak, de Brüll Alfréd, az elnök megvédett: „Hagyják, kérem, a fiú ugyan fradista, de nálunk fut.” Később gyorskorcsolyáztam is, de ezt, akárcsak a vívást, a színház miatt adtam fel. Ahhoz ugyanis, hogy délelőtt 10-re odaérjek a próbákra, hajnali 5-kor kellett kelni, hogy tréningezni mehessek. Nem voltam éppen lusta, de ez nem ment. • A sport tehát gyerekkora meghatározó élménye volt.- Hogyne, de egy gyerek olyan sok mindennel foglalkozik, s rám nagy hatással volt a színház is. Nagyon emlékezetes maradt számomra 1924. március 15.-e. Aznap ugyanis az iskolai ünnepélyen szavaltam, és édesanyám azzal jutalmazott, hogy elvitt a Nemzeti Színházba. Azt mondta: ennek az a feltétele, hogy meg kell mosakodnod, és a legszebb ruhádat felvenni, mert meg kell tisztelni a színházat, ahova mész. De nemcsak a színházat, hanem elsősorban a színészeket, akik neked játszanak. Zilahy Lajos „Süt a nap” című darabjának premierjét láttuk, benne Pethes Imrét, Ezzel a labdával rúgta Piola a 11-est az 1937-es KK döntőben és az én Háda Józsi barátom kivédte! A labdát a római döntőről hazahozták, begalvanizálták és így örökre a Fradi dicsőségét hirdeti... a színészek egyik királyát, valamint Bajor Gizit, Rózsahegyi Kálmánt, Kiss Ferencet, Pethes Sanyit, Kürti Józsefet. Óriási élmény volt, de nem ez az előadás adott indíttatást ahhoz, hogy színész legyek. Már egészen kissrác koromban gyakran jártunk a mai Erkel Színházba, főképp operett- előadásokra. Ott láttam egy komikus színészt, Sziklai Józsefet, aki borzasztóan tetszett, és otthon mindig őt próbáltam utánozni. Mondtam is mindig, hogy én is színész szeretnék lennk • És hol lépett fel először?- Gimnazista koromban a Katolikus Legényegyletbe jártam énekelni, ahol Mailinger Béla, a Fradi volt elnöke volt az énekkar vezetője. Már egy éve jártam oda, de még soha nem szerepelhettem, és ezt szóvá is tettem Béla bácsinak. Erre ő Toldi Géza vitrinjénél csak a Fradi szívre és megtestesítőjére emlékezhet tem. Szupersztárok - nagy-nagy kedvencek voltak... Fradisták deresedő hajjal - egy évtizeddel ezelőtt. Balról: Kemény, Toldi, Táncos, Háda, Pataky Jenő és Mészáros József. A nevek önmagukért beszélnek... azt mondta, hogy legyek ott vasárnap délelőtt, és akkor fogok szerepelni. El is mentem, jött értünk egy autóbusz, és ... tudja, hová mentünk énekelni? A temetőbe! Hát ez volt az én első fellépésem. Temetésen énekeltem. • Később viszont annál jobb lehetőségek várták az „ország első színházában”. Rangot jelentett a Nemzeti Színházban játszani? Megtiszteltetésnek számított?- Bizony, de mekkora megtiszteltetés volt! A legmagasabb piedesztálon állt akkor a Nemzeti Színház, hiszen itt voltak a legjobb színészek, a legjobb előadások. Ezen kívül, a szakmai rang mellett, társadalmi megbecsültsége is volt. Egy katonatiszt pl. nem vehetett feleségül színésznőt, kivéve ha az a Nemzeti vagy az Operaház tagja volt. • Sok fradista színész játszott a Nemzeti Színházban?- Igen, de csak kevesen jártak ki a meccsekre. A legnagyobb fradista Kovács Károly volt, ő mindig a B-középben járkált, soha nem ült páholyba. Dolgozott a színházban egy Hahn Pál nevű pénztáros, ő zöld-fehér érzelmeit úgy mutatta ki, hogy futballistákat rendszeresen beengedte a színházba, sőt bejöhettek az öltözőkbe is. És ha a csapat jól teljesített vasárnap délelőtt, aznap este mi is jobban játszottunk. • Kit szeretett legjobban a játékosok közül?- Tulajdonképpen nem volt kedvencem, mert én azt a játékost szerettem, aki aznap gól. rúgott. De nagyon közel állt hozzám Háda Jóska, akivel testi-lelki jóbarátok lettünk. Mikor a Színiakadémiát elvégeztem, akkor ismertem meg, majd nemsokára Sárosi Gyurit és a többieket is. Micsoda meccsek voltak itt a 100%-os bajnokság idején! Mindegyikőjükkel jó viszonyban álltam, de különösen jó barátság fűzött Toldi Gézához, ismertem a családját is, és többször találkoztunk külföldön is. Amikor 50 éves jubileumát ünnepelte, én is éppen itthon voltam és köszöntöttem a külföldi magyar fradisták nevében. Van egy kis Fradi- közösség, aminek Toldi mellett, Mészáros Dodó és jómagam is alapító tagjai voltunk. Minden
