Fradi újság (1994)

1994 / 3. szám

FRADI ÚJSÁG 11 Loványi sok sikert Kivan a válogatottnak Kevesen futnak be olyan egye- nesvonalúan felfelé futó pályát a vidékró'l fölkerült sportolók közül, mint Loványi Róbert, a Ferencváros válogatott vízilab­dázója. Még 25 éves sincs, de már végzett jogász, aki a labdarúgók legutóbbi szponzori szerződé­sének utolsó simításait is gondoz­ta. Pesti lakása, kocsija van és jó nevű ügyvédi irodában dolgozik, kétszeres bajnok és kupagyőztes.- Az Oil II-es Kecskemét serdiiló'csapatától valóban sima út vezetett a Holsten-szerzó'dés jogi rendezéséig? - kérdeztem a játékost.- Azért nekem is megvoltak a magam bakugrásai. Tizenhárom évesen azért vett ki ugyan a kor- osztályos csapatból, mert tehet­séges voltam, de szinte rögtön utána már azért tett a vezető- edzó', Magó Gábor a felnó't- tekhez, mert a juniorok edzó'je nem bírt velem, olyan fegyelme­zetlen voltam. Gabi bácsi nagyon jó pedagógiai húzást alkalmazott. Tudta, hogy felvettek a piarista gimnáziumba, én pedig azt tudtam, hogy ő lesz a torna­tanárom. Moccanni nem mertem a leendő' tanáredzó'm kettős szorításában.- Ha figyelembe vesszük, hogy a később három évig OB I-es KVSC-bóíl csak ön ért el igazi ered­ményt, akkor azt kell mondanunk, megérte.- Nagyon sokat köszönhetek még Szívós Istvánnak, akinek volt türelme kivárni, míg végzek a gimnáziumban, mert bár szeretett volna már korábban leigazolni, megértette, hogy a piaristáknál szeretnék leérettségizni. Az ott eltöltött négy év nekem többet je­lentett, mint az öt év jogi egyetem. Később az anyósánál laktam három évig - szinte mint egy családtag. Az ifiválogatottban az edzőm volt, most az egyesületi elnök, mégis azt hangsúlyozta, hogy a sport ne legyen cél, csak eszköz. Szemléletével példát mu­tatott, és ezért is ő nekem az egyik ideálom - még ha talán nem is divat ilyeneket mondani manapság.-Amikor Szívós aktívan vízilab­dázott, akkor még doktorokkal volt tele a csapat...- Ma viszont egy pólós nem tudja, mit csináljon két edzés között; csak lézeng. Mintha kevesebb lenne a szürkeállomány, mint korábban. Néhány évvel ezelőtt mondták a vezetők, hogy fel tudnának vetetni játékosokat valamelyik felsőoktatási in­tézménybe. Senki nem jelent­kezett... Nem is ez az igazi baj, hanem az, hogy a srácok azt sem tudták, hogy melyik egyetemre je­lentkezhetnének át onnan külön­bözeti vizsgával. Ráadásul nagyon kevesen tolerálják, ha valaki az egyetem miatt hiányzik az edzés­ről .-Akadt konfliktusa a tanulás miatt?- Fiatalon fel tudtam mérni, hogy mit jelent a jövő szem­szögéből nekem a jogi diploma, ha majd váltanom kell. Mégsem esett jól, amikor a szövetségi kapitány - amikor egy vizsga előt­ti napon ki akartam hagyni az edzést - feltette a kérdést, hogy pólózni akarok, vagy egyetemre járni. Akkor elköszöntünk egymástól, mert nekem még sok száz oldalt kellett elolvasnom másnapra. Sajnáltam, hogy ilyen éles választás elé kerültem; nem is értettem, hiszen Horkai György is ugyanazt az egyetemet végezte el, mint én... Ezzel együtt csak si­kereket kívánok a válogatottnak, mert sajnos még mindig sok el­lendrukkere van a sportágnak, pedig az utolsó helyezett csapat­nak is érdeke, hogy sikere legyen a legjobbaknak, mert hozzájuk is csak így mennek a szponzorok.- Ilyen egyszerűen lehetett szakí­tani a válogatottal?- Felmértem, hogy olyan tí­pusú pólós, mint én, van néhány az OB I-ben. Nyár óta pedig Gyollai Jánosnak, a Fradi jo­gászának ajánlatát elfogadva dol­gozom a Czeglédi-féle ügyvédi irodában. Bár támogatják, hogy sportolok, még így is szinte egész nap az irodában ülök, és csak napi egy edzésből élek meg. Ez a klubban még évekig elég lehet, a válogatottban azonban már kevés. Nagy Ákos (Magyar Hírlap) Limperger máris megszerette Vigót Ha a labdarúgó-rajongók közül sokan nem, a Fra- di-szurkolók többsége még biztos emlékszik arra, hogy Limperger Zsolt utoljára 1992. november 11-én Szalonikiban, a görög-magyar mérkőzésen játszott a legjobbak között. A huszonkétszeres válogatott védőről azóta keveset hallani. Most új otthonában, Vigóban értük utol, és érdeklődtünk pályafutásának alakulásáról.- Régi csapatom, a Burgos néhány hete kölcsönadott az első osztályú Celta Vigónak - mondta Limperger Zsolt. - A vigóiak már nagyon vártak, mert az ellenfél a bajnokság­ban vezető Dcportivo La Coruna volt. Sajnos épp a lis­tavezető elleni meccsen megsérültem. Achilles-ín sza­kadást szenvedtem, másnap már meg is operáltak.- Úgy tudom, az Achillesével régebben is volt problémája.- Igen, taplbetéttel és Achilles-ín-védővel játszottam régen is. Az orvos azt mondta, jobb, hogy most szakadtak el a szalagok, mert később súlyo­sabb lett volna a sérülésem.- És mikor játszhat újra?- Roland Koemant is ilyen betegséggel operálták, ő négy hónap után léphetett pályára a Barcelonában. Bízom benne. hogy az én gyógyulásom nem lesz ilyen hosszú, s mihama­rabb játszhatom az új csapa­tomban.- Úgy tudom, a nyáron lejár a szerződése a Burgosnál, és jövőre újra olt kezdi az idényt?- Nagyon remélem, hogy a Burgos megszűnik, mert a klub anyagi helyzete kataszt­rofális, és ha tönkremennek, akkor szabadon igazolható leszek. Persze ellenkező eset­ben is megegyezünk, mert én mindenképpen Vigóban sze­retnék maradni. s.ó. (Mai Nap) West­1994-ben is együtt az, élvonalban! Együtt a sikerekért!

Next

/
Oldalképek
Tartalom