Fradi újság (1994)
1994 / 9. szám
FRADI ÚJSÁG ■ t I [ ■ I > t ■ P ■ [ ! ■ I \ * ■ P ■ ( ! ■ I I Wukovicsok Wukovics Lacit lehet szeretni, lehet nem szeretni, egyet azonban mindjárt az elején nem árt tisztázni a vehemensebb szurkolók előtt is. Immáron három éve házi gólkirálya a Ferencváros labdarúgócsapatának. Olyan játékos, akiben mindig benne van a gól, legyen az közeli, szemfüles, szép szóló utáni, vagy ritkábban távoli lövésbó'l szerzett találat. Volt kitől tanulnia, hisz édesapja, idősebb Wukovics László is futballozott annak idején. Alsóbb osztályú csapatokban játszott, ahogy ő mondja, amolyan Ebedli-féle szervező szerepkörben. S közben, hogy ne legyen egyhangú a sportpálya- futása, NB I-ben pingpongozott is. Akkoriban még léteztek polihisztorok a sportban.- Nyilván csodás gömbérzékkel lett megáldva, ha két sportágban is megállta a helyét. De gondolom, az sem volt véletlen, hogy fiának nem egy asztalitenisz ütőt adott a kezébe, hanem inkább fuballcsukát húzott a lábára - kezdtük a beszélgetést Wukovics úrral.- Lacit nagyon pici korában levittem már az edzésre. Jóbarátom, Perlaky Pista mondta róla nyolc és fél éves korában, hogy az utóbbi időben csakis Koch Robiban látott ilyen tehetséget. Jobb oldali középpályást szeretett volna belőle faragni, de nem lehetett nem észrevenni csatáradottságait. Rengeteg gólt lőtt, a serdülőben idényenként megtermelt vagy 30-40 találatot. Soha nem felejtem el, egyszer 6-1-re vertük az MTK-t, s mindegyik gólt Laci szerezte.- Szerencsére a későbbiekben is megőrizte ezt a jó szokását. Sejtette, hogy első osztályú játékos válik majd belőle.- Tudtam, hogy viszi valamire. A Fillér utcában laktunk már akkor is, lejárogattunk a Városmajorba vagy a Ganz-pályára, és naphosszakat passzolgattunk. Különböző gyakorlatokat végeztettem vele, mert már akkor láttam, hogy érdemes.- Emlékszik az első meccsére, amit a felnőttek között játszott?- Hogyne, egy svéd csapat ellen lépett először pályára egy tornán. Az NB I-ben a Videoton ellen debütált. Amikor először volt a kezdő tizenegy tagja, '88 őszén, mindjárt két gólt rúgott a Szombathelynek. Dzurják Csöpi éppen megsérült és úgy került a helyére. Meghálálta a bizalmat.- Minden meccsen ott izgul a lelátón ?- Mostanában már nem.- Ennek talán az az oka, hogy Wukót bizony gyakorta „megtalálja" a közönség, és kikezdik?- Nem csak emiatt. Bár tény, nekem is nagyon fáj, amikor őt bántják, sokszor jogtalanul. Még a barátaimmal is összevesztem néha emiatt, senkinek nem kívánom ezt az érzést. De mit lehet ez ellen tenni? Máskor meg Istenné avatják, ha lövi a gólokat, akkor mindenki szereti. A közönség már csak ilyen.- Elégedett a fia pályafutásának alakulásával?- Megmondom őszintén, bíztam benne, hogy a válogatottban is gyökeret tud verni. A bemutatkozása is biztatóan sikerült, utána viszont mintha elfelejtették volna. Igaz, hogy gyors, szemfüles, ám nem olyan masszív a felépítése. Bár bőven van még ideje, hogy visszaküzdje magát a keretbe.- Szeretné, ha idény végeztével elszerződne egy külföldi csapathoz?- Nem hinném, hogy ez most bekövetkezik. Itthon is többet kellene letennie az asztalra, néha úgy látom, hogy kondícionális problémákkal küszködik, s ennek odakinn súlyos következményei A Toldi vándordíj - lassan „családi ereklye”... lehetnek. Még várjon egy-két évet. Már csak azért is, mert nemrég született meg a kisunokám, s szeretnék vele még játszani. Ha most kimennének, ritkábban látnám őt is... * Wuko nem titkolja, sokat köszönhet édesapjának.- A labdarúgás alapvető elemeire ő tanított meg, kiskoromban rengeteget játszottunk - meséli.- Láttad játszani?- Sajnos aktív korában nem, már csak az öregfiúk között. De az pár pillanat alatt kiderült, hogy tegezték egymást a labdával. Fantasztikus a bal lába, bombaeró's lövései voltak. A rúgótechnikáját jó lett volna örökölnöm.- O viszont rendszeresen megnéz téged. Meg szoktátok beszélni a meccsek után, hogy mit csináltál jól vagy rosszul? Mindig elmondja a véleményét, sokszor el is kell fogadnom, mert általában igaza van. Vitatkozni nem szoktunk, különben is, számomra sokkalinkább az edzőm véleménye a döntő. Úgyis csak ő tudja, milyen feladatokkal bízott meg, s azt hogyan hajtottam végre.- Szerinted ez mikor sikerült a legjobban?- A legemlékezetesebb mécsesem talán egy Csepel elleni volt, amikor három gólt is rúgtam. És emellett igen sokszor dupláztam. Örökre emlékezetes marad a két évvel ezelőtti nagy bajnoki menetelés, az a csodás tavasz. Abban a szezonban tizenegyszer találtam az ellenfelek hálójába. Ne vegyék szerénytelenségnek, de az önmagáért beszél, hogy három esztendeje én nyerem el a Toldi-ván- dordíjat, amit a legeredményesebb Fradi-játékos kap.- Ettől függetlenéül Te is tudod, nem mindig szeretnek a drukkerek...- A közönség nagyobbik része tőlem is azt várja, hogy kilencven percen keresztül egyfolytában robotoljak a pályán. Pedig nem ez a stílusom, nekem a helyzetfelismerés, a kapu előtt határozottság inkább az erősségem.- Csakhogy ezt nem mindig érvényesíted.- Olyan játékos még nem született a Földön, aki minden egyes mérkőzésen lő legalább egy gólt. Sajnos én sem vagyok ilyen, bár ez sokaknak nem tetszik.- Igen régóta játszol a Fradiban. Idén először jelent meg cikk az újságokban arról, hogy esetleg odébbállsz az Üllői útról.- Nincs szándékomban. Legalábbis más magyar csapatban nem igazán tudom elképzelni, hogy valaha is pályára lépjek.- Külföld?- Nem versengenek értem a menedzserek, előbb-utóbb azonban én is nyugatra szeretnék szerződni. Négyhónapos a lányom, Vivien, az ő jövőjét is szem előtt kell tartanom.- És a válogatottság?- Azt soha nem adom fel, nagyszerű érzés volt címeres mezben játszani, ráadásul éppen az Üllői úton. Talán még megadatik néhányszor a számomra. (naszály) Lapzártáig Csepelen szereztem az utolso golom... 1994-ben is együtt az, élvonalban! Együtt a sikerekért!
