Fradi újság (1993)
1993 / 7. szám
FRADI ÚJSÁG 3 Kupagyőztesek Kupamámor, örömmámor... Balról: Kertész, Tóth, Szarka, Takács, Olasz, Fiedler A, Kovács, Krammer, Pádár, Németh András edző', Pál Tibor másodedző, Kulcsár (civilben) Pados István szakosztályvezetó'ségi tag. Elől: Kökény, Fiedler E, Kokainé, Molnár E, Maglódi Lajos technikai vezető A szerkesztő határozott tollvonásokkal kiosztotta a feladatot: énekeljem meg a kupagyőztes Fradi-kézilabdás lányok sikerét. A dolog egyáltalán nem volt szándékaim ellen való, valami azonban még hibádzott a megvalósításhoz. Megbeszélésünk időpontjában tudniillik a Herz-FTC még nem nyerte meg a Magyar Kupát, nem is nyerhette, a Vasas-Dreher elleni finálét ugyanis csak másnap játszották... A két résztvevő egészen más utón ért oda - ezt ne szigorúan földrajzi értelemben vegyék! - az Elektromos Népfürdő utcai csarnokába, a kupadöntőre. A Vasas tavaly megnyerte a bajnokságot, idén bejutott a BEK- döntőbe, a Fradi viszont az elmúlt idényt a vigasztalan tizenkettedik helyen zárta, MK-diadalnak is a „történelem előtti időkben”, 1977- ben örülhetett utoljára. A most folyó bajnokságban viszont Németh András lányai oda- vissza, kétszer is megverték már a Vasast, a zöld-fehér szurkolók tehát nem alaptalanul várták: verés tekintetében a Fradisták példát vesznek. Lúdas Matyiről. A fél órával a kezdés előtt melegíteni induló lányokat máris telt ház és bábeli hangzavar fogadta a „Tro- mos” csarnokában. A csapat többsége csak elvétve játszott eddig ennyi ember előtt, a tétről és az élő televíziós közvetítésről nem is beszélve. Fiedler Adrienn csapatkapitány próbálta is nyugtatgani a rászorulókat, mondván: képzeljék azt, hogy húsz ásítozó drukker előtt játszanak. Ami azt illeti, igen élénk fantázia kellett hozzá... Az álom, a kupadöntő elérése teljesült, de maga a meccs rémálomsze- rűen kezdődött. A játékvezetők rövid időn belül háromszor ítéltek hetest a Ferenc váró javára; az első fölé, a második a kapufára, a harmadik a kapusba - a lányok mindhármat kihagyták. Hesz Ági, a Fradi régi játékosa, aki most már BHG-s, és csak tévén nézte a mérkőzést, útólag bevallotta: a harmadik elrontott büntető után sírva kiszaladt a szobából. Mire visszajött, bizonyára azt látta, hogy 1-0-ra a zöldek vezetnek, hiszen Kertész Klári átlövése megtörte a jeget, és a jelek szerint a Vasasok is szedtek valami szérumot gól ellen. A május 5-i mérkőzés minden részletét felesleges feleleveníteni, a szurkolók biztosan emlékeznek rá: a két kapus bravúrjainak köszönhetően soványka eredménnyel, 5-5-ös döntetlennel ért véget az első félidő. Szünet után pedig majdnem mindennek befellegzett: 7-5-re elhúzott az ellenfél, és a mieink támadásaiban a legjobb szándékkal sem vehettünk észre semmi perspektívát. Németh András vezető edző két nappal a mérkőzés után a következőket mondta az első- és a második félidő elejéről, a két kritikus időszakról:- Az elején, a három kihagyott hetes nem aggasztott annyira, ekkor egyáltalán nem hittem, hogy mindennek vége, hiszen hibáink közben a Vasas sem tudott gólt lőni. Persze, egészen más lett volna a helyzet, ha mondjuk 3-0-ás hátrányba kerülünk. 7-5-nél viszont komolyabb volt a gond, ekkor őn is kiegyeztem volna a döntetlennel és az azt követő hosszabítással. A csapat szerencsére nem érte be ennyivel. A legmelegebb pillanatban Tóth Bea „hirtelen felindulásból” kilőtte a rövid pipát, és ezután mindn az ellenkezőjére fordult. Az utolsó 25 percet 7-1-re nyerte a Herz-FTC, így végeredményben biztosnak tűnő, 12-8-as győzelemmel hódította el a serleget. A mérkőzés legjobbjának járó különdíjat, egy mikrósütő másodpercnyi habozás nélkül ítélhették oda a Fradi kapusának, Fiedler Adriennek. „Adri” nem tegnap lépett be először a Népligetbe, már az 1978-as KEK- győzelmet is csapattagként ünnepelte, de ez a mostani, Vasas elleni hatvan perc roppant előkelő helyen áll saját „slágerlistáján”:- Volt néhány emlékezetes meccsen, például a tavalyi Spartacus elleni kiesési rangadón is jól ment a védés, vagy említhetném akár az áprilisi, szegedi bajnoki elődöntőt. Ez az MK-siker viszont mindenképpen az élre kívánkozik. Valóban, már a hetvenes évek végén is a Fradi kapusa voltam, de azt az időszakot a kis- padon éltem végig, most pedig mindennek tevékeny részese lehetek, ezért értelmetlen az összehasonlítás.- Ha a vasárnapi BEK-döntó'ben a Vasas helyett a Fradinak kellene felvennie a harcot az osztrák címvédő Hypobank ellen, jobbak, vagy rosszabbak lennének az esélyeitek, mint az angyalföldieknek?- Egyformák. Mindketten kikapnánk. (A mérkőzést azóta lejátszották, a Hypobank a Fáy utcában 17-14-re verte a Vasas-Drehert.) Ha valakinek érdemes emlékeznie, az Elek Gyula, a Herz-FTC jelenlegi szakosztályvezetője, a hetvenes évek klassziscsapatának edzője. Gyula bácsi így idézi fel a 77-es sikert:- Akkor nem egy döntőt játszottunk, négyes körmérkőzéses torna formájában küzdöttünk az MNK-ért. A mérkőzéseket a Körcsarnokban, telt ház előtt rendezték. A Vasast 18- 11-re vertük, de a meccs utolsó pillanataiban súlyos balszerencse, ért bennünket. Elszakadt Csulikné bokaszalagja, műteni kellett, a továbbiakban már nem számíthattam rá. Az utolsó mérkőzésen, nélküle, döntetlent játszottunk a Testnevelési Főiskolával, de ez is elegendő volt a kupa elnyeréséhez. Aki, a televízió képernyője előtt nézte végig a mérkőzést, és azt tapasztalta, hogy a második félidőre a Fradi-tábor hangja váratlanul megerősödött, ne gyanakodjon semmi hallucinációra. Nem hagyták cserben az érzékszervei. A változás ok- rairól egy zöld-fehér törzsszurkoló, „Füles” számol be:- Nem jutottunk már jegyhez a meccs előtt, ezért úgy döntöttünk, maradunk mi is a televíziónál. Azért természetesen nem széledtünk szét, hanem együtt néztük a döntőt a Simon sörözőben. Az első félidőben meglepve tapasztaltuk, hogy hangosabb a Vasas-tábor, és úgy éreztük, tennünk kell valamint. A szünetben elindultunk a Népfürdő utcába, a második félidőre oda is értünk, és ettől kezdve a lelátón is helyrebillentek az erőviszonyok. A végső hármas sípszó után a szurkolósereg betódult a pályára, mielőtt azonban megindult a jogosan harsány ünneplés, a drukkerek magasba emelt zöld-fehér zászlókkal elénekelték a magyar himnuszt a Magyar Kupa győztesének. Az ellentábor, a Vasas sportszerű belenyugvással fogadta vereséget. Csik János vezető edző elmondta, hogy a sorozatmérkőzések terhelése miatt fizikailag és szellemileg is nagyon elfáradt a csapata, egyszerűen arra sem volt idejük, hogy a soron következő feladatokra felkészüljenek. Ráadásul - Csik mester szerint - nem kedvezett nekik a döntő „dulakodás” játéka sem. Az angyalföldiek válogatott jobbátlövője, Tóthné Szabó Melinda, roppant szimpatikusán csak annyit mondott:- Felesleges mentségeket keresnünk, ma csak ennyire voltunk képesek, és ez sajnos kevés volt. A győzelmi bankettre a Cserepesházban kerítettek sort, a lányok olyan átéléssel adták elő a különféle Fradi-nótákat, hogy a legszínvonalasabb „Röpülj páva” döntőbe is bekerültek volna. A bajnoki fináléban pedig máris ott vannak, kell-e mondani, az ellenfél ismét a Vasas lesz. Páll Tibor másodedző - egyébként maga is aktív játékos az NB I B-s férfi csapatban - már a bajnoki arany sorsáról is jövendőit, és álszerénységgel nem vádolható tippet adott:- Úgy érzem, két mérkőzés elég lesz a két győzelemig tartó döntőre. Mindezt arra alapozom, hogy a Vasas nem tud már újítani, amire képes, azt kijátszotta ellenünk magából. Nekünk viszont vannak még tartalékaink, és a hazai pálya is mellettünk szól az első mérkőzésen. Németh András vezető edzőhöz illően, taktikus nyilatkozatot adott:- Én azért nem vagyok annyira optimista, mint a kollégám. Ha a Magyar Kupa után a Vasas elveszíti a BEK-et is, egyetlen esélye a bajnoki cím marad, és ennek érdekében biztosan mindent meg fog tenni.- És a Fradi? Nem tart attól, hogy a lányok tudat alatt kiengednek picit a kupagyőzelem után?- Nem, a bajnoki döntő mindenképpen kellően motiválja őket.- Ha egy csapat az alsóházból hirtelen az élre tör, felfedezik a menedzserek, az ellenfelek és a szponzorok is. Ilyenkor két út képzelhető el: vagy szétkapkodják a társaságot, vagy támogatni kezdik és megerősítik. A Herz- FTC jövője melyik irányba mutat?- Remélem, az utóbbi felé. A diadal utolsó felvonásaként a lányok az FTC - BVSC mérkőzés előtt kivonultak az Üllői úti futballs- tadionba, és a publikum üdvrivalgása közepette hatalmas virágcsokrokat vettek át a kezdőkörben. Az elismerés kétszeresen is jól jött, a kilencven percnyi foci után ugyanis kiderült, hogy ezen a szombat délutánon a zöld-fehér lányok szerezték a szurkolóknak az egyetlen örömet. FRADI ÉRMEK Az FTC 100 éves jubileumi éremsorozatának darabjai megvásárolhatók! Az FTC klubház 4. sz. helyiségében. Arany: 19 900,-Ft Ezüst: 2900,-Ft Bronz: 500, 250, 200,-Ft
