Fradi újság (1994)
1994 / 8. szám
FRADI ÚJSÁG 11 „A Fradi nemcsak a fociból áll” • Amikor a Fradi-pályára, a klubházba jön, úgy érzi, hogy „hazajön”?- Amikor ifjabb koromban először idekerültem, teljesen úgy éreztem: „hazajövök”. Én ma is ugyanígy gondolkodom, de már kevésbé érzem, hogy az az igazi közvetlen, családias légkör fogad, amit évetizedeken át megszoktam. A családiasság az egész országban kimegy a divatból, és úgy tűnik, ez a folyamat a Fradit is eléri. Abban azonban biztos vagyok, hogy a többi klubhoz képest itt még mindig otthonosabban érezheti magát az ember - bár a magamfajta „zöld vérrel született” kevéssé ismeri más klubok életét. • Hosszú éveken át szervezett a Fradiban műsoros esteket, rendezvényeket.- Valóban, nem is tudom pontosan, hányat, de nagyon sokat. Ám a rendezvények esetében is azt érzem, hogy a családias légkör eltűnőben van. Régebben sokkal nagyobb érdeklődés mutatkozott irántunk, bár még ma is kérdezik a szurkolók, mikor lesz megint hasonló összejövetel. Annak idején már egy évre előre megbeszéltük a programot, s a művészvilág sok tagja versengett azért, hogy bekerüljön a műsorba. Az utóbbi néhány évben kicsit fölöslegesnek is érzem magam, mert úgy látszik, ilyen műsorokra nincs szükség. Néhányunknak azonban igényünk van arra, hogy összerántsuk a fradistákat, ezért a bajnokságtól függően, valamikor októberben, a Fradi Újság 25 éves születésnapján szervezünk egy összejövetelt, amelyen felvonultatjuk a magyar „ri- pacsokat” is. Egyébként én is kb. ennyi ideje tevékenykedem a Fradiban, 1969 augusztusában, az FTC Kisstadionbeli jubileumi rendezvényén adta át a stafétabotot Tompa Pufi bácsi, a klub tiszteletbeli „kultúrfőnöke”. Azt mondta, mivel nagyon öreg ehhez, a posztot átruházza rám. Ez nekem minden szempontból emlékezetes dátum, és nagyon hiányolom, hogy ilyen események mostanában nincsenek. • Melyik rendezvény a legemlékezetesebb?- A legutóbbi, amikor Albert Flóri 50. születésnapja tiszteletére állítottam össze egy nagyobb műsort. • Mi újság a zenekarral kapcsolatban?- Az elmúlt évekhez képest kicserélődött a tagság, most Tauber Bélával, Veres Lászlóval, Völgyi Lászlóval és Verestóy Attilával dolgozom együtt. A Pepsi zenekar 12 évet húzott le, ebben az évben pedig pont 10 éves a „Canada Dry”, és továbbra is ezen a néven lépünk fel. Ez azért is a szívemhez nőtt, mert a Pepsi piros-kék színeivel ellentétben a Canada Dry zöld! • Egyébként szereti a Canada Dry-t?- Ritkán iszom, már 23 éve szinte csak ásványvízen élek. • Az együttes főleg tánczenét, szalonzenét játszik. Túléli-e ez a műfaj a különböző zenei irányzatokat? Mekkora igény mutatkozik iránta? Fradista fiam Flórival- Valamikor megéltünk abból, hogy sláger-tánczenét játszottunk, s ma is ez adja a műsor gerincét. De sok bálon, magánpartin mást kívánnak tőlünk, ezért műsorunkat komoly szalonzenei repertoárral bővítettük. S hogy túléli-e a műfaj? Miután az egész világ a nosztalgiából él, azt hiszem, soha nem fog kimenni a divatból. • Köthctó'-e ez a zene egy bizonyos korosztályhoz?- Azt mondhatnám, hogy 35-40 év fölött kedvelik igazán, de ezzel rögtön ellentmondásba is kerülök magammal, mert pl. a TF-gó- lyabálokon már több, mint tíz éve mi játszunk. Én minden évben le akarok köszönni tőlük, mert koromnál fogva úgy érzem, nem mi kellünk már oda, de mindig hívnak. Sok ifjúsági rendezvényen játsszunk, s lehet, hogy az első félórában elhúzzák a szájukat a fiatalok, de nem szoktunk úgy összepakolni a végén, hogy ne hívnának vissza bennünket. • Régebben rendszeresen resztvettek a Füredi Anna-bálokon.- Nekem nagy bánatom, hogy 19 Anna-bál után a huszadikon nem játszhattam. Nem a zenekar munkája, teljesítménye miatt, hanem a rendszerváltás, az ottaniak hozzáállása „felejtett ki” engem a programból. Ezen kívül viszont vannak nagy, rangos bálok, ahol rendszeresen mi szolgáltatjuk a talpalávalót, így pl. a vitorlásbál, ahol már huszonkettedszer lépünk fel. Most legnagyobb büszkeségem, hogy az első Nemzeti Sport-bálra is minket kértek fel. Noha akkor nem lehettünk jelen, a másodikon már mi játszottunk. Jövőre ezt országos sportbállá akarják bővíteni és ismét bennünket hívtak meg. • Melyik a kedvenc hangszere?- Természetesen a nagybőgő. • És a kedvenc dala?- A „Vándordal”, amihez életem első tévé- és rádiófelvétele kötődik, és ez volt első kazettám címadó dala is. Ezután viszont rögtön a Fradi-induló következik. • Követi-e a fia a zene, illetve a Fradi-rajongásban?- Zenét nem tanult, ellenben kiváló szakács lett belőle. Gyűjti a lemezeket, szereti a zenét, de nem műveli. Ami pedig a Fradit illeti... Mivel születése óta mást se hallott őrült apjától, természetesen fradista lett, bár ő sokkal kritikusabb, mint én. Él-hal a Fradiért, de egyre többet bosszankodik, mert az a véleménye, hogy ki lehet kapni, de még akkor is „össze kell esni” a pályán. • Ha a futballisták közül választani kellene, kik állnak az első három helyen a régiek, ill. a maiak közül?- A régiek közül legkedvesebb játékosom Rákosi Gyula, számomra ő a szorgalom, a becsület mintapéldája. Szorosan követi Albert, de tulajdonképpen mindannyian kedvesek nekem. A maiaik közül három első helyet adnék Szei- lernek, Simonnak és Albertnek. • És művészbarátai közül kikhez áll legközelebb?- Csala Zsuzsát, Zentai Annát és Csongrádi Katát említeném. • Korábban aktív sportoló volt.- Erről az ember ilyen őszülő, túlsúlyos állapotában már nemigen beszél, de valóban: 7 magyar bajnokságot és 33 versenyt nyertem kajakban. Ha időm engedi és szépen süt a nap, akkor egy héten legalább ötször kajakozom a Dunán, ősztől tavaszig pedig úszni járok. Az a baj, hogy sajnos többet eszem, mint amennyit sportolok. • Nyomon követi a Fradi eredményeit?- A futballmeccseken, ha csak tehetem, ott vagyok, de figyelem a kajakosok, a kézilabdások, a te- kézők eredményeit is, hiszen a Fradi nemcsak a fociból áll. • Mi a legtöbb, amit a Fraditól kapott?- A Ferencváros örökös tagja vagyok, és ezt nagy megtiszteltetésnek tartom. Nagy Ildikó Ildikóval az interjú után West1994-ben is együtt az, élvonalban! Együtt a sikerekért!
