Fradi újság (1993)
1993 / 7. szám
FRADI ÚJSÁG Wukovics László- Idén is Toldi vándordíjas leszel?- Szeretném, ha meglenne a meccsenkénti 1 gólos átlagom, akkor biztos hogy én nyerném idén is a Toldi vándordíját.- Ha azt mondom - Diósgyőr - mi jut eszedbe?- Számunkra kedves, „aranyos” város - hiszen ott lettünk kupagyőztesek és bajnokok. Nekem pedig a két utolsó diósgyőri meccsen sikerült három gólt is szereznem. Szóval szép hely...- Mi a véleményed az UMBRÓ mezről?- Igen jó viselet és különösen a hosszanti csíkozású mez látványos.- Mi a kedvenc ételed, italod?- Pulykamell kijevi módra - italom pedig a tonic. Szeszesitalt ritkán fogyasztok - esetleg vörösbort kólával.- Kedvenc külföldi csapatod?- A Milan játékát élvezet nézni.- Van kedvenc politikusod?- Nem nagyon érdekel a politika, de azt tudom, hogy Balsai István miniszter úr nagy fradista - így őt kedvelem...- Mi lenne a kedvenc kocsid?- Egy öt éves BMW kocsim van, vágyam egy sport Mercedes.- Barátnő? Nősülés?- A nősülés még odébb van. Barátnőmmel, Károly Annával így is jól megvagyunk.- Mit láttatok utoljára színházban?- Vagy két hónapja a Madáchban a Józsefet néztük meg. Nagyon tetszett.- Hová mentek nyaralni?- Valószínű, hogy a csapattal megismételjük a tavalyi görögországi nyaralást. Szeretnénk hasonló hangulatban indulni - vagyis aranyérmesként. kupagyőztesként... Asszonyok, menyasszonyok... Sorozatunkban Szűcs Mihály menyasszonya, Bósze Csilla válaszolt kérdéseinkre.- Hogyan ismerkedtetek meg? Az első csók...- Két évvel ezelőtt Misi az öcsémmel együtt volt katona, több alkalommal is együtt jöttek hozzánk - így ismerkedtünk össze. Az első csók is nálunk történt...- Az esküvőt mikorra tervezitek?- Szeptember 13-án tartjuk. Egyébként a 13-as a kedvenc számunk. Misi 13-as mezben volt először csereként a pályán...- Mi a végzettséged, hol dolgozol?- Kereskedelmi szakközépet végeztem, felsőfokú külkeres vagyok. Egy külker cégnél dolgozom, bonyolítóként.- Kedvenc virágod?- Mint oly sok nőnek - nekem is a vörös rózsa.- Kedvenc ételed, italod?- Minden ételt szívesen fogyasztok, külön kedvencem nincs. Az italok közül a whyskit szeretem.- Szoktatok táncolni járni?- Igen és Misi nagyon jól táncol.- Mozi, video?- Moziba rendszeresen járunk, persze videózni is szeretünk.- Kedvenc televíziós műsorod?- A Dallast mindig megnézem.- Kijársz az Üllői úti mérkőzésekre?- Mindig, sőt még vidékre is rendszeresen elmegyek.-A csapatból összejártok valakivel?- Igen, időnként Szeder Józsiék- kal.- Életed nagy vágya?- „Úgy szeretnék boldog lenni...” Nyílt levél Fiedler Adriennek és a csapatnak! Kedves Adrienn! Először is bocsánatkéréssel kell kezdenem. A kupadöntő után egy meglehetősen sutára sikerült, félszeg mozdulattal hagytam ott. Ezért kérem bocsánatát, de megpróbálom magyarázni. Ha én ott még egy szót szólok, hát bíz’isten elsírom az örömtől magam. Most mondja meg, hogy nézett volna ki egy hatvanöt éves, kilencszeres nagypapa, ahogy ott zokog a maga vállán. Pedig jó, nagyon jó lett volna. Mert megint olyant adtak nekünk a fradisták a fradistáknak, amit csak mi adhatunk egy másnak. ÖRÖMÖT, tiszta semmivel nem pótolható dolgot. Tudja kedves Adrienn, tőlem már sokan kérdezték, hogyan lettem fradista. Nem tudom. Nem lettem, mindig azt válaszolom, születtem. Az ember nem lesz fradista, hanem annak születik. Mint valaki németnek, olasznak vagy bármi másnak, mi fradistának. Csak így, ilyen egyszerűen. Egyszer azt mondtam a feleségemnek: mindenbe beleszólhatsz az életemben csak a Fradiba nem, mert az egy darabja az életemnek. Ha az nem lenne, nem lenne teljes az életem. Persze nem csak örömből áll, állt ez az élet. Én már tapasztaltam és tudomásul vettem, hogy minket mióta az eszemet tudom, a hivatalos szervek soha nem szerettek. Megtűrtek, ha kellett a népszerűségünket kihasználták saját céljaikra, de nem szerettek. Sokat lehetne és tudnék beszélni a legnehezebb időkről. Elvették nevünket, színünket, hogy a „ dressz alatt ott él a Fradi szív Volt olyan kinevezett elnöke a klubnak, aki egy megnyert vízilabdabajnokságot úgy nyugtázott, hogy elég baj az nekünk. Kérdésemre, miért? Azt válaszolta, mert odafönt azt szeretik, ha mi harmadikok, negyedikek vagyunk. Aztán elmúlt a hét éves lidércnyomás és jött 1956. november elseje. Nem volt közlekedés, állt az élet és csak egy röpke hír nyomán ezrek és ezrek jöttek az Üllői útra, mert ismét lengett a zöld-fehér zászló. Mert megint kimondhattuk nyíltan, szabadon a nekünk oly szent szót, hogy FERENCVÁROS. Hiszen sok-sok milliónak ez nem egy városrész, nem egy kerület neve, hanem egy életformának a megtestesítője. Annak, amit lassan száz éve elődeink megfogalmaztak. Éreztük, a levegőben volt, hogy nem lesz az öröm hosszú életű. Bekövetkezett 1958 májusa, akkor engem és jónéhány társamat, elvitt, őrizetbe vett a politikai rendőrség. A legszomorúbb az volt, hogy bár hivatalosan, megbízással voltam ellátva, mint a szurkolótábor, a B-közép vezetője, mégis az egyesület akkori elnöke írta alá a feljelentést, hogy illegális szervezkedést folytatunk. Aztán jöttek a hatvanas évek. A kardlapozás, gu- mibotozás a Népstadion előtt. A mérkőzések idején való őrizetbe vételek. Mindez csak azért, mert mindennél jobban szerettük a Fradit. Én akkor tanultam meg és erőltettem magamra, hogy semmi ne látszód- jék rajtam. Se öröm, se bánat. Ott álltam a Népstadionban, mikor tizennégy év után ismét bajnok lett a csapat és nagyon vigyáztam arra, hogy az arcom se rebbenjen, mert éreztem a figyelő tekinteteket. Láttam a házak kapualjában karon fogott sportbarátaimat, akiket napokig faggattak, hogy miért járnak négyen- öten együtt mérkőzésekre. Soha nem hitték, hogy nem akarjuk a rendszert megdönteni, nem összeesküvést szövünk. De elérték, hogy sokunkban egy életre beültették a félelmet. Drága Adrienn, hát ezekért jelent nekünk oly sokat, ha győz, ha nyer a Fradi. Ezért szorongatták a kezem másnap ismerősök és ismeretlenek, akik csak a tv- képernyőjén látták a diadalt. Ezért van, hogy ilyenkor úgy érezzük, most jobb ízű a kenyér, kékebb az ég, zöldebb a fű, szóval szebb a világ. Észre kellett venniük a „tárgyilagos" sajtó miképpen igyekezett csökkenteni az örömöt. Fáradt, agyongyötört ellenfél stb. Csak egyet felejtettek el, ugyanezt az ellenfelet az alapbajnokságban, pihenten kétszer is legyőzték. Én bízom benne, mire soraimat megkapják, már a bajnoki arany is a nyakukban lesz. Akkor nagyon szépen kérem, engedje meg, hogy felkérjem egy táncra és örüljek önfeledten, tartózkodás nélkül, hogy újra bajnok lett a Fradi. Türelmét megköszönve, tiszteletteljes kézcsókom az egész csapatnak: Bauer Miklós akinek csak egy meggyőződése van, hogy fradista volt, van és lesz ■ ■ ■ O o IM (/) < > ■ * o < H H
