Fradi újság (1994)

1994 / 2. szám

FRADI ÚJSÁG ÍGY JÁTSZOTTAK A REGIEK „A jó középcsatár észjátékos. Irányít. Összefogja a támadósort, rohamra küldi a szélsőket... Ilyen felfogás uralkodott egykor, a támadó középfedezet korában, amikor még egyik védő' sem állt rá egy meghatározott csatárra; a szélsőfedezetek az ellenfél szél­sője és összekötője közé helyez­kedtek, a két hátvéd a 16-os két sarkáig terjedő távolságra, vagy még beljebb húzódhatott az oldalvonaltól. Logikus volt, hogy a technikás, okos „center” felis­merje, melyik csatártársát találja labdájával szabadon; utóbbi aztán veszélyesen törhetett ka­pura, vagy ívelhetett újból középre lefutása végén. Ilyen zseniális irányító volt a Fradiban Sárosi György doktor - amíg át nem tértek 1940-ben csapataink az úgynevezett WM rendszerre. Itt az öt csatár W alakzatával szemben a védelem M formá­cióban helyezkedett. Mint látjuk, most már minden támadóra ju­tott egy „nyakán lógó” védő, aki már a labda távételét is igyekezett megakadályozni; bár­mennyire is „látott a pályán” a középcsatár, őrizetlenül hagyott ember nemigen kerülhetett a szeme elé. így az új rendszer új ideált alakított ki: a gyors, moz­gékony, az őt kullancsként őrző középhátvédet lerázni tudó cen­terét, aki nem az irányítással, hanem a labda megszerzéséért vívott kemény harccal és a gól­lövéssel törődik... Ilyen típusú csatárt igyekezett a csapatba építeni a Fradi vezetősége, amikor 1942 őszén Ónodi II Bélát leigazolta. A fi­atal Ónodi II addig Pécsett rug­dalta szorgalmasan a gólokat és valóban: gyors volt és mozgékony, robbanékonyán tu­dott kiugrani a védők közül. Nem mutatkozott gólképtelen­nek a Ferencvárosban sem. Csakhogy... Csakhogy - nem ismeretlen előttünk ma sem a jelenség - kedvenceink abban az idényben rengeteget csapkodtak, ívelget- ték előre céltalanul a labdát. Ma­gas játékos is gyakran marad ilyenkor alul a fejpárbajban a védőkkel szemben; Ónodi pedig inkább az alacsony csatárok közé tartozott. Ráadásul élt még a csapatban az a felfogás, hogy ha sikerül tervszerű akciót kidolgo­zni, akkor a hosszabb vágtát rá kell bízni a szélsőkre, szöktetni őket kell; őket csak egy ember keresztezheti le, míg a közép­csatárt kétfelől kettő. Ónodi al­kalmazkodott társaihoz. Próbált fejelni és osztogatni. Ezt azon­ban Sárosi Gyurka még mindig jobban csinálta... így össze­kötőből 1942-43-44-ben több­ször visszakerült középre és Ónodi lett az összekötő; amikor aztán a hozzá hasonlóan kitörő stílusú Mikét szerződtették 1944 őszén, lassan feladta a versen­gést. Góljait és néhány mér­kőzésen nyújtott jó teljesítmé­nyét nem felejthetjük el; kár, hogy képességeit nem tudta maradéktalanul érvényesíteni. Mike István nagyobb egyé­niség volt. Nagyobb és ellent­mondásosabb. Őserő lakozott benne. Kemény felsőtestéről lepattogtak a védők, kezdő- sebességével nem lehetett lépést tartani. A kaput habozás nélkül, bármely helyzetből megcélozta; futtából gyilkos erővel lőtt. Ezzel szemben az osztogatása... A Fradiban addig nem látott merev tartással, darabos mozdulattal tuszkolta Mike társai felé a lab­dát... Ami - további ellentmon­dás - nem jelenti azt, hogy ne lett volna bizonyos tekintetben technikás és szellemes. Mert cselezni váratlanul, kiszámíthatatlanul, remek ütem­ben tudott. Nehezen állították meg, ha belelendült. Sárosi dr. néhány látványos kiugratásából látványos gólokat lőtt, 1945 és 1947 közt a közönség kedvence lett. Négy alkalommal bekerült a válogatottba is. Rendszeresen kiugratni azon­ban nem tudták őt sem. Az akkori játékban cselsorozatainak megkezdéséhez is ritkán nyílt lehetősége; az új típusú közép- csatárjátékot ő sem valósította meg teljes sikerrel. 1947-ben történt távozása után aztán változás jött létre az egész csapat felfogásában: hosszú, védők mögé lőtt labdák szálltak a középcsatár felé. Deák Ferenc, az új center olyan érzékkel futott a három hátvéd között keletkező résekbe, hogy valósággal kényszerült mindenki ilyen módon indítani őt. De ez már egy újabb fejezete a Fradi történetének. Hajnal Gáspár Ötven laszti a srácoknak Dalnoki Jenő: Méltó emléket állítunk Kispéter Mihálynak Dalnoki Jenő (62 éves) a helsinki olimpián aranyérmet szerzett gárdában is szerepelt, a magyar válogatottban pedig 13 alkalommal játszott. A legendás balhátvéd később nagy sikereket ért el edzőként is. Bár nyugdíjas, de hűséges maradt klubjához, a Ferencvároshoz. Nap­jainkban a labdarúgó­szakosztály vezetésében dolgozik, s az után- pótlásmunka segítése a fő feladata.- Hányán vannak je­lenleg a Fradi futball- palántái között?- Hétszázhúsz ifjú labdarúgóval foglal­koznak az edzőink.- S milyen az után­pótlás-nevelés színvo­nala?- Visszakérdezek: milyen magyar futball színvonala? Nézze csak meg az NB I-es mérkő­zéseket, és elszomorodik az em­ber azon, hogy mennyi képzetlen játékos kergeti a labdát. Ez mind­mind minősíti a fiatalokkal foglalkozó edzőket is. Nálunk az FTC-ben megpróbálunk új szem­lélettel, minél eredményesebben dolgozni, mert hittel valljuk, hogy sokkal olcsóbb nevelni a já­tékosokat, mint megvásárolni. Egyszerűen lehetetlen dolog ma más klubtól szerződtetni valakit, mert olyan óriási licitálás folyik. Elég, ha valaki kétszer egyeneset rúg a labdába, s máris tíz-húsz mil­lió forintokat kérnek érte. Mi sze­retnénk a dicső hagyományainkat folytatni az utánpótlás területén is. Az elmúlt évtizedekben olyan híres szakemberek nevelték a zöld-fe­hér klub számára a játékosokat, mint Csanádi Árpád, Száger Mi­hály, Tátrai Sándor, Mészáros József, Kapocsi Sándor, Zalka And­rás.- Milyen feltételrendszer segíti az edzők munkáját?- Le a kalappal az FM Sportlétesítmények előtt, s itt külön ki­emelem dr. Török La­jos igazgató szerepét. Ok a legfőbb szpon­zorai a fiatalok képzé­sének. A lehetőségek szerintem ma a Nép­ligetben nagyszerűek, a nyugat-európai szín­vonallal vetekednek.- Hallom, új szpon­zoruk is van.- Igen, a McDo­nald’s ötven futball-lab­dát adott a Ferenc- város-serdülőknek és ifiknek. Nagy sikere van az emblémájukkal ellátott lasztiknak. Gondoljon csak bele, manapság egyetlen fut­ball-labda ára kétezer forint fölött van.- Tudom, hogy egy nagy tervét sikerült valóra váltania.- Rövidesen kilencvenöt éves lesz az FTC, s ebből az alkalomból a népligeti sporttelepen felavatjuk a negyvenes-ötvenes évek kie­melkedő játékosegyéniségének, Kispéter Mihálynak az emlékművét. Egy szikla szimbolizálja őt, hiszen ő az is volt a védelem tengelyében. Szerencsém volt, mert én még játszhattam vele egy csapatban. Szerettem, tiszteltem őt, összefog­ta a mi fiatal csapatunkat az öt­venes évek első felében. Nagyszerű futballista volt, és remek ember. Balról Kispéter, mellette Dalnoki... Postabank és Takarékpénztár Rt. Postabank és Takarékpénztár Rt.

Next

/
Oldalképek
Tartalom