Fradi újság (1994)

1994 / 1. szám

FRADI ÚJSÁG / UJ FTC Araiiydiplomasok „NAGYON SZERETTEM A FRADIT” Köztudottan úszónagyhatalom vagyunk, mindig kitermeltünk egy-két a vízben delfin módjára száguldó világklasszist. A mostani si­kerek közepett azért néha nem árt a régeb­bi nagyságokra is gondolni. Például Dr. Egerváry Mártára, alias „Egi”-re, aki a 60-as évek közepén szinte verhetetlen volt a honi medencékben. Tiszteletre méltó eredményeire emlékezve a napokban vehette át a Ferencváros Aranydiplomáját a Thermál Hotel Aquincumban.- Mik or is tette az első karcsapásokat a Fradi színeiben? - kérdeztük tó'le.- De régen volt! Éppen 40 éve - még kimondani is szörnyű! - általános iskolás ko­romban sűrűn lejártam a Csasziba. Ott fi­gyelt fel rám valaki a Fradista edzó'i közül, talán tetszett neki a vízfekvésem. Hívott, hogy jár­jak le hozzájuk edzésre.- S Ion. Ki volt az első mestere?- Hunyadfinál kezdtem, majd átke­rültem az Egerből éppen akkoriban felkerült Bakó Jenóliöz. Rengeteget köszönhetek neki, együttműködésünk alapvetőén meghatároz­ta későbbi pályafutásomat.- A szigorít statisztika szerint negyven­egy bajnoki címet szerzett. Melyik volt a ked­venc száma?- A 400 méter vegyes. Ezen a távon ‘62- ben olyan országos rekordot úsztam, hogy sokáig, nagyon sokáig nem tudta senki megdön- teni. Ha jól emlékszem, ez Túróczy Juditnak csak hat esztendővel később sikerült.- Szabad megkérdeznem, mennyi volt ez a szenzációsnak tartott idő?- A mai eredmények ismeretében már furcsán hangzik, de 5.32 körüli. Ezzel abban az évben idehaza megválasztottak az év sportolónőjének, a világranglistán pedig a hatodik lettem. Mindössze egyetlen európai versenyző előzött meg, különben csak amerika­iak végeztek előttem.- Három olimpián vett részt, számtalan országos csúcsot javított, a világ élmezőnyéhez tar­tozott. Olimpiaiéremmel, vagyvilágcsticcsal mégsem büszkélkedhet.- Sajnos így van, váltóban egy hatodik, egyéniben egy hetedik hely az ötkarikás mér­legem. Az az igazság, hogy az olimpiai sze­replésemet nagymértékben befolyásolták az egyetemen végzett tanulmányaim. A tokiói já­tékok idején voltam éppen másodéves a SOTE-n, aki odajárt, vagy jár, tudja jól, az az év a legnehezebb. Mexikóba pedig egy szigorlat után utaztam. Az Universiadékon viszont vi­gasztalódtam, hétszer állhattam a dobogó legmagasabb fokára. Egy Európa rekordhoz egy ízben nagyon közel álltam, mindössze három tizedmásodperc hiányzott. Sokan állították, annyi sem, de kézi stopperrel mérték az időt, s azt már csak súgva jegyzem meg, hogy az indítás sem volt számomra túl tökéletes.- Aktív pályafutása végeztével nem maradt ott a medencék világában. Soha nem gondolt arra, hogy edzősködjön ?- Nem vonzott ez a szakma. Olyan szakember úgysem válhatott volna belőlem, mint egykori edzőm.- Most mivel foglalkozik?- Patológusként dolgozom az Országos Korányi Intézetben.- Már elnézést, de kézenfekvőién volna, hogy OSC-be igazoljon annak idején, hiszen or­vosi egyetemista volt.- Nagyon szerettem a Fradit, semmi pénzért nem igazoltam volna el máshová. Ennek a későbbiekben tulajdonképpen kárát is láttam, sokáig nem kaptam rendes állást.- Még úszik a Seniorok között, vagy már csak amolyan lubickolás végett jár uszodába ?- Nagyon komoly senior-csapatunk van. Nem azért mondom, de többnyire volt fradisták alkotják. Mostanában rengeteg versenyen, világbajnokságon, Európabaj- nokságokon, sőt a korosztály olimpiáján is képviseltük hazánkat. Igazán nem szeretnék dicsekedni, de szinte mindenhonnan aranyérmekkel tértem haza.- Az Aranydiplomának hol lesz helye a lakásban ?- Most kereteztetem be, kifüggesztem a falra az év sportolója címért és az olimpiai szereplésemért kapott diploma közé.- Napjaink első számú világsztárját Egérkének szólítják. Az Egerváry névből is könnyen kialakulhatott volna ez a becenév. Miért lett éppen Égi?- Nem is tudom, talán mert rövidebb. De előzőleg engem is hívtak Egérnek. Ma már, ha valaki Mártának szólít, fel sem tűnne, hogy hozzám beszél.- Es a magyarok Egérkéjéről mi a véleménye?- Kriszta csodálatos úszóegyéniség, nagyszerű versenyzőtípus. Egyértelműen a világ legjobbja.- Találkoztak már valaha?- Igen, egy egri tornán én adtam át neki az egyik díjat. Bájos kislány. Azt hiszem, még van néhány éve a trónon. Szurkolok neki. „Újra korcsolyát kellett húznom” A bajnokság és a Magyar Kupa előtt a nemzetközi kupában ha fogalmaznánk a dicső Nemzetközi Jégkorong Szövetség fura urai kipenderítették egy furcsa megmozdulással a ferenc­városiakat a további küzdelmekből. Ilyen előzmények után a lelkes zöld-fehér hívők úgy gondolták, hogy az esemény megzavarja a csapatot a hazai bajnokság menetében. Igaz, hogy még a Magyar Kupa küzdelemben a csapat lelkiekben érezte ezt a megrázkódtatást, de végül is a bajnokságban min­dez feledésbe merült.- Mennyire zavarta csapato­dat az Európa Kupából való kiesés? - kérdeztem Farkas Andrástól, a Ferencváros- Wihrpool edzőjétől.- A körülmények minden hoki rajongó számára már ismertek, de ilyen eset bizonyára mégegyszer nem történhet meg sem velünk, sem más magyar csapattal. Ezt az ügyet mi már végleg lezártuk és természetesen a tanulságokat is leszűrtük. A mai nap is azt állí­tom, hogy az igazságtalanság ál­dozataivá váltunk.-A történtek után mi változott a felkészülésetekben ?- Egész évben szívós, kitartó munkát végeztünk, teljes erőbedo­bással dolgoztak játékosaink a mai napig is, mert kitűzött céljaink voltak, amelyeket csak így lehet megvalósítani. Végül is most már egy lehetőségünk van, miután kitűnő bajnoki menetelést hagy­tunk magunk mögött, és a hazai baj­nokságban mi már bejutottunk a play of döntőbe, hiszen egy olyan kötelező feladat előtt áll csapatom, ami a Fe­rencváros számára kötelező, mint elemi iskolában átmenni a harma­dik osztályba.- Mennyiben változott az idei OB I-es bajnokság meglátásaid sz­erint?- Az induló csapatok minden lehetőséget megragadtak abból a célból, hogy minél erősebb gárdát hozzanak össze és nevezzenek az idei bajnoki küzdelmekre. Régebben egy-egy csapatot kellett keményebb küzdelemben legyőzni, az idei évad­ban viszont már négy csapat in­dult azonos esélyekkel a bajnoki küzdelmeknek, ami természete­sen a jégkorong hazai színvonalá­nak emelkedését hozta magával. Ami még örvendetes volt az elmúlt időszakban, hogy a közönség is egyre nagyobb számban látogatta a mérkőzéseket.- Minek tudható be szerinted az idá bajnokság színvonalának változása?- Megfontolt idegenlégiós kiválasztás is fontos szerepet kapott a klubok vezetőinek részéről, mert nem olyan játékosokkal erősítettek, akik már aggastyán kordáknak számítottak, hanem korosztályok­ban játszó játékosokra adják vok- sukat, akik a hazaiakkal hasonló korosztályt képviseltek és akiknek képességeik alapján remélték, hogy biztos színvonal növekedést hoznak a hazai bajnokságban. Az első négybe jutott csapatokban min­den külföldről hozott játékos bi­zonyította a fenti meglátást.- Csapatodban is bizonyítot­tak az idegenlégiósok?- Valódi értékeknek számí­tottak és úgy tűnik, hogy akár Ore- skin, Tyepllakov, Fjodorov, akik a legtöbbször pályára léptek, mindig igyekeztek a maximumot nyújtani a győzelem érdekében, de a hazai játékosokban is tisztességes partner­ra találtak.- Kit tudnál kiemelni az eddi­gi küzdelmek során magyar játékosok közül?- Ezt nem teszem meg, hogy külön bárkit is kiemeljek, mert a hazaiak is alárendeltek mindent a csapat érdekében.- Voll-e az idei szezonban olyan momentum, ami esetlegesen zavar­ta volna csapatod felkészülését?- Kisebb fajta sérülések ugyan zavarták munkánkat, hiszen mi sem jobban bizonyítja, hogy az UTE elleni rangadónkra már szinte alig volt hadra fogható játékosom, és vezető edző létemre újra korcsolyát kellett húznom, de most is van maródi csapatomban, így hát az összeszokott sorokat kellett meg­bontani. Miután mi már kihar­coltuk a döntő részvételi jogát, így csak egy játékosom, aki mindenkor egy kulcsfigura csapatomba, por­cműtét előtt áll. Orbán Gyuri már biztos, hogy nem résztvevője a ba­jnoki döntőnek. Kiss Tibi, a csapat rutinos játékosa az utóbbi időben sérüléssel bajlódott, de ameddig bír­ta, sérülten is vállalta a játékot, ami nagy pozitívum a játékos részéről. Természetesen a bajno­ki döntőben számítok Tibi játéká­ra, hiszen az ő hozzáállása és ruti­nja már sok nehézségen átsegítette csapatunkat.- Már csak pár nap választja el csapatod a finálétól. Hogyan látod csapatod helyzetét? Bárhogyan is, a döntőt akárki­vel játsszuk, mindenféleképpen a győzelem hitében lépünk jégre, mert a bajnoki cím megvédése vezérel bennünket. Az előző bajnok­ság győzelmi mámora nem hódított el senkit sem közülünk.- Bizonyára te is emlékszel a tavalyi ünneplésünkre, amely a Kisstadionban volt, hiszen nem több, mint nyolcezer ember lejtett örömtáncot az utolsó percekben a lelátón, és a mérkőzés végén pedig ellepte a küzdőteret, remélem, most is hasonló karnevál adódhat játékosaimnak. Farkas Caja bizakodik, játéko­sai is hasonlóan vélekednek az esé­lyekről, mindenki egyet akar és igazán jó hallani, nemcsak magun­knak, de a lelkes szurkolótáboruk­nak is örömet szeretnének szerezni a fináléban, és együtt énekelni a: „Zöld zászlók, zöld sasok magasan szárnyaljatok című indulót. (Sághi) Or. Szívós István az FTC Aranydiplomát adta át Dr. Egarváry Mártának és Takácsné Giba Mártának. Szép volt Márták!

Next

/
Oldalképek
Tartalom