Fradi újság (1994)

1994 / 9. szám

FRADI ÚJSÁG > Lapunkban a sporttal, a Fradival szimpatizáló művé­ig székét szólaltatunk meg, nem csak sportról, hanem életükről, szerepeikről is érdeklődünk. Tesszük ezt azért, hogy kedves szurkolóink közelebbről megismer­jék a népszerű és közkedvelt művészeket. A „tiszteletje­gyet” ezúttal PALÓCZ LÁSZLÓ kapta. A ..Szomszédok ff és a Fradi szeretet • Önt jó barátság fűzte a harmincas évek egyik nagy játé­kosához.- Igen, Toldi Géza a Tabán­ban lakott, én meg ott szület­tem. Gyerekkori Fradi-rajongá- som valószínűleg miatta alakult ki, s ezzel nem csak én voltam így, hiszen a tabáni srácok jó része imádta Toldit. Az én kor­osztályom jól emlékszik rá, re­mek ember volt, amennyire eró's és küzdó' a pályán, annyira kedves és szerény a hétközna­pokban. Én szorosabb szálakkal is kötődtem hozzá: Sukorón született, és édesanyám is ott élt. Erről is sokat beszélgettünk, jó barátok voltunk, s ma is na­gyon hiányzik nekem. • Látták Önt a játékosok színpadon is?-Toldi elhozta az Operába a srácokat. Egyszer nagyon kellemes meglepetés ért: a Rudasban, a gőzben egyszer csak valaki elkezdte énekelni mögöttem az előző esti darab­ból a Faust áriáját. Ez Ornbódi volt. • Gyerekkorában próbálko­zott valamilyen sporttal?- Először fociztam a MAFC kölyökcsapatában, akkoriban ott játszott Sárosi Béla és Boldizsár Kálmán is, ők később „igazi” játékosokként folytatták. Több sportágba beleszagoltam a diszkoszvetéstől a súlylökésig, bunyóztam a leventéknél, de versenyszerűen egyiket sem űztem. Amikor pedig beiratkoz­tam a Nemzeti Zenedébe, vég­képp elmaradt a kemény sport, mert ha tréning után kimele­gedtem és megfáztam, nem me­hettem énekórára. Valamit azonban mindig mozogtam, muszáj volt. Az énekesi pálya nem tűri a komoly sportot vagy az abszolút nehéz fizikai munkát, de szük­séges a jó kondíció, ennek dön­tő szerepe van az éneklésben. Másrészt az előnyös megjelenés is számít. Egy elpuhult pali hiá­ba mondja adott szituációban, hogy „most megöllek” - a je­lenet akkor lesz hiteles, ha úgy is néz ki, ha van benne elég erő. • Van kedvenc operája?- Talán ami a legmélyebb élményt adta, Verdi Simon Boc- canegrája, de nagyon szeretem Rossinitól a Teli Vilmost is, tele van lírával és hazaszeretettel. Mindig akkor éreztem jól magam, ha sikerült belebújnom annak a szereplőnek a bőrébe, akit játszottam. Ha nem voltam Ha a Fradi elnökének a székébe ülhettem, csak a Fradi Újságot illett olvasnom... Ott volt az asztalon! A labda a 11-es ponton - én pedig most látom - milyen kicsi is az a kapu... benne igazán, én is üres marad­tam és a közönség is becsapot­tnak érezhette magát. Ezt na­gyon komolyan vettem: ha ki­tűztek egy előadásra, akkor nem volt se barát, se semmi, a pró­bák után szigorúan a pihenés következett, mert első az elő­adás! • Hogyan viszonyul a többi zenei műfajhoz?- Mindenevő vagyok, szere­tek „rázni”, és egyébként is részt veszek minden marhaság­ban. Mindig mókázó voltam, amikor eljöttem az Operából, örömmel hallottam vissza, hogy azóta csöndes és üres a büfé. Felteszem néha a kérdést, nem kellene-e megkomolyodni, de mindenki tiltakozik ellene. Na meg, erre a „kis időre”? • Elismert, neves operaé­nekes, mégis a Szomszédok te- leregényből ismeri az ország. Hogyan fogadja a népszerű­séget? Nem zavarja, hogy ez nem kifejezetten az énekesnek szól?- A Szomszédok az egyik leg­nézettebb műsor, s bárhova megyek, még az országhatáron túl is felismernek. Eleinte zavart, furcsa érzés volt, mert nem szoktam hozzá, meg kicsit későn is jött ez a fajta nép­szerűség. Egy operaénekes nép­szerűsége képességeitől, a pro­dukciótól függ, de nem túl sokan ismerik, hiszen az opera közönsége viszonylag állandó és nem túl nagy számú. A TV- nyújtotta népszerűség az ope­raénekes számára elképzel­hetetlen. • Hogyan került a sorozatba?- Szerencsés voltam, a vélet­lenen múlott. Horváth Adám egyik növendéke diplomázott, Palócz László, a Fradi-pálya „örökös kapufaőre”... keresett egy bizonyos típusú szereplőt, aki énekel is. Meg­kérdezték, ráérek-e. Nos, ráér­tem, megcsináltam, mert sze­rettem volna segíteni. Nagyon jó társaság jött össze, vidámak, jó hangulatúak a for­gatások. Meleg, baráti légkör alakult ki, de Adám nem tűri a fegyelmezetlenséget, linkesked- ni nem lehet. Eleinte kelle­metlen volt, hogy nekem, a nagy behemót palinak állandóan szegény Bőlim szomszédot, ezt a csirkevékony, aranyos kis em­bert kellett szekálnom. A ren­dező mindig megnyugtatott: eljön majd annak is az ideje, amikor „jó” leszek. De sajnos időközben szegény „Böhm” el­ment. • Hasonlít Önhöz a filmbeli figura? Örömmel hallottam, hocjy egy ferencvárosi tekés kislány a napokban világbajnokságot nyert...- Aki ismer engem, tudja, hogy alapvetően optimista, vidám fickó vagyok. Egyáltalán nem az a morcos, aki a TV-ben látható. Ezzel együtt sokan sze­retik Sümeghyt, hányszor kér­dezték már például, hogy mikor veszem el „Lillácskát”? Isten ments! Akkor kicsi lenne a lakás, ki kéne költöznöm Gaz­dagrétről, következésképp a filmből is. • Máshol is játszott prózai szerepeket?- A rádióban, az éneklés mel­lett, verses prózát is mondtam, remek művészekkel dolgoztam együtt. Én eredetileg színész akartam lenni annak idején, bonviván jellegű énekes színész válhatott volna belőlem. De túl­ságosan költséges beruházásnak számított, mert akkoriban egy magánszínháznál csak az lehe­tett színész, aki rendelkezett a különféle darabokhoz szükséges ruhatárral. Kinek volt annyi pénze?! Az Operában viszont adták a jelmezeket. • Külföldön is fellépett...- Igen, sok helyen jártam, sokat utaztam. Londonban pl. hangfelvételt készítettünk, de felléptem az akkori Szovjetúni- óban is. Mindenütt jól éreztem magam, de volt egy nagy bajom: a borzasztó honvágy. Kínában egy 6 hetes turnén már a má­sodik hét után belebetegedtem a honvágyba. Nagyon komoly szerződéseket ajánlottak nekem Nyugaton, de akkor ott is kellett volna maradnom, és én ezt nem vállaltam.- Ma is fellép még?- Vidékre már nemigen já­rok, mert elég fárasztó, de Bu­dapesten vannak fellépéseim, elsősorban jótékony célú mű­sorokon veszek részt. • Régebben a Fradiban is szerepelt.- Minden műsorban benne voltam, jobbára operetteket és magyarnótákat énekeltem - a program jellege ezt kívánta és, persze a Fradi-indulót. Gyakran táncoltunk is. Az utóbbi két évben nem rendezett a klub ilyen esteket, de most ismét ter­veznek hasonlót és abban fel fo­gok lépni. • Az operaénekesek között vannak drukkerek?- Ókét nem nagyon érdekli a foci, és általában a sportélet. Én kivételnek számítok. A színé­szek között inkább találkozha­tunk sportrajongókkal. De ahol lakom, az Operett Presszó épü­letében három csapat szurkolói járnak össze, a Fradi, az MTK és a Vasas rajongói. Elképzel­hető, hogy ott micsoda szöveg megy! A fradistaságomat vi­szont mindig tisztelték, és ezt meg is követeltem. Nagy Ildikó

Next

/
Oldalképek
Tartalom