Fradi újság (1993)
1993 / 6. szám
FRADI ÚJSÁG A Fradi örökös rabja Dr. Harza Lajos az FTC elnöke adta át Széles Józsefnek a kitüntető' címet 55 Száz gyerekkel foglalkozom” Dölle Zsolt a Ferencvárosban született mint egészen kicsi csecsemő, a kerületnek azon a részén, amelyet Józsefvárosnak neveznek. Podvinecz marsall kezdte hasonlóképpen élettörténetét Rejtő Jenő halhatatlan regényében a Láthatatlan légióban. Azért jutott eszembe épp ez a könyv, mert a sportvezetők légiója is akkor jó, ha láthatatlan. Az igazi sportvezető nem tolakszik az előtérbe, nem törekszik dicsőségre, inkább szolgál mint vezényel. A háttérben tevékenykedik, a sportot és a sportolót szolgálja, s számára a legnagyobb öröm a versenyző, a csapat dicsősége. Régen láttam olyan boldognak Dölle Zsoltot, a Fradi tornaszakosztályának vezetőjét, mint most, hogy Schupkégel Károly remek lógyakorlatával bronzérmes szerzett a világbajnokságon. A Vígh László nevelte csodálatos Magyar Zoltán sikerei óta Fradi tornász nem ért el ekkora sikert. Schupkégel szinte a semmiből tért vissza a tornaszőnyegre, ahonnan jól kivitelezett gyakorlattal kiugrott az olimpiára, majd most föl a világbajnoki dobogóra. Romániában Ígéretes karrier elé nézett, de amikor Erdélyből áttelepült, kőművesként helyezkedett el, s magában eltemette a tornát meg a hozzá fűződő régi álmokat. Dölle Zsolt és Láng Géza, az edző meglátta benne a nagy lehetőséget, hitt benne és valósággal rábeszélte a fiút, hogy kezdje újra, de azt még ő sem gondolta, hogy a szorgalmas fiatalember beverekszi magát az olimpiai keretbe. Ám amikor ez megtörtént, ő harcolt érte a legelszántabban, a köztársasági einökig elment, hogy Schupkégel megkapja idejében a magyar állampolgárságot. De elhárít magától minden érdemet, az eredmény - mindig ezt hangoztatja - a versenyző és az edző munkájának gyümölcse, neki „csak” az a dolga, hogy az eredményesség lehetőségét megteremtse. Hogy legyen pénz fizetésre, teremre, tornaszerekre, utazásra, edzőtáborra. Minden, ami a sikerhez, dicsőséghez kell, ezután jön. És ezt már a tornászok és edzőik csinálják. A szakosztályvezető nem tud tornázni. Ámbár a költségvetési egyensúlyozás a mindig gyarapodó kiadások és a mindig apadó bevételek között olyasmi, mintha a lányoknak borotvaélen kellene bemutatniuk a gerendagyakorlatot. Sőt, az esetleges költségvetési bukfenc egyáltalán nem szabadon választott elem. Dölle Zsoltot huszonöt éve ismerem. Módom volt közelről megfigyelni, milyen konok, hajlít- hatatlan és büszke, akár egy őrgróf. Magának soha semmit nem kér, szívességet nem fogad el. így aztán meglehetősen furcsa látni, hogy kilincsel, előszobázik, kér, udvarol - a tornászaiért és edzőiért. Hogy a lehetőséget megkapják azok, akik élni akarnak vele: azaz érdemesek rá. Nemcsak a tornászfiataloknak teremt lehetőséget. Ugyanezt csinálja a Nemzeti Színházban is, ahol a színiakadémia vezetője. Lehetőséget teremt azoknak, akik nagy színészek akarnak lenni. Ezen kívül színházszeretetre, színészmesterségre tanít középiskolásokat a Fészek Klubban is a Bubik Istvánnal létrehozott magániskolájukban. Ugyanazért: hogy lehetőséget teremtsen. A tornászok menedzselésében, a színi növendékek fölkészítésében ez a közös vonás: az ifjúságpártiság. Nem azért jó üzletember, mert pénzt tud szerezni, hogy a szakosztály életben maradjon. Hanem azért, mert a pénzt törekvő és tehetsé ges fiatalokra költi. Mert tudja - Churchillel szólva - nincs jobb beruházás, mint tejet adni egy csecsemőnek. Az már csak hab a tortán, hogy mindezt a Fradinál csinálja. Vannak ugyebár öröklődő és vannak ragályos betegségek. A Fradi drukkerség fertőzés útján is terjed és öröklődik is. így a betegségek legveszedelmesebb fajtájába tartozik. Ráadásul sosem lehet kigyógyulni belőle. Zsolt is örökölte ezt a szenvedélyt édesapjától Dölle Attilától, aki nem nevelte erre a fiát, nem vitte ki kézen fogva egy vasárnapi ebéd után a rövid- nadrágos lurkót, ahogy azt olvashatjuk megannyi nosztalgikus viszszaemlékezésben. Szó sincs róla. A kis Zsoltika már sokkal hamarabb kiszökött a meccsre a haverjaival, mint azt a szigorú atya jónak látta volna. Azóta kitüntetéssel elvégezte a TF sportszervezői szakát, és huszonegy éve papíron is sportvezető a Fradinál. Nem is tudhatjuk pontosan, az FTC örökös tagja titulus voltaképpen mit is jelent. Hajlok arra, hogy az örökös tag valóban örökös, a régi nagyok örökségének őrzője, továbbvivője. Vagyis, ez a kitüntetés dicsőség is persze, de inkább felelősség. Örökösödési adót is kell fizetni utána. Nem pénzben, hanem „örökös” munkában, tisztességben, hűségben. Szálé László Dölle Zsolt élete legszebb kitüntetését Dr. Szívós Istvántól, az FTC ügyvezető' elnökétől vette át Széles József birkózóedző áprilisban megkapta a „Ferencváros örökös tagja” kitüntető címet. Bevezetésképpen adódott a kérdés: mennyire örökös? Mióta birkózik, mióta Fra- dista?- 1963-ban kezdtem birkózni, kereken harminc éve, itt, a Fradiban. Gyerekkorom óta birkózónak készültem, minden különösebb hagyomány nélkül.- Még csak az iskolában sem csépelte a többi gyereket?- Dehogynem, épp ez volt az indíttatás. Egyébként érdemes megnézni, hogy már a két-három éves gyerekek is birkóznak. Az ösztöneikben, a génjeikben van a képesség.- Egy majdani olimpiai bajnokon már ilyen ifjú korában csillog a tehetség ?- Sokminden elég korán látszik, de jósolni nem érdemes, hiszen a különféle jellegzetességek rengeteget fejlődnek. A birkózás nagyon összetett dolog, sok múlik az akarati tényezőkön, a fájdalomtűrő képességen, a versenysúly megőrzésén. Ha valakiből csak egyetlen erény hiányzik, már vége. De komoly szellemi képességek nélkül sem lehet nagy versenyt nyerni. Aki nem tudja magában előre levezetni az ellenfél mozgását, az valahogy „véletlenül” mindig kikap.- Élete nagy mérkőzését birkózta, vagy edzőként izgulta végig a szőnyeg szélén?- Saját birkózómultamat felnagyíthatnám, de nem érdemes. Hatszor lettem magyar bajnoki ezüstérmes, ha ehelyett kétszer aranyat nyertem volna, sokkal jobban emlékeznének rám. De ennek a hat „majdnem-aranynak” is megvan a maga drámaisága.- Kik azok a tanítványok, akik túlnőttek a mesteren?- Márkus Rudi most nyert szabadfogásban felnőtt bajnoki címet, de említhetem Simita Imrét is. A nevelő edző hiába érzi úgy, hogy felépített egy pályafutást, mire a srácok felnőtté válnak, többen „elpotyognak”. Aki szerencsés, azzal előfordulhat, hogy két tanítványa van csak, de mindkettő olimpiai bajnok lesz, és ez utólag magával hozza a megbecsülést.- A birkózás elég önsanyargató sportág. Ön hogy bírja rá legfiatalabb tanítványait, a hat éveseket, hogy a fájdalomig hajtsanak?- A gyerekeket szeretni kell, és tanácsos sokat játszani velük. Lassanként be kell csempészni a programba a birkózást is, a nehézségek később jönnek, amikor már komoly munkát kell végezni, és megjelennek az első kemény ellenfelek.- Egy birkózó srác mennyiben különbözik nyápicabb, széltől is óvott kortársaitól?- Jelenleg minimum száz gyermekkel foglalkozom, a tanáraikkal rendszeres a kapcsolatom. Meglepődve ismételgetik, hogy a birkózni kezdő gyerekek másfél-két év alatt hihetetlenül megváltoznak, sokkal fegyelmezettebbek lesznek.- Inkább sokoldalúak, vagy „szakbarbárok" a birkózók?- Egyik tanítványom, Deák Zsig- mond például úgy kezdett birkózni, hogy már javában hegedült. Mondtam is neki, ha csak annyit ér el, hogy könnyebben tartja a hegedűt, már megérte. Ennél sokkal jobban alakultak a dolgok, a mai napig lejár hozzánk, pedig hamarosan végez a Közgazdaságtudományi Egyetemen.- Saját gyermekei is példát vesznek a papa birkózó-csemetéiről?- Öt gyermekem van, egyikük, a tizennégy éves most is itt edz velem. A legkisebb még csak három éves, remélem, birkózó lesz belőle. Ballai Együtt az élvonalban! A zöld-fehér tábor minden tagjának sikert kíván a West, a Ferencváros hivatalos támogatója!
