Fradi újság (1994)
1994 / 3. szám
Valósággal berobbant az élvonalba! Három és fél évvel ezelőtt egy kazincbarcikai fiatalember került a Zöld Sasokhoz, s kevesen vitatják, ó' volt az egyik legjobb igazolás az elmúlt idó'szakban. Lipcsei Péter ma már abszolút biztos tagja kezdő' tizenegynek, alapember Nyilasi Tibor gárdájában, sokszoros válogatottnak vallhatja magát. És még mindig csak 22 éves...- Nyolc éves koromban lettem igazolt labdarúgó, de már előtte is gyakran egész napokat töltöttem a kazincbarcikai pályán - mondja a B-közép egyik kedvence. - Persze nem véletlenül, akkoriban édesapám volt az edző az ifiknél, mindig megvártam, amíg vége nem lett a gyakorlásoknak, s általában velem is passzol- gatott egy keveset, amíg haza nem indultunk. így indult Péter pályafutása, ami kezdetben mesébe illően alakult. Viszonylag hamar felfigyelt rá és le is szerződtette a honi legnépszerűbb klub vezetése. Akkor már a magyar labdarúgás egyik legígéretesebb tehetségeként tartották számon, és ebben bizony óriási szerepe van édesapjának, Lipcsei Imrének.- Nem minden indult ilyen szépen - emlékszik vissza a papa. - Pétert elvittem a „Bácsi kérem, hol lehet itt focizni?” akcióra, ahol is kiebru- dalták, nem választották be a legjobbak közé, emiatt nagyon nekikeseredett. Imádott játszani, s elhatározta, ha törik, ha szakad, akkor is NB I-es játékos lesz. Becsültem az akarását, s azt is láttam, nem ügyetlen a gyerek. Akkoriban váltunk el a feleségemtől, egyedül neveltem a srácot, nem is tudtam volna kire hagyni, így mindig magammal vittem. Szerették a játékosaim is, edzések után játszottak vele, rugdostak egymásnak, őpedig élvezte, hogy nagyobbakkal focizhat. A serdülő kis Lipcsei eleinte húsz percet, majd teljes félidőket kapott az ifjúságiak között, hogy fokozatosan erősödjön. A csapattársak egyáltalán nem vették rossz néven, hogy apja beteszi saját gyerekét, ugyanis tudása alapján szépen lassan ott is meghatározó emberré vált. Kivételezni vele pedig eszébe se jutott a mesternek, csak azért, mert a fia. Sőt...- Tulajdonképpen egy évig játszottam apu keze alatt, mert utána már a nagycsapat keretéhez kerültem. De ez az egy esztendő cseppet sem volt köny- nyfí. Soha nem mondta ki, de engem alaposabban megdolgoztatott a többieknél. Amikor meg ellenvetésem volt, jól összeszidott, szintén a többiek előtt. Néhányszor meg is sértődtem, de ma már látom, tudatosan csinálta.- Persze, a munkára mindenkit nevelni kell - veszi át a szót idősebb Lipcsei. - Csak így válhatott első osztályú és válogatott labdarúgóvá.- Érzett némi elégtételt, amikor a Ferencváros leigazolta, vagy amikor a válogatottban is bemutatkozhatott?- Természetesen. Hogy a válogatottságig is eljut, arra megmondom őszintén, nem számítottam. Egy idő után viszont felgyorsult a fejlődése, előzőleg már az ifjúsági válogatottba is meghívták. Akkor már sejtettem valamit... Rengeteget sulykoltuk, hogy mind a kél lábát egyformán használni tudja, ebben még a serdülőkorában volt edzője, Pete Laci bácsi is sokat segített. De meggyőződésem, ebben a gyerekben még ennél is jóval több van, mint amire az eddigiek során vitte.- Pedig nemrég még attól féltett, nehogy elkallódjak - jegyzi meg Péter, ami egyébként szülői szemmel teljesen érthető'. - Tizennyolca dik életévemet éppen hogy csak betöltöttem, amikor elkerültem hazulról. Aztán később bátyám is felköltözött, jött Márti, a feleségem, apám is megnyugodott.- Gondolom, egymástól távol is folyamatosan tartottátok a kapcsolatot.- Telefonon mindig megbeszéltük, mi a véleménye a játékomról, de gyakorta fel is jött egy-két meccsemre. A legnagyobb kritikusom, edzői szemmel értékeli a teljesítményemet. DR. APOR PÉTER nem akármilyen ajándékkal kedveskedett a klubnak. A Fradi futballmúzeumnak ajándékozta Dr. Sárost György egykori katonaládáját, benne sok hajdani amatőr fotókkal, egykori túrákon készült fényképekkel, amik kis albumokba kerültek. A Magyar Kupa kicsinyített másolata, talán éppen a Fradi Kolozsváron nyert elsőségéért, Berán plakett márványon, az 1945-ös bajnoki második helyért járó emlékérem, mind-mind a láda „kincse”, amelyet szurkolóink dr. Apor Péternek köszönhetően megtekinthetnek - a Fradi futballmúzeum egyik szegletében, Albert katonaládája mellett... Búcsúkoccintás - Kuzival... Kuznyecov immár tatárföldön rúgja a labdát, így a képen Simonnal és Zavadszkyval történő koccintása búcsúként is felfogható. A népszerű Kuzi összesen 64 mérkőzést játszott zöld-fehérben, az elsőt 1991. augusztus 24.-én Vácon, az utolsót 1993. december 1.-én az Üllői úton, a DVSC elleni bajnoki mérkőzésen. Egyébként négy gólt szerzett a Fradiban - mind a négyet bajnoki mérkőzésen! (Haladás, Tatabánya, Rába, Siófok) Ebből a Haladásnak és a Tatabányának lőtt góljai pontszerzők voltak...- Az előbb említette, több van benned.- Ezt én is így érzem. A legsikerültebb idényem messze az volt, amikor hat gólt lőttem a KEK-sorozatban, s a bajnokságban is kifogtam egy-két jó napot. A tavalyi őszön már nem úgy alakult, ahogy szerettem volna, annál csakis jobb jöhet. De eddig a válogatottban sem adatott meg számára sok sikerélmény. Ezen szeretnék mindenképpen javítani.- Ősz elején majdnem elszerződtél külföldre. Nyáron nyilván ismét megkeresnek majd egy-két nyugati egyesülettől.- Nagyon remélem, hogy valóban így lesz. Minél hamarabb belekóstolhatok a profi életbe, annál biztosítottabbnak érzem a jövőm mind szakmai, mind anyagi téren. Ön szerint Péter egy nevesebb nyugati profikuhnál is megállná a helyét? - kérdezem újfent a papához fordulva.- Ahhoz feltétlenül profi módon kell élnie, bár e tekintetben nem lehet probléma. A menyem mindent megtesz azért, hogy Péter pályafutása kiteljesedjen. Ami Peti játéktudását illeti, egyről le kell szoknia. Akadnak üresjáratai, amit odakint már nem engedhet meg magának. Villan kettőt, hármat, aztán sétálgatni kezd. Természetesen szeretném, ha külföldön folytatná, azt hiszem, nagy előrelépést jelentene a jövője szempontjából.- S Önnek mostanában mik a céljai? Januárban vette át az NB II. keleti csoportjában szereplő'Kazincbarcika csapatának szakmai irányítását...- Eddig csak az utánpótlás korosztályokkal foglalkoztam, én vittem végig a serdülő III-tól az I-ig Desz- tanikékat, ahol azért akadt egy-két jó labdarúgó. Először ülök felnőtt másodosztályú csapat kispadján. Nagy a kihívás, a 12. helyről kezdjük a tavaszt, s mindenáron ki kell harcolnunk a bentmaradást. Fiatal, lelkes a társaság, szerintem a 7.-8. hely elérése sem lehetetlen. Ez a célunk.- Azt már tudjuk, hogy sokszor felmegy Pestre, hogy a helyszínen izguljon a fia mérkőzésein. Vajon Péter viszonozza-e a buzdítást, s lejár-e vasárnaponként Kazincbarcikára?- Nem lenne sok értelme, annál ő sokkal elfoglahabb, ami érthető is. Egy fárasztó meccs után minek utazgasson. Azért néha hazalátogat... (n-ly) Címeres mezben - az üllői úton...
