Fradi újság (1994)

1994 ősz / 6. szám

I FRADI ÚJSÁG Napjaink ferencvárosi gárdájával - a Springer szobor „árnyékában”. Első sor balról: Lisztes, Czéh, Chrisiri- ansen, Szeiler, Balogh, Horváth, Lipcsei, Albert, Kel­ler. Középső sor: Golecz Lajos tech. vez. Carlos, Si­mon, Telek, Bodnár József masszőr, Mucha József edző, Novák Dezső vezető edző, Hajdú József kapuse­dző, Nagy, Szűcs, Gregor, Dóra János szertáros. Har­madik sor: Dr. Juhász József főorvos, Zavadszky, Pó­ling, Szerekes, Kuznyecov. Hrutka, Kecskés, Takács, Neagoe Az AVANTI KUPA mérkőzés nyitotta meg Novák De­zső kétszázon felüli edzői meccsszámát. Az FTC edzőjeként - lapzártáig - összesen 222 mérkőzésen dirigálta a zöld-fehér gárdát, ebből 129 - a győztes mérkőzések száma! A képen Takács Tiborral az Ybl Tervező Szövetkezet, és az FTC teke-szakosztály el­nökével, Gosztonyi Andrással az AVANTI magyarorszá­gi igazgatójával - szóval megszállott két fradistával... ÖNVALLOMÁS „Tulajdonké­pen tudtam, hogy eljön ez az idő. Tudtam a győztes mécs­esek után is, amikor kint még ünnepelt a tömeg, s az öltöző­folyosóra lépve ismerős, ba­rát, ellenfél egyaránt gratulá­cióra nyújtotta a kezét, amikor az öltöző padján ülve csupa derűs játékosarc vett csak kö­rül, s úgy nyitottam ki hétvé­geken az újságot, hogy a csa­patot mindig a táblázat lege­lőkelőbb helyén találtam. Tud­tam a legünnepélyesebb, a legfelemelőbb pillanatokban is, éremosztáskor vagy dísz­ebéd alatt, amikor a szónok szép szavakkal méltatta a teg­nap diadalait, a nagy győzel­meket, a legmagasztosabb órákban, percekben is végig­suhant gondolataimon egy árny. Ma minden szép, ma minden jó, ma mindenért tap­solnak, legyen az meccs, él­ménybeszámoló vagy akár szurkolói ankét. De mi lesz holnap? Mi lesz, ha nem nye­rünk majd mindig, ha olyan meccsek jönnek, amikor az el­lenfél mellé szegődik a sze­rencse, amikor a döntő pilla­natokban amazoknak sikerül jobban az összpontosítás? Ha jön egy sérülési hullám, s ki­válnak a legjobbak, akkor, amikor a legnagyobb szükség lenne rájuk. Mi lesz, ha a hú­zóemberek, a csapat kulcsfi­gurái hullámvölgybe kerül­nek, s nincs, aki az élre áll­jon? Mert, hogy jön ilyen idő­szak, azt jól tudtam, csak azt nem, hogy mikor. Hogy előbb vagy utóbb. Aki edző, az tud­ja, libikókán ül egész életé­ben. És a mérleghinta hol meglódul felfelé, hol meg alá- száll. Egyszer aranyat ér a munkája, máskor úgy tűnik, egy fabatkát sem. Pedig ugyanúgy kiteszi a lelkét. Itt a Ferencvárosnál is eljött az az idézőjelbe tett nagy próbaté­tel. De nem az első a pályá­mon”. Novák Dezső ezt az önvallo­mást 1982-ben tette. Régen volt, de ezek a gondolatok ma is ugyanúgy érvényesek... Újra a Fradi edzői kispadon

Next

/
Oldalképek
Tartalom