Fradi újság (1994)
1994 / 6. szám
1 FRADI ÚJSÁG Képemlékek szárnyán Régi fényképeket vettünk elő és a Ferencváros történetének kiemelkedő egyéniségeit kértük arra, hogy lelket leheljenek ezekbe a megsárgult fotográfiákba. így aztán történetek kerekedtek ki a nosztalgiázásból. Sorozatunkat folytatni kívánjuk, elvégre minden képnek meg van a maga sztorija. A felvétel a Budapesti Kinizsi - így hívták a Fradit az ötvenes évek első felében - 1955-56. évi jégkorong bajnok-csapatát ábrázolja. íme a csapattagok (balról jobbra): Rajkai, Pozsonyi, Molnár, Simon, Raffa, Schneck, Prosbik, Szende, Bárány, Kondorossi, Lörincz, Palotás. Második képünkön a vízilabdázók láthatók az FTC hatvanas évekbeli kiemelkedő csapata. 1967-ben készült a fotó, amikor bajnokságot nyertek pólósaink. A Csepel Autó elleni 2-2-es mérkőzés előtt álltak össze erre a csapatképre: (állósor, balról jobbra) Kásás, Steinmetz, Felkai, Ambrus, Laukó, Csikány. Guggol: Bolvári, dr. Kárpáti, Szívós, Kövecses. •Raffa György sokszoros válogatott, kitűnő hátvédünk a következőkép- |)en emlékszik erre a diadalra:- Nagyszerű ellenfelek elől sikerült elhódítanunk az aranyérmet és ez annál is nagyobb bravúrnak számított, mert a bajnokság előtt sokkal nagyobb esélyt adtak a Bp. Dózsának, vagy a Vörös Meteornak, mint nekünk. A Városligetben a műjégpályán, valamint a Millenárison zajlottak a küzdelmek, a mai körülményekhez képest gyenge minőségű jégen, nem is beszélve a felszerelésről, amelyre ma ránézve azt mondhatnánk, szinte özönvíz előttiek. Akkoriban bizony ha egy erősebben meglőtt korong eltalálta a sípcsontunkat jobb esetben megúsztuk vérömlennyel, rosszabb esetben jöhetett a mentő, s a diagnózis törés volt. Ám nekünk ez volt az ifjúságunk, a csodálatos sportsikereink időszaka, ilymódon szeretettel és bevallom elfogódottsággal vettem kezembe ezt a bizony már harmincnyolc éves képet. Érdekessége, hogy drága Pobuda Tibi bácsi készítette, aki talán a legnagyobb magyar sportfotós volt. Mindig fekete kabátban járt, és ha senkinek, de neki biztosan megvolt az a felvétel, amelyik éppen a gólt ábrázolta. •Pozsonyi Lajos, legendás hírű jéghoki-ka- pus, aki bravúrjaival kápráztatta el a nézőket:- Ott szeretném folytatni, ahol hajdani remek hátvédünk Raffa Gyuri abbahagyta. A fotósnál időznék el, hiszen az elmúlt évtizedekben magam is e műfajban tevékenykedtem. Poduba Tibor állítom, hogy világszínvonalon űzte ezt a mesterséget. A fut- ballpályán mindig kispárnájára letérdelt a kapu mögött és káprázatosnál káprázatosabb képeket készített. Csodálatos volt ez a bajnoki győzelem, s ebben óriási szerepe volt a csapatszellemnek, annak, hogy mi szó szerint: „Mindenki egyért, egy mindenkiért” jelszóval léptünk minden mérkőzésen a jégre. A közönségünk valósággal belehajtott minket a győzelembe, volt úgy, hogy egész meccs alatt szüntelenül zúgott a „Hajrá Kinizsi!” Szeretném megemlíteni, hogy csodálatos vezetőink is voltak, hiszen Száraz Pista bácsival az élen a lehetőségekhez képest mindent megadtak nekünk. Általában akkoriban a sportolókat a tenyerén hordta az ÉDOSZ. Az aranyérmes együttesünkről csak annyit, szinte minden poszton kiemelkedő tudású hokisták álltak rendelkezésre. Nem véletlen, hogy a válogatott gerincét is mi adtuk... •Dr. Kárpáti György, háromszoros olimpiai bajnok a következőket mondta a fénykéjjpel kapcsolat- ban:- Érdekes az összetétele már ennek az együttesnek, hiszen megtalálhatók benne a korábbi Fradi aranycsapat kiemelkedő egyéniségei, valamint a feltörekvő fiatalok, akik közül például Szívós Pisti ugyancsak fölállhatott az olimpiai dobogó legmagasabb fokára 1976-ban Montrealban. Mellesleg ennek a gárdának a szövetségi kapitánya a hajdani szintén sztár Fradi-játékos Gyarmati Dezső volt, s az edző pozícióját jómagam töltöttem be ennél a zseniális tudású válogatottnál. Az 1967-es kép kuriózuma még az is, hogy bizonyítja szakosztályunk szegénységét, hiszen nem volt tíz egyforma fürdőköpenyünk. Ám az a bizonyos Fradi-szív mindent pótolt, nem is tűrtünk meg magunk között olyan valakit, aki ne kötődött volna száz százalékig a zöldfehér klubhoz. Az edzéseken sokat foglalkoztunk a fiatalokkal, nem szabad elfelejteni, hogy akkor Szívós Pisti, egyesületünk mai ügyvezető elnöke, még csak „tizen” éves volt, de már klasszisnak számított. •Dr. Szívós István olimpiai és világbajnok az FTC jelenlegi ügyvezető elnöke:- Milyen érdekes én erre a Csepel Autó elleni meccsre úgy emlékeztem, hogy mi nyertünk 3-2-re. Ragyogó ellenfél volt az autógyári csapat, hiszen Rusorán Péter volt a centerük és a csatársorban Gallov Rezső államtitkár, az OTSH mai elnöke is igencsak gólesélyes, jó kezű játékos volt. Gyurika már célzott rá, hogy ebben az időszakban kezdődött a Fradi vízilabda csapatának tudatos fiatalítása. Az ifjúsági gárdából sorra kerültek fel azok a srácok, akik a későbbiekben meghatározó szerepet játszottak a magyar pólóban. Gondolok itt Kásás Zolira, Steinmetz Jancsira, vagy Kövecses Zolira. Jómagam is ehhez az ifi-garnitúrához tartoztam, csak közülük elsőként kaptam lehetőséget arra, hogy a világklasszisok között játszhassak. Nekem még szerencsém volt, hiszen Gyarmati Dezsővel, Kárpáti Gyurival, Bolvárival, Ambrussal, Kiss Egonnal szerepelhettem egy csapatban. Valóságos zsonglőrök voltak a medencében, döntő mértékben meghatározták pályafutásom további alakulását. Nagy volt az FTC! Nagy lesz az FTC! Az egykori Fradi induló hanganyaga sajnos nem maradt meg - pedig húszas-harmincas évekbeli fradisták számtalanszor énekelték. A Fradi öregfiúkhoz fordultunk segítségért, hogy ha nem is stúdiófelvétel szinten - de mégis az egykori dallam alapján rögzítsük azt a Fradi futballmúzeum részére. A magnókazettára - minden zenei kíséret nélkül - nos, négyen is énekelték, hogy „Nagy volt az FTC! Nagy lesz az FTC!"... A képen balról: Hirschpold Árpád, Schléger József, Horváth György, Szőke László A nótáskedvű fradisták asztalára bor is került, hiszen azt is énekeltek az induló szövege szerint, hogy „Rajta hát cimborák, igyunk tehát, igyunk a győzelemre hát...”
