Fradi újság (1994)
1994 ősz / 2. szám
8 FRADI ÚJSÁG A Fradi futball ..hátországában" dolgoznakn Minden valamirevaló labdarúgó vezető, aki az MLSZ élére pályázik, előszeretettel hangoztatja kortesbeszédeiben: az utánpótlásnevelésre kíván koncentrálni, hiszen a magyar foci hátországa alapvető reformokra szorul. Az ígéretekben idén sincs hiány, ezért Vincze Gézával, a Ferencváros korosztályos csapatainak főnökével is e témában kezdtük a beszélgetést.- Ön, aki hosszú évek óta sikeresen neveli az utánpótlást, képes hinni még a különféle szólamokban? Egyáltalán, mi az, ami elsősorban megreformálásra szorul?- Évtizedek óta működik az MLSZ utánpótlásbizottsága, újabban létrejött az NB l-es utánpótlás liga is. Mindkettőnek tagja vagyok, sőt, utóbbinak az elnökhelyettese is. Hogy árnyaltan fogalmazzak, mindkét testületben komolytalanul vesszük az ígérgetéseket. Azt a kijelentést, hogy „szívem szerint minden pénzt az utánpótlásnevelésre költenék” a hetvenes évek óta folyamatosan hallom, érdemi változások azonban máig sem történtek. A fent említett bizottságok legfeljebb javaslattevő joggal rendelkezhetnek, semmiről nem dönthetnek, ezért aztán teljesen kiszolgáltatottak.- Milyen döntéseket kellene legelőbb meghozniuk?- Egy kultúrországban a korosztályos csapatok alanyi jogon részesülnek egy-egy klub költségvetéséből, alapszabályban rögzítik, hogy 20-25 százalék illeti meg őket. Amíg valami hasonló rendelkezést nem hoznak szövetségi, megyei, klubszinten itthon is, addig lehetőségeink a nullához közelítenek.- Ha Magyarországon az utánpótlás megkapná azokat az anyagi és szakmai feltételeket, amelyek reálisan megkívánhatok, hány éven belül és milyen szintre javulhatna a felnőtt labdarúgás?- A felnőttek futballját egészen más szempontok szerint értékelem. Labdarúgásunk először erkölcsi-morális, másodszor „munkaszinten” jutott holtpontra. Az erkölcsi válságot akár egy éven belül meg lehetne szüntetni, ha gátat szabnának annak a kontraszelekciónak, amely futballunkat és vezetését jellemzi. Egy morálisan helyreállított alapon már munkacentrikussá lehetne tenni a képzést, a fizikai adottságokat pedig másfél év alatt javítani lehet. A harmadik-negyedik évre látványos fejlődés mutatkozhatna az eredményekben is, csakhogy nálunk mindezt fordítva szeretnék. Az edzők taktikai variációkban gondolkodnak, így akarják meglepni az ellenfeleket, de a taktika fizikum és technikai tudás nélkül érvényre sem juthat, nem véletlen, hogy a magyar játékosok összevissza futkároznak a pályán.- A Ferencvárosról úgy hírük, az utánpótlásnevelés terén kirí a labdarúgó szakosztály a sivár magyar környezetből. Valóban így van?- Igen, mi megpróbáltunk kiépíteni egy szigetet, ennek a központja a népligeti műhely. A Fradi utánpótlásáról sokat elmond, hogy mind a mai napig nálunk szerepel a legtöbb saját nevelésű játékos. A klubvezetés, elsősorban dr. Szívós István ügyvezető elnök támogatásával 1990 nyárától kiépítettünk egy új rendszert, a piramiselv jegyében. Nálunk igazán sok az ifjúsági és serdülő korú csapat és futballista. Itthon szinte tudomást sem vesznek a gyermekfutball létezéséről, a serdülőkre figyelnek oda először, pedig előtte már hétéves képzést kap egy ideérkezett srác - e kategóriában is nagyon jól áll az FTC.- A jó utánpótlásedzőnek mennyiben kell másnak lennie, mint egy felnőttcsapatot irányító kollégájának?- Az utánpótlásedzőket egészen más polcra kellene helyezni, hiszen a szakma mellett sok egyéb segédtudományt is használniuk kell, otthonosnak kell lenniük például pedagógiában, pszichológiában. Ezért szinte hihetetlen, hogy valaki egyik napról a másikra mondjuk kész ifiedzővé váljon.- Az Önök munkájában mi a fontosabb, az eredmény vagy a játékosok felnevelése, késszé érlelése?- A kettőt nem lehet gyökeresen elválasztani egymástól, de magyar hiba, hogy túl nagy súlyt fektetnek az eredményekre. A szülők is a pálya mellett rohangásznak, üvöltöznek, tehát általánosan rossz a szemlélet. Bár mi a Ferencvárosnál az eredményekre sem panaszkodhatunk, azt hiszem ennél is fontosabb, hogy már ötven játékosom jutott el az NB l-es szintig, tizenketten pedig a válogatottságig.- A legélesebb szemű tréner hány évesen fedezheti tel egy- egy tanítványáról, hogy világklasszis?- Magyarországon ugyan divat tizenegy-tizenkét éves srácokat klasszissá kikiáltani, és azonnal cikkezni róluk, de száz ilyen ígéretből legfeljebb, ha egy bejön. A futballista ugyanis körülbelül tizenhat éves korában válik terhelhető- vé, ekkor dől el, ki mire viheti. Ekkor kell egy nagyon kemény, szinte már „istállószerű" képzésben részesíteni a srácokat, hogy aztán 18-19 éves korukra tényleg beérhessenek.- Hány edző dolgozik az FTC korosztályos csapatainál?- Tizenöt edzőt alkalmazunk, közülük hárman szakedzők. Támaszkodunk a régi, nagy öregekre, illetve az ő tanítványaikra. A 30-as, 40-es években lerakták a Ferencvárosnál az alapokat, ma már harmad-, negyedgenerációs utódaik viszik a stafétabotot. Azért nem érdemes az egyes évjáratok edzői között különbségeket tennünk, mert itt az eredmények még nem egyértelműen minősítik az edzőt, nagyon sok függ például a játékosok születési dátumától, hiszen a korcsoportok közti határ általában augusztus 1., és ilyen ifjú korban egy év ide vagy oda még rengeteget számít. Az mindenesetre jelzésértékű, hogy a különféle korosztályos válogatottakba a legtöbb gyereket a Fradiból hívják be. * Sorozatunkban Somodi Lajos és Horváth Ödön következik. ((«)))) \NESTEL RÁDIÓTELEFON KFT.
