Fradi újság (1993)

1993 / 3. szám

FRADI ÚJSÁG 5 Elekné Rothermel A a zöld asztalnál Hűség a kedvenc edzőhöz Zöld asztal, zöld a domináló szín a környezetben, sőt zöld a telefon, amelyen ezt a találkozót megbeszéltük. Most engedjenek meg egy sze­mélyes közbevetést: Elekné Rot- hermel Annát szeretem, tiszte­lem, legalább huszonöt éve isme­rem, s nem volt egyetlen alka­lom, hogy a találkozásokkor ne lett volna kedves, mosolygós, fi­gyelmes. Alapvetően jó ember, olyan típus, akiből nagyon sok kel­lene ahhoz, hogy életünk köny- nyebb, elviselhetőbb legyen. Potyi - ez a beceneve, de ki ne tudná - pontosan ezért az áldott tulajdon­ságaiért áll közel hozzám, s mind­azokhoz, akik sportolóként meg­ismerték, vagy csak egyszer be­nyitottak a Fradi ajándékboltba.- Potyikám, kérlek ne pirulj bele ebbe a vallomásba.- Tudod, sosem tartoztam a villogok közé, nem kedveltem magam körül a feltűnést, a nyüzsgést. Világ életemben sze­rettem csendben élni.- Rendben van, elfogadom, de akkor is fenntartom, amit mondtam.- Kösz, jól esik.- Mikor kezdtél kézilabdázni?- 1956-ban előbb a vívástól az atlétikáig sok sportágba belekós­toltam. A Tüzér utcában például ámulattal csodáltam Iharos és Rózsavölgyi futását, s alig volt olyan sportesemény, verseny, ahová ne mentem volna ki gye­rekfejjel. Persze a focit is imád­tam, mert a környezetemben ez szinte kötelező volt.-Naná, hiszen a családban a kapuskodásnak hagyománya van.- így igaz. Az unokaöcsém, Rothermel Ádám válogatott kapus volt a Tatabánya és az Újpesti Dó­zsa színeiben. Az öcsém, Laci pe­dig az Autóbuszban és az Előrében védett, őt is jó portásként ismerték el. Nos, nekem napestig velük kel­lett fejelnem, egyérintőznöm. Ennek ellenére nem kapusként kezdtem a kézilabdában. A Hun­gária Jacquard csapatában még a mezőnyben játszottam.- A VM Közértben azonban már penge voltál, menő a kapu­ban. Nagypályán is védtél?- Mindössze egyszer, Békés­csabán. Érdekes módon, ez a vi­harsarki város fontos szerepet játszott az életemben. De erre majd később visszatérek. Szóval beálltam abba az iszonyú nagy futballkapuba, és hiába röpköd­tem, mindig két méterrel rövi- debbre ugrottam, végül is 3-1-re nyertünk, de ez nem az én érde­mem volt. Egyszerűen remek volt a csapatunk.- A kispályán aztán sztár lettél. Hányszor védtél a válogatottban?- Kilencvenhét alkalommal. Először 1961 decemberében let­tem kerettag, és utoljára az 1973- as jugoszláviai VB-n szerepeltem a címeres mezben. Összesen négy világbajnokságon vettem részt.- 1965-ben, amikor óriási szenzációként megnyertétek a vi­lágbajnokságot, az újságírók és a szakemberek téged választottak a világ legjobb kapusának.- Tényleg jól ment a védés, és csodálatos volt ez a siker, az ara­nyéremig vezető út. Egyetlen óri­ási szívfájdalmam van, az, hogy az egészről mindössze néhány percnyi híradófelvétel maradt fenn. Hiába, akkor a női kézila- bya nem volt olyan reflektor- fényben, mint napjainkban. Egyébként ebben a világváloga­tottban a magyar együttesből raj­tam kívül még Schmidtné és Romhányiné is bekerült.- Mikor kerültél az FTC-hez?- 1965 végén. Az első mécs­esemet a zöld-fehéreknél 1966. április 4-én Békéscsabán véd­tem. Látod, mondtam, ez a város meghatározó szerepet játszott a pályafutásomban.- Mikor hagytad abba?- 1978-ban. Mindössze egyet­len kihagyásom volt, 1970-ben, amikor Gabi fiam született.- Az old girleknél, vagy ahogy ti mondjátok, az öreglányok csa­patában védessz még?- Most már nem. Miután ab­bahagytam, még egy-két évig le­lejártam a március 8-i nőnapi bu­limeccsekre.- Mennyit változott a kézilab­da az elmúlt években?- Nehezen tudnék erre vála­szolni, mert 1983 óta talán két­szer voltam kézilabda meccsen. Egy biztos, most nagyon drukko­lok a Fradi lányokért. Remélem, megnyerik a bajnokságot. Jól együtt vannak, tudják, mit akar­nak, és ez biztos recept a siker­hez. A sorsdöntő meccseiken egész biztos, hogy újra ott leszek, és lerágom a körmömet, annyira drukkolok majd értük.- Ki a kedvenc edződ?- Természetesen Elek Gyula. Hozzá most már egész biztos, hogy mindörökké hű maradok. Elvégre huszonhét éve a férjem. No, és ne feledkezzünk el Török Bódogról, aki a szövetségi kapi­tányunk volt. Neki is hálával tar­tozom.- Milyen helyzetet teremtett az, hogy a férjed volt az edződ a Ferencvárosban ?- Gyula szigorú volt és tőlem mindig sokkal többet várt, mint a többi játékostól. Persze, nem is kellett noszogatnia, tudtam, hogy ez így természetes. Nekem tízszeresen többet kell adnom a meccseken, az edzéseken.- Néhány héttel ezelőtt nősült a fiad.- Hiába, múlik az idő.- Ezek szerint potenciális nagymama vagy?- Ettől a perctől kezdve való­ban. Minden esetre, amikor a fiam elém állt, hogy megnősül, eszem­be jutott az a régi dal, aminek az a vége, hogy „kettecskén, vén öre­gek. ..” Láttam, hogy Gyulának is olyan furcsán csillog a szeme.-Az utóbbi időben ritkábban találkozunk.- Elmentem nyugdíjba. Ti­zennégy évig dolgoztam a Fradi ajándékboltban. Most új szakasz kezdődik az életemben.- S hogyan telnek a napjaid mostanában 1 Szeretek a lakásban tenni-ven- ni. A házimunkát is kedvelem, aztán meg olvasok, tévét nézek, időnként pedig jó elrévedezni a régi sportemlékeken, a felejthe­tetlen meccseken. Például, ahogy a Fradi-publikum bízta­tott, szeretett minket, azt soha nem lehet elfelejteni. Gyenes J. András Lagzi a Fradi múzeumban! Egyedi rendezvénynek adott otthont a Fradi múzeum Csanádi terme. Elek Gábor az FTC korábbi kézilabdázója a Fradi múze­um trófeái között tartotta esküvőjét. A finom falatokat pedig a Fradi étteremből hozták. Aztán kuriózumszámba menő kitüntetést láthatott a násznép. Elek Gyuláné az FTC egykori világbajnok kézilabda kapusa „nászajándékul” megkapta a klub legnagyobb kitüntetését - az FTC Aranydiplomát! A magyar sportban gyermeke esküvőjén sem tüntettek ki még soha senkit... Balról: Elek Gyula kézilabda mesteredző, Elek Gyuláné, Elek Gábor, Loksa Katalin Fradi forint klub gyertyafényes vacsorával... A májusi Fradi forint klub összejövetele május 6-ára esik - ez a hó­nap első csütörtökje. Az FTC 94. születésnapja (május 3.) alkalmából ezúttal rendhagyó lesz a Fradi forint klub tagjainak a programja. A meghívott vendégekkel egy gyertyafényes vacsora keretében találkoz­hatnak, amely 18 órakor kezdődik a klubház Csanádi termében. A díszvendégek: Dr. Szívós István az FTC ügyvezető elnöke, Albert Flórián a labdarúgószakosztály alelnöke, Dr. Török Lajos létesítmény igazgató, Havasi Mihály a szakosztály titkára. A mai labdarúgók kép­viseletében: Simon Tibor, Telek András és Albert Flórián. Minden vendégünk három kérdést kap - utána egy közös „csapat­kép” készül a résztvevőkről, majd kezdődik a vacsora. A programról videofelvétel is készül, amely később megvásárolha­tó. A vacsorajegyek a Fradi futballmúzeumban vásárolhatók meg 500 Ft-os áron, Nagy Bélánál. (A Fradi-pezsgős koccintáson kívül az italt mindenki maga rendeli és fizeti.) Jelentkezéskor legalább tíz darab Fradi forintot - a „tagságot” jelképező dokumentumot - szíveskedje­nek magukkal hozni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom